Új korszak küszöbén 1. rész: Mit tanult a Forma–1 a „ground effect-érából”?

A Forma–1-ben időről időre elérkeznek azok a pillanatok, amikor a sport nem csupán fejlődik, hanem irányt vált. Ilyen volt a 80-as évek turbókorszaka, amely brutális teljesítménnyel és mérnöki szabadsággal írta be magát a történelembe, ilyen volt a 2014-ben bevezetett hibrid-éra, amely technológiai forradalmat hozott, azonban sok szurkolót elidegenített, és ilyen volt a 2022-es szabályreform is, amely a ground effect visszahozásával teljesen új alapokra helyezte az autók tervezését. 

Most ismét egy hasonló jelentőségű korszakváltás előtt áll a száguldó cirkusz. A 2026-ban életbe lépő szabálycsomag nem egyszerű finomhangolás, vagy részletszabály-módosítás, hanem átfogó újratervezése annak, hogy mit is akar jelenteni a modern Forma–1 a következő években. A sport egyszerre kíván látványosabb, fenntarthatóbb, költséghatékonyabb és versenyképesebb lenni, azonban ez a négy cél nem mindig jár kéz a kézben. 

A téma összetettsége miatt a cikksorozathoz Kiss Norbert, hétszeres kamion-Európa-bajnokot, és Formai–1-es szakkommentátort kértük fel, hogy segítsen kicsit megérteni az elsőre bonyolultnak hangzó új szabályrendszert. 

A ground effect-éra tapasztalatai: ígéretek és a rideg valóság 

A 2022-ben bevezetett szabályrendszer legfőbb ígérete az volt, hogy az autók képesek lesznek közelebb haladni egymáshoz, csökkentve a turbulens levegő negatív hatását, amely hosszú éveken át megnehezítette az előzéseket. Ennek kulcsa a padlólemez alatti légáramlás lett: a leszorítóerő jelentős része nem a szárnyakról, hanem az autó aljáról származott, így elméletileg kevésbé „szennyezte” a mögöttes levegőt. 

A gyakorlat azonban jóval összetettebb képet mutatott. Bár az előzések száma statisztikailag nőtt, és a versenyek sok esetben taktikusabbá váltak, az új koncepció komoly mellékhatásokkal járt. 

A leglátványosabb ezek közül a pattogás, vagy közismert nevén a delfinezés volt, amely egyes csapatoknál súlyos teljesítményvesztést és a pilótákat megterhelő körülményeket okozott. 

Akadt olyan konstrukció is, amelynél a probléma a teljes szabályciklus során sem szűnt meg maradéktalanul. Emellett az autók rendkívül érzékennyé váltak a beállításokra és a pályaviszonyokra, miközben az egyik legfontosabb cél (a mezőny valódi összezárása) csak részben teljesült. A gyorsan alkalmazkodó csapatok jelentős előnyre tettek szert, míg mások tartósan leszakadtak. 

Kiss Norbert szerint a ground effect-éra egyik legnagyobb tanulsága éppen az volt, hogy a szimulációk és a valóság közötti különbség sokkal nagyobb lett, mint amire a csapatok számítottak. „Érdekes volt ez az éra, és szerintem rengeteg meglepetést okozott. Például, hogy a Ferrarin és a Mercedesen is eléggé kifogott az egész, és néhány kivételes körülmények között született futamgyőzelmen kívül nem sikerült megoldani az autók problémáit. De rajtuk kívül is rengetegen küzdöttek a delfinezéssel, a pattogással, ami egy olyan effektus volt, amire láthatóan nem számított a csapatok nagy része.” 

A hétszeres kamion-Európa-bajnok szerint mindez arra mutat rá, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tesztelésre, mert a gyakorlat sokszor egészen más eredményt hoz, mint amit a tervezőasztalon elképzelnek. 

2026: kisebb, könnyebb, de összetettebb autók 

A 2026-os szabálycsomag egyik legszembetűnőbb eleme az autók méretének és tömegének csökkentése. Ez nem csupán esztétikai vagy nosztalgikus döntés: az FIA célja egy olyan Forma–1 visszahozása, ahol az autók mozgékonyabbak, a pilóták többet számítanak, és nem lehet minden helyzetet lemodellezni. 

Rövidebb tengelytáv, kisebb szélesség, alacsonyabb minimális tömeg. Mindez azt szolgálja, hogy az autók kevésbé legyenek stabil, nehézkes platformok, és nagyobb hangsúly kerüljön a vezetési stílusra, a gumik kezelésére és a versenyhelyzetekre. Ez egyértelmű szakítás a ground effect-éra filozófiájával, ahol a nagy padlólemez és a stabil aerodinamikai platform szinte mindent felülírt. 

Ugyanakkor felmerül a kérdés: nem vész-e el ezzel az elmúlt évek technikai fejlődése, és valóban képes-e a Forma–1 visszanyúlni egy „analógabb” versenyzéshez a modern technológia korában? Elméleti szinten ez vonzó irány, Kiss Norbert szerint azonban a valós hatásokat érdemes óvatosabban kezelni. 

„Elméleti síkon igen, jobb versenyzést hozhatnának a kisebb autók, főleg azt nézve, hogy az elmúlt évtizedben hatalmasra nőttek az autók és ezekkel egyértelműbben nehezebb a kerék-kerék elleni csata. 

De önmagában azért ez kevés, hiszen nagyon pici méretcsökkentésről beszélhetünk, tíz centiméterrel keskenyebb és harminc kilogrammal könnyebb csak, szóval ez olyan nagy különbséget nem fog okozni.” 

Szerinte a nagy leszorítóerővel működő, erősen aerodinamikai alapú autók problémája strukturális, és pusztán méretcsökkentéssel nem oldható meg teljes mértékben. Ground effect vs. 2026: két eltérő gondolkodásmód. Ha össze kellene foglalni a különbséget a két korszak között, akkor azt mondhatjuk: a ground effect-éra a mérnöki szabadságról, az aerodinamikai finomhangolásról és a részletek maximalizálásáról szólt. 

Hatalmas kihívást jelentenek az új szabályok

A 2026-os szabályrendszer ezzel szemben tudatosan keretek közé szorítja az autók viselkedését, és szabályozottabb eszközökkel próbálja fenntartani a szoros versenyzést. Ez nem feltétlenül jelent visszalépést, inkább egy másfajta filozófiát, ahol a sport irányítói aktívabban formálják a pályán zajló eseményeket. A végső kérdés talán nem technikai, hanem filozófiai: mit tekintünk a Forma–1 lényegének? Kiss Norbert válasza ebben a kérdésben egyértelmű és markáns:

„Szerintem az F1-nek komoly része az autók különbözősége és a fejlesztések – mindig is az volt. Sőt, szerintem picit nagyobb arányban az autók és csapatok versenye az F1, kevésbé a pilótáké, vagyis köztük leginkább csak csapaton belül. 

És ezek az új szabályok hatalmas kihívást jelentenek a csapatoknak, sokat fog számítani ki alatt milyen technika lesz, szóval, ez idén biztos rátesz erre egy lapáttal. 

Persze tudom sokan ezt nem szeretik, és a legjobbnak tartott pilótákat szeretnék látni nyerni, nem pedig a legjobb autókat. De ez ilyen, ez része az F1-nek – a technikai különbségek –, és azt gondolom, itt az új szabályrendszer első évében biztos lesznek nagyobb különbségek. Nekem ez érdekes, nekem ez tetszik, szerintem ez hozzátartozik az F1 lényegéhez.”

Kapcsolódó: