HVIM: Megalkuvások nélkül az orosz–ukrán háborúról

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) számára a legfontosabb a kárpátaljai magyarság helyzetének rendezése, írják lapunkhoz is eljuttatott közleményükben. Ebben kijelentik, hogy Ukrajnát nem tekintik önálló, legitim államnak, ahogy az ukrán népet sem.

A HVIM szerint amióta Ukrajna függetlenné vált – nem kell különösebben idősnek lenni ahhoz, hogy visszaemlékezzünk azon időszakra, amikor a név csupán egy szovjet tagköztársaságot jelentett –, a magyar társadalom többségében tapasztalati alapon negatív érzések, gondolatok sora tapadt hozzá. „Ez persze nem véletlen, Ukrajnáról mindenkinek Csernobil, a hihetetlen mértékű szegénység és korrupció, illetve a maffia, legjobb esetben pedig az örömlányok és a csempészett Priluki jutott eszébe. A névről, amely önmagában is arra utal (u krajina – határnál, határvidék), hogy a terület sosem volt önálló, mindig az orosz nyelvterület peremvidékét alkotta” – emlékeztetnek.

Mint írják, Ukrajna egyébként sem rózsás helyzetét tovább rontották a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok (CIA) destabilizációs törekvései. Előbb az úgynevezett színes forradalmak egyik leglátványosabb állomásával, a 2004-es narancsos forradalommal avatkoztak be durván a térség belügyeibe, aztán a 2013-ban – a hasonló inspiráltságú erők vezénylete alatt – kitört Euromajdan tüntetések megindítása és támogatása által. 2014-ben ez vezetett ahhoz a rezsimváltáshoz, amelynek keretében nyíltan amerikai (értsd szélsőségesen antitradicionális) érdekeket szolgáló erők kerültek hatalomra az Ukrajna nevet viselő entitásban.

A HVIM úgy véli, a bábkormányok az új gazda igényeinek megfelelően láttak neki a térség átalakításának, amihez megbízható és erős szövetségesekre leltek az éppen virágkorukat élő soviniszta félkatonai – gyakran nyíltan banderista – szervezetekben, mint az Azov, a Pravij Szektor és társaik. Emlékeztetnek, hogy a kormány és a soviniszta szervezetek együttműködésében kezdetét vette az Ukrajnában élő kisebbségek jogfosztása és nyílt terrorizálása, amely elsősorban ugyan az ország keleti felében csoportosuló oroszok ellen irányult, de jócskán kijutott belőle a kárpátaljai magyarságnak is. Kifejtették:

„Az orosz medve végül megunta bajszának húzogatását, és a Donbasszban önvédelemre berendezkedett, évek óta az ukrán hadsereg ellen harcoló milíciák segítségére sietett.”

A mozgalom szerint az amerikai pénzeken hizlalt magyar balliberális oldal rögtön tudta a helyét és szerepét a világban. Ez természetesen nem intuitív képesség, semmi sincs ingyen, a pénzekkel együtt ukázok is érkeznek – tették hozzá. Az online teret elöntötték az ukrán zászlók, az ukrán hősiességről áradozó beszámolók (olyanok tollából, akik a magyar történelem heroikus megnyilvánulásait mindig is zsigerből támadták), hirtelen senkit sem zavartak a zsidó Zelenszkij csapatai mellett harcoló soviniszták nemzetiszocialista jelképei, és minden, a magyar nyelvet kicsit is ugató ukrán katona magyar hőssé avanzsált a szemükben. 

„Bizonyos, magukat jobboldalinak tekintő körök fokozott lelkesedése sem maradt el, akik a saját szubkulturális szintjükön dagonyázva az egészből csak a horogkeresztet imitáló jelképekkel megtűzdelt lobogók alatt vonuló milíciák harcait érzékelik” – jelenti ki a HVIM. 

Szerintük azt nem látják, hogy mindez milyen értékek felé irányul, hogy kik a mozgatók. Hozzáteszik, hogy ugyanezen személyek 2013-ban még a Majdan téri események ellen szólaltak fel, most pedig foggal-körömmel védik az események háború formájában beérő gyümölcsét, és hirtelen ukránpártiak lettek.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom büszke a legszélesebb körű autonómiájára, és arra, hogy nem kell a választók akaratához alkalmazkodniuk, így a világ eseményeivel kapcsolatos állásfoglalásaikban csupán a legmagasabb rendű értékekre kell tekintettel lenniük. A HVIM álláspontja pedig egyértelmű, ezeket hat pontban foglalták össze. Mint írják:

1. Számunkra az igazság képviselete mellett az ügyben a legfontosabb Kárpátalja és az ottani magyarság helyzetének rendezése.

2. Sem Ukrajnát nem tekintjük önálló és legitim államnak, sem az ukránt önálló népnek.

3. Az ukrán elnök és a vezetése alatt álló hadsereg jelenleg a legsötétebb erők szolgálatában tevékenykedik.

4. A kérdésben az igazság az oroszok oldalán van, az orosz törekvések között pedig fényteli tendenciákat (élő vallásosság, a tradicionális vallások közötti valódi együttműködés, birodalmiság, monarchisztikus törekvések) is találhatunk.

5. Nem értünk egyet azokkal a modern elméletekkel, amelyek az igazságos háború fogalmát csupán a védekező háborúhoz kötik, és csak azt nézik, hogy fizikailag ki támadott meg kit konvencionális módon, de az előzményeket nem veszik figyelembe.

6. Oroszország egybemosása az 1991-ben szétesett és megszűnt Szovjetunióval anakronizmus, de természetszerűleg aggodalommal figyeljük az orosz hadsereg soraiban is megjelenő kommunisztikus törekvéseket. Oroszországot kritikával szemléljük, míg Ukrajnát a jelenlegi formájában teljesen elvetjük.

Hozzá teszik: az, hogy a háború kérdésében az orosz oldalon találják meg az igazság képviseletének nagyságrendekkel erősebb jelenlétét, még nem jelenti azt, hogy vágynák, várnák akár az oroszok, vagy bármely más nagyhatalom parancsait, fennhatóságát. A HVIM leszögezi:

„nem kívánjuk magunk felett se Moszkva, se Brüsszel, se Washington, se pedig Peking uralmát!”

Mint írják, erről szól a HVIM útja: „autonóm módon, mindig az igazság védelmében és kizárólag Istenre szegezett tekintettel küzdünk, bármiféle megalkuvás és háttéralku nélkül. Ahogy Mozgalmunk esetében is elvárjuk a felénk irányuló tiszteletet, úgy Hazánk szempontjából is ezt tartanánk üdvösnek: senki felé sem meghunyászkodva, valóban szuverén módon létezni és kiteljesedni.”