Nemzetvédelem a Kárpát-hazában – a szlovák nyelvtörvény és a Beneš-dekrétumok

„2025. június 9–11. között a Szuverén Nemzetek Európája frakció kihelyezett frakcióülést tartott Pozsonyban, ahol két szlovák képviselőtársunknak köszönhetően lehetőség nyílt a kulturális miniszterrel és a környezetvédelmi miniszterrel is egy személyes találkozóra.” Változtatások nélkül közöljük Dr. Borvendég Zsuzsanna történész, a Mi Hazánk európai parlamenti képviselőjének beszámolóját, mely eredetileg személyes blogján jelent meg.

Nyilvánvaló volt, hogy számunkra ez kulcsfontosságú pillanat lesz, hiszen felhívhatjuk a figyelmet a Felvidéken élő őshonos magyarságot érő hátrányos megkülönböztetésekre. A megelőző napokban összegyűjtöttük a kérdéseinket, amelyek közül végül hetet választottunk ki, hogy írásban továbbítsuk a szlovák kulturális miniszter felé. A kérdések összeállításában kiemelt köszönet illeti Biró Gergő kollégámat, akinek fő küldetése – és ezáltal kiemelt feladata is a csapatban –, hogy segítse a trianoni gúnyhatáron kívül rekedt honfitársainkat mindennapi nehézségeikben, támogassa őket magyar identitásuk megőrzéséért vívott küzdelmeikben.

A nyár folyamán írásbeli választ kaptunk Martina Šimkovičová miniszterasszonytól, amelyet most teljes egészében nyilvánosságra hozok. (A környezetvédelmi miniszterhez eljuttatott kérdésekre egyelőre nem érkezett reakció.)

Néhány széljegyzet a válaszok margójára

Nagyra értékeljük, hogy a miniszterasszony fontosnak tartotta, hogy minden kérdésünkre kimerítő választ adjon, és nem süllyesztette el a bürokrácia feneketlen bendőjébe a számukra feltehetően kellemetlenkedő megkeresést. A válaszlevélhez azonban néhány értelmező megjegyzést mindenképpen fűznünk kell, hiszen annak tartalma időnként félrevezető vagy mellébeszélő.

A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumát – a válaszban lévő cáfolat ellenére – fenyegette egy átszervezés, amelynek során nemcsak önállóságát veszítette volna el, hanem a Madách-kastélyt és a Mikszáth-házat is. Költségvetését ugyan megkurtították, de szerencsére jelenleg lekerült a napirendről ez a terv, és bízunk benne, hogy a múzeum fenyegetettsége valóban megszűnt.

Nagy port vert fel tavaly a szlovák kulturális miniszter által javasolt nyelvtörvény, amely megtiltotta volna a kisebbségi nyelvek használatát közterületeken. Kérdéseink egyik súlypontja természetesen a nyelvhasználati jogok köré csoportosult. A nyelvtörvény kapcsán a minisztériumi válasz egyértelmű mellébeszélés azzal az aprócska reménysugárral, hogy egyeztetni akarnak a nemzeti kisebbségek képviselőivel a jogalkotási folyamat során. A kétnyelvűségre vonatkozó pontnál azonban határozott elutasítást olvashatunk a szlovák államnyelv alkotmányos védelmére hivatkozva. Sőt, kissé cinikus módon arra is hivatkoznak, hogy a magyarlakta területen bevezetendő kétnyelvűség diszkriminálná más nemzetiségek jogait. Számos európai precedens van arra, hogy a nemzetiségi területeken alkalmazott kétnyelvűség mellett is működőképes az államigazgatás, és nem jelent veszélyt a többségi nyelvre nézve sem. Ez a hozzáállás véleményünk szerint távol áll az európai jogállamisági elvárásoktól.

Szintén kifogásolható, hogy a szlovák kormányok máig nem tartották fontosnak és nem jutottak el odáig, hogy kisebbségi törvényt alkossanak. A válasz szerint erre jövő év végéig sort kerítenek. Amikor azonban arra kérdeztünk rá, hogy miért nem támogatják egy kulturális tanács felállítását, amely bevett gyakorlat számos európai országban, és még a tagjelölt Szerbia is biztosít a Magyar Nemzeti Tanácson keresztül kulturális autonómiát a délvidéki magyaroknak, megdöbbentő választ kaptunk: „Nemzeti Kulturális Tanács létrehozására vonatkozó kérést a magyar fél soha nem terjesztett elő hivatalosan. Ezért a Kulturális Minisztérium nem lát okot nemzeti kulturális tanácsok létrehozására.” Valóban csak ennyi kellene hozzá? Szlovákia létrejötte óta nem volt egyetlen magyar kormány sem, amely kérte volna a felvidéki magyarok kulturális autonómiáját? Felszólítjuk a magyar kormányzatot, hogy terjesszen elő hivatalos kérést a Magyar Nemzeti Tanács felállítására Szlovákiában!

Hasonló következtetésre jutottunk a Beneš-dekrétumok diszkriminatív és ellenséges pontjainak eltörlését felvető pontunkra adott válaszból is. Elképzelhető, hogy lenne nyitottság szomszédunknál arra, hogy a magyarokat és németeket kollektív bűnösséggel sújtó és a földkisajátításoknál a közelmúltban is alkalmazott súlyosan diszkriminatív és a jogállami elvárásokkal ütköző vállalhatatlan jogszabályt végre hatályon kívül helyezze a szlovák kormány, csak nyomatékos és hivatalos jelzést kellene kapniuk erre vonatkozóan a magyar féltől.

És íme a levél magyar fordítása teljes terjedelmében:

A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának válaszai Zsuzsanna BORVENDÉG európai parlamenti képviselő, az ESN CULT koordinátorának kérdéseire

Kérdések:

1. A Szlovák Nemzeti Múzeum több szakmúzeumot, valamint a Szlovákiában élő nemzetiségek múzeumait foglalja magába, beleértve a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumát is. A Szabad Múzeumok Platformjának (amelyet szlovák múzeumokban dolgozó szakemberek alapítottak) információi szerint az úgynevezett etnikai múzeumok az átszervezés részeként elveszítik függetlenségüket. Mi a helyzet ezzel az átalakítással, valóban megszüntetik-e az őshonos nemzetiségek múzeumainak autonómiáját?

Válasz:
A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma hosszú ideje törekszik a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek kulturális jogainak, érdekeinek és identitásának megvalósítására és támogatására. A Szlovák Nemzeti Múzeumon (SzNM) belül működnek olyan országos hatáskörű szakmúzeumok, amelyek a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek – magyarok, ukránok, ruszinok, kárpáti németek, horvátok és zsidók – történetére és kultúrájára összpontosítanak. Ezeknek a múzeumoknak a küldetése az ezen etnikai csoportok szlovákiai anyagi és szellemi kultúrájának történetét és fejlődését dokumentáló múzeumi gyűjtemények és alapok szisztematikus gyűjtése, megőrzése, tudományos és szakmai feldolgozása, valamint bemutatása. Ezek a múzeumok hosszú ideje feltérképezik és bemutatják a nagyközönségnek a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek történetét, hagyományait és gazdag kulturális örökségét.

Az SzNM-en belüli szervezeti struktúra esetleges változásairól szóló média jelentésekkel kapcsolatban kijelentjük, hogy a múzeum nem készít olyan átszervezést, amely a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozó múzeumok, így a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma függetlenségének elvesztéséhez vezetne.

A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és a Szlovák Nemzeti Múzeum teljes mértékben tudatában van a nemzeti kisebbségek kulturális jogaival kapcsolatos felelősségének, az interkulturális párbeszéd fontosságának kontextusában is, és elismerik az esetleges kockázatokat és negatív hatásokat, amelyeket egy ilyen változás magával hozhatna.

2. Mi a helyzet a korábban tervezett nyelvi törvénnyel? Mit vár a miniszter a javasolt nyelvi törvénytől a kisebbségek nyelvhasználata tekintetében Szlovákiában? Milyen megfontolások vezettek ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozásához?

Válasz:
Az államnyelvi törvény módosításának előkészítési helyzetével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy az anyag eddig csak belső minisztériumi véleményezési eljárás tárgyát képezte, amelyet követően az elfogadott észrevételeket beépítették az anyag jelenlegi változatába. A Szlovák Köztársaság kulturális miniszterének és a Nemzeti Kisebbségekért Felelős Kormánymegbízottnak személyes találkozója és az államnyelvi törvény módosításáról szóló írásos észrevételeik benyújtása után, a Kulturális Minisztérium arra a következtetésre jutott, hogy az előkészített módosítás egyes rendelkezéseinek szélesebb körű értékelését igényli a kisebbségi nyelvek használatára és védelmére vonatkozó nemzetközi dokumentumok kontextusában. Azt is megállapították, hogy a módosítás előkészítése közvetlen találkozókat igényel a Szlovákiában élő más nemzeti kisebbségek képviselőivel, mivel a magyar nemzeti kisebbség képviselőin kívül más nemzeti kisebbségek képviselői még nem fejezték ki álláspontjukat az előkészített módosításról, és véleményük érdekel minket. A helyzet átfogóbb képének kialakítása érdekében szükséges találkozókat szervezni Szlovákia etnikailag vegyes területein élő szlovákok képviselőivel, vagy esetlegesen a magyarországi szlovák nemzeti kisebbség képviselőivel is.

Az államnyelvi törvény módosítására vonatkozó anyag minden bizonnyal a rendes jogalkotási eljárás tárgyát fogja képezni, azonban a fent említett tények miatt a Kulturális Minisztérium jelenleg nem tudja meghatározni annak tárcaközi véleményezési eljárásba történő benyújtásának dátumát.

Tisztázásul alapvető információkat adunk az államnyelvi törvény módosításáról:
A módosítás fő okai:

• Növekvő számú beadvány magánszemélyektől és jogi személyektől, akik az államnyelvi törvény megsértésére gyanakszanak, amelyeket a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumához nyújtottak be mint az államnyelv területén központi közigazgatási szervhez, az 575/2001. sz., a kormány tevékenysége szervezéséről és a központi államigazgatás szervezéséről szóló törvény módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt változata 18. § (1) bekezdés a) pontja szerint, és mint a 270/1995. sz., a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvény módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt változatának betartását felügyelő hatóság,
• A gyakorlat az államnyelvi törvény egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyását mutatja az egyfelől magánszemélyek és jogi személyek, másfelől a felügyeleti hatóságok esetleges kétértelmű értelmezéseinek eredményeként,

• Ugyanazon rendelkezések ismételt megsértése ugyanazon személyek által, vagy akár a törvény teljes figyelmen kívül hagyása, a felügyeleti szerv korlátozott hatáskörei és az általa a hatályos törvény alapján kiszabható alacsony bírságok miatt.

  A módosítás céljai:

• Az államnyelv pozíciójának megerősítése a hivatalos és nyilvános kommunikáció kiválasztott területein, miközben tiszteletben tartja a Szlovákiára nézve kötelező nemzetközi szerződéseket és a kisebbségi nyelvek fejlesztésének szükségességét,
• Az államnyelv használatának szabályozása a nemzetközi kommunikációban,
• Az államnyelvi törvény végrehajthatóságának biztosítása a kétértelmű rendelkezések tisztázásával,
• Jogszabályi feltételek teremtése a hatékony állami felügyelethez,
• A cél összhangban van a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájával, amely kimondja, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és támogatása nem mehet a hivatalos nyelvek és azok megtanulásának szükségessége rovására.

3. Az államnyelvi törvény és a kisebbségi nyelvi törvény helyett a szlovákiai magyarok – akik a lakosság 8,5%-át teszik ki – egy olyan törvény elfogadását szeretnék látni, amely kötelezővé tenné a kétnyelvűséget a hivatalos eljárásokban a magyarok lakta területeken. Tudja-e a miniszter ezt támogatni?

Válasz:
Az állam hivatalos nyelveiről szóló törvény elfogadásának kérdése, amely kötelező kétnyelvű hivatalos eljárásokat vezetne be a magyarok lakta területeken, nem releváns a következő okokból:

• A szlovák nyelv mint államnyelv a Szlovák Köztársaság területén a Szlovák Köztársaság Alkotmányának 6. cikke szerint fontos nemzeti reprezentatív és állam- integratív funkciót tölt be, és védelme az állam alapvető kötelességeinek egyike. Mind a szlovák állampolgárok, mind a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek tagjai pozitív viszonyának kiépítése és fenntartása a szlovák nyelvvel mint államnyelvvel az állami nyelvpolitika elsődleges feladata,
• Az államnyelv mint nyilvános kommunikációs eszköz ismerete elengedhetetlen az állami és közigazgatás hatékony működésének biztosításához és az egységes információáramláshoz, megszüntetve a nyelvi akadályokat a Szlovák Köztársaság állampolgárai között nemzetiségre való tekintet nélkül. Az államnyelv kötelező használata mint egységes kommunikációs eszköz az állampolgárok között alapvető előfeltétele a Szlovák Köztársaság társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági életének működéséhez,
• Az államnyelv különleges funkciója miatt indokolt annak elsőbbsége az állam területén használt más nyelvekkel szemben,
• A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája preambulumában hangsúlyozza, hogy „a regionális és kisebbségi nyelvek védelme és támogatása nem mehet a hivatalos nyelvek és azok megtanulásának szükségessége rovására”,
• Végül, de nem utolsósorban, Szlovákiában más nemzeti kisebbségek képviselői is élnek, és a kötelező kétnyelvű hivatalos eljárások a csak magyar kisebbség tagjai által lakott területeken diszkriminálhatják más nemzeti kisebbségek jogait.

4. A szlovákiai etnikai kisebbségek 32 éve várnak egy az alkotmányban rögzített kisebbségi törvényre. Mit szándékozik tenni annak érdekében, hogy ez a jelenlegi kormány hivatali ideje alatt megvalósuljon?

Válasz:
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban kijelentjük, hogy a nemzeti kisebbségek státusáról szóló törvény előkészítése a Nemzeti Kisebbségekért Felelős Kormánymegbízotti Hivatal hatáskörébe tartozott és tartozik. A korábbi időszakokhoz hasonlóan a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának is van képviselője a jelenlegi munkacsoportban, biztosítva a Minisztérium aktív együttműködését.

2025. április 29-én megtartották a munkacsoport első ülését, amelyen részt vettek különböző minisztériumok képviselői, szakértők és a Nemzeti Kisebbségekért Felelős Kormánymegbízotti Hivatal képviselői. A találkozó célja az volt, hogy építsen a korábbi jogalkotási erőfeszítésekre és meghatározza a további lépéseket. Megbeszéléseket folytattak a korábbi jogalkotási szándék frissítésének lehetőségeiről, hogy tükrözze a jelenlegi igényeket és szélesebb körű támogatást nyerjen.

Jelenleg a Nemzeti Kisebbségekért Felelős Kormánymegbízotti Hivatal egy frissített jogalkotási szándék tervezetét véglegesíti, amelyet aztán továbbítanak az érintett minisztériumoknak további véleményezésre. A törvényjavaslat benyújtása a Szlovák Köztársaság Kormányához legkésőbb 2026 végéig van tervezve. További információkért javasoljuk, hogy közvetlenül forduljon a Nemzeti Kisebbségekért Felelős Kormánymegbízotti Hivatalhoz.

5. A 30 éves magyar-szlovák szerződés szerint szükség van egy olyan szervezetre, amely jogosult állami költségvetési finanszírozásra és hatáskörrel rendelkezik az etnikai oktatási és kulturális intézmények, valamint sajtó fenntartására. A nem EU-tag Szerbia is rendelkezik nemzeti kulturális tanácsokkal, és több EU-tagállam kulturális és oktatási autonómiát biztosít alkotó nemzetiségeinek (Belgium, Svédország, Olaszország, Spanyolország). Mikor éri el Szlovákia az államfejlettség olyan szintjét, amely lehetővé teszi ennek bevezetését Szlovákiában is?

Válasz:
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban kijelentjük, hogy a Szlovák Köztársaságban a nemzeti kisebbségek kultúrájának támogatására vonatkozó jogi keret jól megalapozott. A Nemzeti Kisebbségek Kultúrájának Támogatási Alapja következetesen támogatja a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek projektjeit. 2025-ben a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma rekord összegű, 8,8 millió eurós állami hozzájárulást biztosított az Alapnak, amelyből a magyar nemzeti kisebbség 52,2%-ot, azaz 4 272 048 eurót kap.

A Nemzeti Kisebbségek Kultúrájának Támogatási Alapjáról szóló törvény 2024-es módosítása szintén növelte a működéséhez szükséges pénzügyi forrásokat, valamint alkalmazottainak számát. Összességében az Alap működésének javulásáról beszélhetünk.

Ami a szlovákiai nemzeti kisebbségi egyesületek támogatását illeti, a 182/2022. sz. különös törvény értelmében Szlovákia évente 300 000 eurós pénzügyi hozzájárulást biztosít a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetség – Csemadok egyesületnek a Kulturális Minisztérium költségvetési fejezetéből.

Emlékeztetni szeretnénk arra is, hogy a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti jószomszédságról és baráti együttműködésről szóló szerződés (1995) alapján rendszeresen ülésezik a magyar–szlovák kisebbségi vegyes bizottság, amely javaslatokat terjeszt mindkét kormány elé a politikai, gazdasági, kulturális és oktatási szférában való együttműködés erősítéséért. A Kulturális Minisztérium szakértői is részt vesznek a Bizottság tevékenységében. Nemzeti Kulturális Tanács létrehozására vonatkozó kérést a magyar fél soha nem terjesztett elő hivatalosan. Ezért a Kulturális Minisztérium nem lát okot nemzeti kulturális tanácsok létrehozására.

6. A Beneš-dekrétumok kérdése régóta traumaforrás a szlovák-magyar kapcsolatokban, de eddig semmiféle előrelépés nem történt ezen történelmi traumák feloldása felé. Ráadásul, mióta a Szlovák Földalap a dekrétumok alapján elkezdett földeket elkobozni, a kérdés újra fellángolt. Támogatja-e a Kulturális Minisztérium a Beneš-dekrétumok azon 13 rendelkezésének hatályon kívül helyezését, amelyek még mindig kollektív háborús bűnösségben részesítik a magyarokat és németeket?

Válasz:
A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma hatáskörén belül csak az egyházakkal kapcsolatban nyilatkozhat a Beneš-dekrétumokról.

A Kulturális Minisztérium tisztában van azzal, hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (amelynek hívei 70%-ban magyar nemzetiségűek) restitúciós problémáinak kérdését Magyarország régóta hangsúlyozza. Ez az egyház azt állítja, hogy vagyonának egy részét 1945 után a Beneš-dekrétumok alapján államosították, és ezért nem követelheti annak visszatérítését.
A Kulturális Minisztérium régóta azon az állásponton van, hogy a Beneš-dekrétumokat nem kellett volna alkalmazni az egyházi jogi személyek tulajdonában lévő vagyontárgyak államosítására. Ha ilyen esetek előfordultak, az egyházi vagyont jogalap nélkül vették el, ami lehetővé tette a restitúciós igények érvényesítését a restitúciós törvény alapján.

Az egyházi restitúciókat általában az 1993. évi 282. sz. törvény tette lehetővé, amely csak bizonyos vagyoni igazságtalanságok következményeinek enyhítését célozta. Nem állapított meg jogot az egyházi vagyon teljes visszatérítésére vagy a vissza nem térített vagyon pénzbeli kárpótlására. Az egyházi restitúciók újra napirendre kerültek a szlovák parlamentben 2005-ben, amikor az egyházi vagyon restitúciójának lehetőségét tisztázták és kibővítették. Egyidejűleg a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elfogadta a 2005. március 17-i 1551. számú határozatot, amely kimondja, hogy a restitúciós törvény hatálybalépésével az egyházi és vallási közösségek vagyonának restitúciós folyamata befejezettnek tekintendő.

Tájékoztatásul közöljük, hogy a restitúciók sikerességi arányát minimum 78%-ra becsüljük. Egyetlen egyház sem tudta teljes mértékben visszaszerezni eredeti vagyonát. Az egyházak a hiányos restitúció kérdését kulcstényezőnek tekintik az egyházak állami finanszírozásáról folytatott további párbeszédben. Ez a tény tükröződött az állam és az egyházak közötti kölcsönös megállapodásban is az állami támogatás új modelljéről, amely a 2020 óta hatályos, közvetlenül az állami költségvetésből nyújtott pénzügyi hozzájárulásokról szóló új törvényben fejeződik ki.

7. A 2022-es állampolgársági törvény hátrányosan érint sok embert Szlovákiában. Eddig 500 magyar nemzetiségű és 5000 szlovák nemzetiségű személyt érintett ez a kérdés. Mikor tervezik végre megteremteni annak lehetőségét, hogy a szlovákiai magyarok szankciók nélkül szerezhessék meg a magyar állampolgárságot? (Hogy ne veszítsék el születés útján szerzett szlovák állampolgárságukat.)

Válasz:
Ez a kérdés teljes mértékben a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának hatáskörébe tartozik. Kérjük, forduljon hozzájuk közvetlenül.