A rali nem virtuális: Varga „Cigány” Zoltán lehozta a valóságot a GrindVR-ba

Székesfehérváron újra felpörgött a fordulatszámmérő: a GrindVR közönségtalálkozó-sorozatának második felvonásán ezúttal a magyar ralivilág egyik legikonikusabb és egyben legszórakoztatóbb figurája, Varga „Cigány” Zoltán mesélt pályafutásáról, a pénzről, a szerencséről és arról, miért nem lesz soha ugyanolyan egy szimulátor, mint a valódi autóversenyzés.

A helyszín telt házas volt (nem is csoda) és már a legelején lehetett érezni, hogy ez most nem egy polkorrekt, steril kis kérdezz-felelek lesz, hanem igazi, sztorizós, nevetős motorsportest.

De ki is Varga Zoltán?

Ha valaki valaha látott legalább egy magyar ralis mémoldalt, már biztosan találkozott vele. Több évtizede versenyez, volt Lada, volt BMW, volt siker, volt bukás, és volt minden, ami a ralival együtt jár. Az emberek pedig azért imádják, mert őszinte, néha nyers, néha kíméletlen, de soha nem unalmas. És persze rengeteg ikonikus „mondást” is köthetünk a nevéhez.

Az esemény lényege nem az volt, hogy statisztikákat olvassunk vagy bajnoki pontokat fényezzünk, hanem hogy megismerjük, milyen belülről ez az egész raliőrület, egy magyar legenda szemszögéből.

Volt szó pályafutásról: hogy hogyan jut el valaki odáig, hogy országos legenda legyen; pénzről és szerencséről, mert sajnos a tehetség kevés, ha nincs, ami megfizesse a gumikat, a benzint, meg a törött futóművet. És persze szó volt a kommentelőkről is, akik egyáltalán nem érintik meg Vargát. Na, de szimulátor vagy a valóság? Egyértelműen a valóság, melyet nem tud leutánozni semmilyen virtualitás. Ennek ellenére azért beült a legenda pár körre a GrindVR igazi különleges gépébe: egy hattengelyes mozgó szimulátorba, amely Magyarországon egyedülállónak számít.

Polkorrekt? Na, azt itt senki nem kereste.

Az este legjobb része az volt, hogy nem volt kiszűrve, megvágva, puhítva semmi. Egy raliversenyző beszélt arról, amit lát: hogy mi nehéz benne, miért drága, miért szép, és miért nem lehet csak úgy a videójátékoktól bajnoknak születni. Olyan mondatok hangzottak el, amelyekre a közönség egyszerre reagált nevetéssel, vagy bólogatással, szóval: ha valaki csak egy finom PR-élményre számított, az rossz helyen parkolt le.

Ez az este nem csak autókról szólt. Emberségről, küzdelemről, arról, hogy vannak utak, amiket nem lehet átugrani, csak végigmenni rajtuk kanyaroktól függetlenül. Arról, hogy a rali még mindig olyan világ, ahol a teljesítmény számít. A GrindVR közönségtalálkozó második része így simán lehetett volna akár a nulladik is: ennyire természetes, közvetlen és élettel teli beszélgetés ritkán jön össze.