Vendégszerzőnk, Lucrum Cessans év végi publicisztikája.
Biztosan van a kifejtett tettnek egy sajátos kölcsönhatása az idővel. Úgy értem, amit csinálunk, amit teszünk, nyilván összeadódik, az lesz a “kor”. Ám a kor valahogy mindig több, mint a tettek összessége, egyúttal egyes tetteket validál, másokat elbukásra ítél, látszólag véletlenszerű mozgással, reflexíven – utólag azonban egyetlen korról sem az jut eszünkbe, hogy véletlenszerű volt. Ez a komplex hálózatok anti-redukcionista logikája is, ami látjuk, hogy a természetben tetten érhetően működik, és – szerintem – igazolhatóan működik olyan művi és ember alkotta alrendszereiben is a létezésnek, amilyen a jog.
Egy “kor” maga a komplex hálózat, a komplex (adaptív) rendszer. Mint a komplex hálózatoknál általában, inkább szerencse kell egy “kor” irányának és természetének előrelátásához, amiben benne élsz, semmint valami rendkívüli érzék vagy éleslátás, viszont spekulálni meg nemhogy lehet, alighanem kell is, ha hatni akarunk. A felelősség, számonkérhetőség és igazolhatóság bármilyen terhe nélkül, azt sem kivédve, hogy valami vágy vagy kultúrpesszimizmus kivetülése ez a találgatás.
Ilyen szempontból minden nagy, súlyos tudományoskodó igényesség alól feloldozva érdemes kézbe venni a Mandiner igen színvonaltalan cikkecskéjét, ami állítólag Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetőjének év végi interjúja.
A valóságban alighanem valamelyik alapjogokértes elemző írta a budin ülve, de ez nem tűnik fel, hiszen nem lóg ki a többi Szánthó-interjú, öninterjú, önidézés és öndicsőítés színvonalából.
Szánthóval és a központjával már rég nem az a legszámottevőbb tanulság, hogy amerikai keresztény cionista. Ez nem hír, az MCC is az, Orbán Balázsék is azok és az egész Fidesz-inga elindult ebbe az irányba. Nem baj, nem titok. Nem baj az sem, hogy a nemzet, a határon túliak valahogy sosem olyan fontos Szánthónak és a közpénzből szakértő központjának, mint a “zsidókeresztyénség”, ami ennek az interjúnak is hívószava. Még csak nem is az, hogy Szánthó egy karikatúraszerű pökhendi, beképzelt, álértelmiségi, fölényeskedő figura, aki tökéletesen eladhatatlanná tesz bármit, aminek a házalóügynökének áll végzetesen szellemtelen tartalmaival.
Érdemes egy lépést távolabb lépni a felszínes aktualitásokon, melyek a harcosnak tettetett, petyhüdt izomzatú, kissé elhízott és kopaszodó politikai kiállás izzadsággyöngyei.
Vegyük inkább úgy kezünkbe az interjút, mint a korra vonatkozó nagy találgatás valamiféle kis tesztjét. Mit állítanak benne szembe egymással?
Egyrészt, a kék sarokban, a “jó” oldalon ott a neokon keresztény kispolgáriság illedelmes, lapos, üres, szellemtelen és színtelen narratívája angolszász tónussal, viktoriánus erkölccsel, polgári gúnyában, középszerű műveltséggel, a szélsőségtől irtózással vagy az unalomból megnyitott Mandiner petyhüdt esetlenségével. Nem csupán mint a vágyott, veszélyben forgó “jó” ez, de a képzelt narrátor Szánthó maga is megtestesíti ezt az “értéket” vagy “ideát”.
Persze ez önmagában még legalább a megőrzés szándékának elismerését is kiválthatná belőlünk, ha megőrizne bármit is, ami megőrzésre való. Rég csupán kinőtt kitinpáncél, megkopott zakó, szürkésfehérre száradt galambfosos kalap az, csupa üres külsőség, ami már akkor üres külsőség volt, amikor a kommunista szuronyok hetvenöt éve még nem tették belpesti kabaréra heherésző, mulatósra dőlöngélő gyökértelen zombi kádárprolivá a népet. Így viszont csak szánalmasan nevetséges. Ez egy olyan lefele tartó, kifele haló múlt, ami valójában sohasem volt.
Ehhez képest a woke, színeshajú lmbtq-antifitnessz érzékeny szoba-fiatal van a cikkben a “rossz”, a piros sarokba állítva virtuálisan.
A legfőbb baj vele a Szánthó nevében írt cikk szerint, hogy antiszemita.
Persze, ha nem érint meg ez a roppant vád, akkor picit más kórismét is felvehetünk.
Ez az illemet, kellemet, az emberi együttélés minimumszabályait, a valódi természeti közösségeket, sőt az emberi minőséget már hírből sem ismerő, netflixnéző, woke proli, wannabe fekete lmbtq torzság, ami bár legalább valami kommunista forradalmár Robin Hood-os illúziót kelthetne bennünk, aki most jól megfricskázza a Szánthó Miklósokat, ha nem lenne minden minőségtől mentes, eloldódott és hitvány. Maga a hitványság dicsérete, ami szerintem a legfőbb baj, ami még csak nem is robusztus: épphogy a törékenység, gyengeség, túlérzékenység kultusza a maga értéktelenségében. A robust yet fragile “dilemma” egyébként a komplex rendszerek sajátja. Itt alighanem nincs semmi dilemma, hacsaknem a nagy számokat, a mennyiséget minőségnek hallucináljuk, engelsi tévútként.
Szerintem a tanulság az ún. interjú kapcsán – egyúttal ez az én spekulációm a “kor” természetéről és irányáról is -,
hogy a valóságban nincs mit szembeállítani a kettőn.
Szánthó Miklós neokon atlantista megmondóember hiába is erőlködik a nem általa írt, de általa jegyzett Mandiner-interjúban valamiféle szembeállításán a woke-nak és önmagának. Mert nincs köztük különbség.
Mindkettő Homo americanus. Mindkettő szemben áll az uralom-etnosz-mítosz természetes, természeti rendezőelveivel. Mindkettő nélkülözi a nagyszerűség ígéretét. Mindkettőn át akarunk lépni. Ez adja a kor irányának végsősoron szükségszerűen emergens robusztusságába vetett várakozásomat. És ehhez még nagyon külső tényező sem kell. Sem BRICS, sem Kína, sem kereskedelmi háború, elvesző nyugati versenyképesség, lítium vagy villanyautók, amikről olyan divatos spekulálni. Sem demográfiai halál és idegen etnikumok általi kicserélődés, amiről meg annyira nem.
Szóval belülről is meg kell lennie ennek a dinamizmusnak, a “kor” irányának. A külső szükségszerűség csak a rideg forma a forró tartalomnak, amelyben lehűl, kicsapódhat és korrá válhat.
Ez pedig innentől már feladat; a mi feladatunk színre vinni a harmadik embert: a valódit. A mozgalmat.
Ha már a neokon Szánthó úr nevében nem sikerült a Mandinernek semmi számottevőt alkotni így az év végére, mi olvassunk ki többet a korból. A korból, magunknak, amit Szánthó úr és a neokon bácsik szükségszerűen nem érthetnek. BÚÉK 2024!
Lucrum Cessans
Kiemelt fotó: Bruzák Noémi/MTI
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
