Tíz embert, köztük kilenc magyart végeztek ki Temesváron, a Szoboszlay-perben

Hatvanhét esztendeje, 1958. szeptember 1-jén végezték ki Temesváron a Szoboszlay-perben halálra ítélt tíz embert, köztük kilenc magyart. A vád „államrend elleni összeesküvés”, és „a Román Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés” volt. Az eljárás során mintegy négyszáz főt tartóztattak le, ötvenhét főt ítéltek el.

A halálos ítéleteken kívül öt fő életfogytiglani börtönbüntetést kapott, a többieket nyolctól huszonöt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtották, és minden elítéltet teljes vagyonelkobzásra ítéltek. Ez a per volt a legsúlyosabb romániai megtorló büntetőper, amelyet a kommunista román állam a polgárai, főleg magyarok ellen lefolytatott. A per tárgyalásait 1957–58-ban Kolozsváron tartották, a III. Hadtest hadbírósága ítélkezett, elnöke a szabóból hadbíró őrnaggyá előléptetett Macskássi Pál volt. Összesen „több mint 1300 évnyi börtönbüntetést szabtak ki” – olvasható a kronikaonline.ro oldalon.

Az áldozatok: Felső sor: Szoboszlay Aladár, Lukács István, Orbán Károly. Középső sor: Tamás Dezső, Tamás Imre, Ábrahám Árpád. Alsó sor: Alexandru Fîntînaru, Huszár József, Kónya István (forrás: IICCMR/Krónika).

A fő vádlott Szoboszlay Aladár temesvári születésű plébános volt, aki többek között Aradon és Pécskán is szolgált. A kivégzettek végső nyughelye máig ismeretlen.
Az elítéltek között voltak kulákként megbélyegzett földtulajdonosok, kevés vagyonnal rendelkező földművesek, akik ellenezték a kollektivizálást, állandó megfélemlítettségben tartott papok, de voltak hithű kommunisták is, akik reformokat akartak. Olyanok is fogságba kerültek, akik csak tudomással bírtak a mozgalomról, de nem támogatták azt. Utóbbiaknak az volt a bűne, hogy nem jelentették az illetékes hatóságoknak, hogy mi van készülőben.
Szoboszlay Aladár a békepapi mozgalomtól jutott el a radikális kommunizmus-ellenességig. 

1956-ban megírta Confederatio című művét, amelyben kifejtette egy általa elképzelt, Arad központú, Román-Magyar Konföderáció elméletét, amely véleménye szerint megoldást jelentett volna a román-magyar konfliktusokra. 

Munkája részben összecseng a Duna Konföderáció Kossuth Lajos által tervezett államszövetségi elképzelésével a Habsburg Birodalom területén élő kisebb nemzetek, Magyarország, Horvátország, Szerbia és a román fejedelemségek önálló politikai szabadságának és függetlenségének biztosítására.
A halálraítélteket golyó általi kivégzésre ítélték 1958. május 30-án, és az ítéleteket szeptember 1-jén hajtották végre Temesváron. 

A perben halálra ítélt és kivégzett vádlottak Szoboszlay Aladár mellett: Ábrahám Árpád, Alexandru Fîntînaru, báró Huszár József, Kónya István, Lukács István, Orbán István, Orbán Károly, Tamás Dezső, Tamás Imre.

 A börtönbüntetésre ítéltek közül két fő vesztette életét, mielőtt kiszabadulhatott volna: Szörcsey Elek és Pietsch Béla. Ugyancsak büntetésének letelte előtt halt meg a huszonkét év kényszermunkára ítélt Karácsony István is, egy romániai munkatáborban, 1962-ben. A munkatáborokba zárt egyike, Visky András 2022-ben jelentette meg megrázó erejű regényét „Kitelepítés” címmel. Református lelkész édesapját 1958-ban huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, az édesanyát hét gyermekével együtt kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan-sztyeppe egyik lágerébe.

Az áldozatok emlékműve Pécskán (forrás: kronika.ro)

A Szoboszlay-per anyagának kutatása 1989 után vált lehetővé, legismertebb kutatója Vekov Károly volt. Szoboszlay Aladár több mint 300 oldalt kitevő politikai „szöveggyűjteményét” ő rendezte kötetbe. A kötetet „Áldozatok és áldozottak” címmel a Magyar Pen Club adta ki, 2019 decemberében Aradon tartották a könyv bemutatóját. A kolozsvári táblabíróság végül 2010-ben, három évnyi pereskedés után felmentette a Szoboszlay-per során elítélt személyeket.

(Kiemelt kép forrása: IICCMER)