20 ezer lépés, 10 kiló felszerelés és millió élmény – így dolgozik Magyarország egyik legkeresettebb motorsportfotósa

Forma–1, MotoGP, endurance futamok – ha Magyarországon autó- vagy motorsport versenyt szerveznek, nagy eséllyel Murányi Gábor képeit látjuk viszont a médiában. Ráadásul nemcsak itthon, hanem külföldön is rendkívül keresett szakembernek számít a sportbíróból lett profi fotós, aki „szezonidőben” szinte megállás nélkül járja a pályákat. Az alábbi interjúban többek között arról is mesélt, hogy mennyire tartja konkurenciának a mobilokat, s szerinte miként változtatja meg a fotózás jövőjét a mesterséges intelligencia.

- Te vagy szinte az összes Magyarországon megrendezett autó- és motorsport hivatalos fotósa. Most lett vége a Forma 1-nek és most mész a MotoGP hazai futamára. Te sose pihensz? Vagy a nyár mindig a sportfotókról szól?

- Pontosítanék: az itthon rendezett nemzetközi versenyek többségének voltam ebben az évben a hivatalos fotósa. Ez a precíz megfogalmazás. Tavasztól őszig általában nem sokat pihenek, mert ekkor van a szezon. Ezért ez az időszak főleg a sportfotókról szól. Persze, azért vannak közben más fotózások is, de ezek sokkal kevesebbek. Gondolok itt az üzleti, céges, portré, fashion stb képekre.

- Hogyan lettél sportfotós?

- Egykoron sportbíróként, felügyelőként jártam a versenyeket, közben pedig - ahol lehetett - a magam örömére készítettem fotókat. Ezeket meglátta aztán pár csapat és mondták, hogy nagyon jók, szívesen megvennék, ha lehet. Így kezdődött a „pályafutásom”.

- Miért szereted a sportfotózást? Azért, mert izgalmasabb, mint egy karácsonyi családi fotózás, vagy, mert sokkal változatosabb lehet…?

- Nagyon szeretem a motorsportokat, ezért adta magát, hogy az autókat is fényképeztem. Változatosabb, izgalmasabb mint pl. egy műterem, bár ott is lehet kreatívkodni, de itt akár körről-körre is tud változni a környezet. Ami még fontos, hogy sok helyre el tudok így jutni. Nagyon szeretek utazni és ennek a munkának köszönhetően a világ számos helyére eljutottam, oda is, ahova egyébként nem mentem volna el, mert nem lett volna rá lehetőségem, vagy épp azért, mert eszembe se jutott volna.

- Melyik sport áll hozzád a legközelebb, melyiket szereted a leginkább fotózni és miért?

- Minden versenyformában meglátom a szépséget, de legjobban az autósportokat szeretem, azon belül pedig az endurance (hosszútávú) versenyeket. Ezek általában 24 órán keresztül tartanak, így nappal és éjjel is kell dolgozni, amitől nagyon változatosak lesznek a képek. Ilyenkor a csapatmunkákat is élvezet figyelni, megörökíteni, hiszen többször tankolnak, kerekeket cserélnek, szerelnek.

- Meg lehet unni ezt a munkát? Vagy mindig van benne valamilyen izgalmas újdonság, ami feldobja az embert és megújítja a feladatokat?

- Minden munkát meglehet unni, de én ebben még mindig találok kihívást, új nézőpontokat, illetve mivel én kimondottan koncentrálok a portrékra is a versenyeken. S mivel az érzelmekben nincs hiány egy ilyen eseményen, mindig van sikerélmény a végeredményt nézve.

- Nemrég lett vége a Forma 1-nek, amikor rengeteget gyalogoltál egy-egy jó fotóért. Hogyan szoktál regenerálódni? Mert a lábaid bizonyára fájnak.

- A lábaim rendesen edzésben vannak, hiszen egy-egy versenyen napi 20-30.000 lépést is mutat az órám, amivel számolni szoktam a megtett kilométereket. Regenerálódni nem nagyon tud, hiszen menni kell a következő futamra. Télen tudok picit pihenni. Illetve van egy fantasztikus masszőröm, aki helyre tudja masszírozni a fáradt lábaimat.

- Hogyan választod ki egy sportrendezvényen, hogy honnan fotózz, hogyan pozícionáld magad? Merthogy a képeid teljesen mások, mint a többi fotósé, sokkal elevenebbek. Gondolom, a pozíciótól is függ.

- Erre sajnos nem tudok receptet mondani. Egyszerűen csak érzem, látom, hogy hova kell állnom és mire kell koncentrálnom. Már a helyszínre érkezésem előtt megszületik a fejemben a kép, hogy mit fogok majd megcsinálni, s általában bejön az elképzelés.

- Milyen felszereléssel dolgozol és hogyan változott ez az elmúlt évtizedek alatt? Milyen fejlődésen ment keresztül ez a szakma?

- Én digitális (tükrős) Nikon gépeket és objektíveket használok, ebből minden profi szintű, de sok nemzetközi versenyre más gyártók gépeit is tudom használni az adott cégek segítségével, mivel nekik ez jó reklám. A jövő a MILC (tükör nélküli) technika lesz szerintem. Sokan már váltottak rá, én még nem.

- Nagyon sokan már mobiltelefonnal fotóznak, azok is, akik hivatásos fotósnak nevezik magukat. Mennyivel nyújt profibb végeredményt egy komoly fényképezőgép objektívvel, vakukkal, mint a mobiltelefonok, melyek képeit aztán alaposan retusálják, photoshop-olják?

- A mobilok soha sem fogják tudni azt a felbontást, amit egy profi fényképezőgép, ezért nem számítanak konkurenciának. Amikor egy posztot gyorsan kell megcsinálni, arra tökéletes egy mobil, de komolyabb fényképek készítéséhez nem használható. Mindennek megvan a maga helye, csak jól kell használni és tudni kell a korlátait.

- Neked mennyit kell módosítanod utólag a képeiden? Milyen utómunkák szükségesek? Mennyit változtak az ehhez szükséges programok az elmúlt években?

- Én nem vagyok a nagy utómunkák híve, általában csak vágom a képeket. Alapból PS-t használok. De az AI megjelenése nagyot változtat majd ezen a jövőben, vagy már most is. Nagyon kíváncsi vagyok arra magam is, hogy merre és milyen mértékben fognak megváltozni a ma megszokott módszerek. Kicsit félek is tőle.

- Ahogyan látom, jó sok felszerelést cipelsz magaddal mindig, amihez elég jó erőben kell lenni. Hány kg-ot nyom a géped, az optikák és hogyan tudod magad jó formába, jó kondiba hozni ahhoz, hogy ez ne terheljen meg?

- 188 cm vagyok és 120 kg, tehát nem mondhatnám, hogy jó formában vagyok, de edzésben tart a cipekedés és a sok gyaloglás. Általában két váz van nálam két objektívvel, vagyis 8-10 kg, amit egész nap cipelek. A nagyobb objektívekhez használok egylábú állványt is, hogy a fotózás közben ne kelljen állandóan alkarból megtartani, de azt is cipelni kell.

- Mit csinálsz, amikor nagy a hőség és fotózni kell? Hogyan hidratálod magad közben? Mi a legjobb módszer? Meleg tea / hideg víz?

- Az átlagnál jobban bírom a meleget, mert gondolom megszoktam. Vizet szoktam inni a versenyeken, méghozzá nagyon sokat, illetve paradicsomot eszek, mert abban is sok folyadék van és ráadásul még édes is.

- A sportfotózás mellett termékfotózással is foglalkozol. Mit gondolsz, mennyire veszi át az AI ennek a munkának a szerepét? Miért jobb egy élő ember által készített kép, mint egy mesterségesen generált

- Úgy gondolom, a termékfotózás kivételtől eltekintve teljesen át fogja venni az AI technológia a fotósok munkáját, hiszen összehasonlíthatatlanul olcsóbb az AI-val dolgozni, mint egy élő emberrel. Hogy jobb lesz-e ettől a végeredmény vagy sem, azt nem tudom, viszont mindenképpen hitelesebb az, amit egy ember készít.

- Mi a véleményed az AI által generált képekről általánosságban?

- Már most sem lehet mindig megkülönböztetni az AI által generált képeket az „igazitól”. Én bízom abban, hogy ezt mihamarabb sokkal szigorúbban fogják szabályozni, mert különben nem lesz jó vége. Már most is lehet bárkiről olyan képet/videót generálni, hogy meg tudják vele téveszteni a közönséget - és ez nem jó! Hogy miért, azt szerintem mindenki tudja, ha belegondol…

- Családi fotózásra is fel szoktak kérni. Mennyire trendi manapság családi képet ajándékozni karácsonyra a rokonoknak / barátoknak? Megvan még szerinted a személyes jellege ennek a területnek? Vagy már kezd idejétmúlt lenni, mint a képeslapok?

- Szerintem még mindig trendi, hiszen ki ne akarná azt megmutatni, hogy milyen szép családja van? Ezt is lehet szépen elkészíteni és lehet futószalagon is gyártani szinte ugyanazt. Én nagyon kevés ilyen felkérést vállalok el, pont azért, mert 5-10 fotózásnál még lehet egyedit alkotni, de amikor naponta 5-10 család fotózkodik ugyanabban a műteremben… Persze, nem egy fotóst ismerek, aki még így is nagyon szép munkákat ad ki a kezéből, de ez nem az én világom.

- Milyen tanácsot adsz azoknak, akik most akarnak belefogni az autósport-fotózásba?

- Röviden: gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Valamint: legelőször mindenki olyan sportágat fotózzon, amit szeret, s ott gyakoroljon - akár a nézők között állva.

Temesvári Márta