„Szigorú beléptetés, hatalmas sajtóérdeklődés és csurig telt tárgyalóterem” – így írt a sajtó a három magyarverő antifasiszta tárgyalásáról. Nos, látva az olasz nő jókedvét, mégsem lehetett olyan erős az a vasszigor – ami azért elgondolkodtató.
A harmadrendű vádlott ráadásul szabadon sétálhatott be a tárgyalóterembe, arcát napszemüveg mögé rejtve ült a helyére. Bűnpártoló jogrendünknek köszönhetően róla még fényképek sem készülhettek, ugyanis szégyellős terroristánk nem járult hozzá. És, ha egy magyarverő terrorista nem szeretné, hogy arcát és nevét nyilvánosságra hozzák, akkor… hát, erre a liberális rendszernek az a válasza, hogy „rendben”.
Hátulról, hordában rohantak le ártatlan járókelőket, akiket a földre vittek, majd viperákkal és egyéb fegyverekkel ütlegelték őket, kifejezetten a fejet célozva azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy életre nyomorékká tegyék őket, vagy ha úgy alakul, végezzenek velük. Csupán a Gondviselésnek, valamint a drogos terroristák testierejének teljes hiányának köszönhető, hogy egyetlen megtámadott sem szenvedett maradandó sérüléseket. De ez nem az antifasisztákon múlott. És a nevük és arcuk megismerése mégsem közérdek a bűnpártoló „jogállam” értékelése szerint, hiszen Európában valahogy a bűnöző joga mindig elsőbbséget élvez a tisztességes, becsületes fehér európaival szemben.
Természetesen a két vádlott közül egyikük sem gondolta úgy, hogy bűncselekményt követett volna el, elvégre „szent háborút” folytatnak a „nácizmus” ellen. Sőt, a német nő még azt is a bíróság arcába mondta, hogy nem lesz jelen a következő tárgyaláson, és nem gondolja magát bűnösnek. Erre mi volt a bíróság válasza? Bilincsbe verették, és elhurcolták? Dehogy! Egyszerűen „elutasították”, hogy távol maradjon a tárgyalástól. Ettől biztos jól megijedt…
Mindenki összefog az antifasiszta terroristákért
Az, ami tavaly februárban Magyarországon történt, Kelet-Európában példátlan, Nyugat-Európában napi rutin. Ott a „rendszer ellen lázadó” antifasiszták a karhatalom és a média hátszelével gyakorlatilag szabadon garázdálkodhatnak, miközben a hazafiak kezén a legenyhébb visszavágás hatására is kattan a bilincs. Csak nézzük meg az olasz globalista sajtói, illetve a helyi felforgatók hogy ajvékolnak, amiért egy terroristát bilincsben vittek a bíróságra. Valóságos mártírrá avatják a „szegény, meghurcolt olasz tanárt”, még a megfelelési kényszerben szenvedő olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni is kiállt az antifasisztáért – íme, mögötte a média és a politikai elit. (Mert bizony, az antifasiszta terrorizmus csak egy hobbi az olasz nőnek, aki civilben tanárként felel az ifjúság neveléséért. És csodálkozunk, hogy olyan az új generáció, amilyen?)
Tavaly a nemzetközi Antifasiszta Mozgalom célja egyértelműen az volt, hogy ezt a szélsőbaloldali erőszakot meghonosítsák hazánkban is. Ebben segítették őket magyarországi kollaboránsaik. Itt a rendőrség munkáját el kell ismernem, ugyanis a magyar hatóságok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elfogják a támadókat, és – véleményem szerint – csak a politika gátolta meg őket abban, hogy ennél is erélyesebben lépjenek fel.
Mert a politika és a jog bizony az Antifa oldalán áll. Nem véletlen, hogy a Fidesz nem támogatta a Mi Hazánk javaslatát, és nem volt hajlandó a nemzetközi Antifasiszta Mozgalmat terrorszervezetté nyilvánítani. Így őket ezáltal nem is lehet terroristaként elítélni. Nem mintha a szélsőliberális és posztkomcsi bírák amúgy nagyon törnék magukat, hogy mindegyikre az adható legmagasabb büntetést szabják ki. Látjuk, milyen finoman bánnak az összes nem magyar bűnözővel, miért éppen ezek jelentenének kivételt?
Példát kellett volna statuálni
A média minden hazugsága és a politikusok hisztériázása ellenére a magyar börtönkörülmények aligha lesznek jó hatással az antifasiszta terroristákra. Meggyőződésem, hogy amint letöltötték büntetésüket, és (kedvezményesen) szabadultak, ott fogják folytatni a becsületes, európai emberek elleni hadjáratukat, ahol elfogásukkor abbahagyták. Ha valóban nemzeti kormány lenne Magyarországon, az mindent elkövetne, hogy példát statuáljon ezzel a három hazátlan internacionalistával. Mehetnének mondjuk egy bérrabtartási egyezmény keretében Szibériába. Ott garantáltan már az első hét után letörne a vigyor az arrogáns Antifa tanárnő arcáról, és a németországi leányzó is visszavenne fellengzős stílusából. De ugyanezt megoldhatnánk Magyarországon is, egy kellemes kis önfenntartó börtönben (vagy ha úgy tetszik, munkatáborban), ahol nem a magyar adófizetők tartanák el ezeket a terroristákat, hanem ők dolgoznának azért, hogy vezekeljenek bűneikért – ha pedig más országok vezetői telefonálgatnának az „embertelen körülmények” miatt panaszkodni, akkor fel lehetne őket világosítani, hogy legközelebb ne engedjék ide a szélsőbalos terroristáikat, ha annyira féltik őket.
Egy valódi nemzeti kormány alatt ezek a felforgatók garantáltan olyan leckét kapnának, aminek híre menne egész Európában, és ami után valamennyi antifasiszta kétszer is meggondolja, hogy érdemes-e hazánkba jönni magyart verni.
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
