Nagy a küzdelem, de még nagyobb a tét – Stier Gábor helyzetelemzése

Talán sokan nem is gondolnak arra, mekkora tétje van a mostani országgyűlési választásoknak. Ennek az eredménye nemcsak a közeljövő magyar politikai irányvonalát fogja meghatározni, de – elsősorban példaként – befolyással lehet az európai politika alakulására is. A sokféle narratívában, az erőviszonyok várható alakulásában Stier Gábor külpolitikai szakértő segít minket eligazodni. 

– Borzolta a belpolitikai kedélyeket az a baloldali felvetés, miszerint orosz ügynökök aktív jelenléte tapasztalható Magyarországon. Felmerül a kérdés: vajon ez a maroknyi csoport képes-e érdemben befolyásolni a választások kimenetelét?

– Nem tudok erre mást mondani, csak azt, ez az egész egy fake news. Butaság már csak azért is, mert a mai digitális világban nem kell a helyszínen lenni ahhoz, hogy valaki beavatkozzon a választásokba.

Igazából arról van szó, hogy készítik elő a Fidesz győzelme esetén használandó narratívát, amelynek az a lényege, hogy ilyen eredmény csak az orosz beavatkozás miatt volt lehetséges.

Erről szól a Washington Post és a Financial Times cikke, majd a magyar és az orosz külügyminiszter beszélgetésének nyilvánosságra hozatala. Csakúgy mint Romániában, Moldovában vagy éppen a 2016-os amerikai választások után, előhúzzák majd az „orosz kártyát”. Pontosabban már elő is húzták; a cél pedig ebben az esetben Orbán és a Fidesz győzelmének hiteltelenítése, a választások legitimációjának megkérdőjelezése. Ezt a forgatókönyvet tehát már ismerjük. De az említett helyeken sem arról volt szó, hogy az oroszok bizonyíthatóan beavatkoztak volna, ez azonban senkit nem érdekel. A lényeg a legitimáció gyengítése, akár a belpolitikai helyzet destabilizálása árán is. 

Egyébként pedig hadd jegyezzem meg, hogy a választásokba valamilyen mértékig mindig és mindenütt beavatkoztak. A közösségi média korában pedig ez szinte elkerülhetetlen. Mint ahogy az is látszik, hogy ezek a beavatkozások azért kioltják egymást.

– Ezek szerint a beavatkozás módjai ma már mások, mint korábban voltak? 

– Teljesen mások. Említettem a közösségi médiát mint a beavatkozás hatékony módját. Személyesen is tapasztaljuk, hogy ebben a térben a konzervatív nézetek jelenleg le vannak fojtva, sőt néha le is vannak tiltva, ami eléggé egyértelműen beavatkozásnak tekinthető. Mégpedig nem a konzervatív erők oldalán. De ha már beavatkozás, akkor miért nem beszélnek az „orosz veszélyt” kiáltók, az „orosz kártya” kijátszására készülők arról, hogy mit tesz elismerten és nyíltan Ukrajna és csendben, a háttérből az európai fősodor.

Elég meghallgatni Friedrich Merzet, és érezhetjük, hogy itt már nem csupán a szimpátia kinyilvánításáról, hanem sokszor konkrét fenyegetésekről van szó. Egy biztos, nem ilyennek képzeltük mintegy négy évtizede a nyugati demokráciát. 

– Napokig Panyi Szabolcs nevétől volt hangos a sajtó; az ő publicitást kapott tevékenysége is a választási harc része?

– Igen, egyértelműen ebben a kontextusban értelmezem mindazt, ami itt történt. Ez is egy lap abban az előbb említett bizonyos „orosz pakliban”. Mivel sajtószabadság van, természetesen a külügyminiszter vagy a miniszterelnök után is nyomozhat a tényfeltáró újságíró, és meg is írhatja a nyomozása eredményét.

Ennek az „oknyomozásnak” a módja azonban már jogi és etikai értelemben is kérdéseket vet fel. Ugyanígy szereptévesztésben van az az újságíró, aki politikai szereplőnek képzeli magát és aktivistaként lép fel.

Nem vagyok jogász, így aztán e tekintetben nem minősíteném az esetet; az azonban a történtek kapcsán is feltűnő, hogy hiányzik a nemzeti minimum. Ez azt jelenti, hogy valaki kritizálhatja bármelyik magyar kormányzat tevékenységét, ám egy külső erővel szemben magyarként mégiscsak védenünk kell ezt a kormányt, de legalábbis nem ildomos a külső erő oldalára állni. Ez Magyarország kormánya, tehát külső erőkkel összefogva nem lehet fellépni ellene, mert ez már bizonyos esetben jogi, de mindenképpen erkölcsi kérdés. Vegyük a Barátság kőolajvezeték körüli vitákat, ahol ez tökéletesen megmutatkozik.

Tehát itthon úgy bírálunk és vitatkozunk, ahogy akarunk, de kifelé megvédjük a magyar szuverenitást és a magyar kormányt, ha úgy érezzük, hogy az ellen valaki fel akar lépni. Szerintem ez lenne a normálisan elvárható magatartás mindenkitől, bármennyire is jogosnak érzi a kormánnyal szembeni bírálatát. Tehát ha jogi értelemben nem is arról van szó, amit a kampányban hallunk, én – az ellenzéki sajtóval ellentétben – hősként semmiképpen sem állítanám be az említett újságírót. Mint ahogy az NNI nyomozóját sem, akinek a fellépésével szemben jogászok szerint aggályok merülnek fel.

– Térjünk vissza a lehallgatási ügyhöz: hibázott Szijjártó Péter külügyminiszter, amikor nem védett vonalon folytatott tárgyalásokat?

– Rengeteg dolog felmerül ezzel kapcsolatban. Először is, ez egy régi történet felmelegítése, és senkit nem érdekelne, ha nem lenne éppen választási kampány.

Van egy nyilvánosságra hozott beszélgetés, amelyben Szijjártó Péter az orosz külügyminiszternél lobbizik a szlovák miniszterelnök-jelölt érdekében. Én nem gondolom, hogy ez bűnös dolog lenne.

A Washington Post után szabadon, lassan már úgy adják elő a dolgot, mintha Szijjártó minden uniós tanácskozás szünetében jelentett volna Szergej Lavrovnak. Ez annyira abszurd, hogy én ezt nem tudom elképzelni.

– A nyugati sajtó mégis folyamatosan azt sugallja, hogy Orbán Viktor trójai faló az unióban.

– Én nagyon sokat beszélek orosz újságírókkal, és mindig elmondom nekik, hogy Orbán Viktor nem oroszpárti, hanem magyarpárti. Ugyanezt igyekszem megvilágítani a német sajtóban megjelenő írásaimban is. A többi a kampány része. Amit pedig a kérdésben felvetett, az inkább a nyugati blokkon belüli bizalmi válságról szól. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy ez a bizalmatlanság például magyar részről is joggal felmerülhet. De a bizalom hiánya markánsan érezhető például az amerikai elnök és az európai fősodor vezetői között is.

– Említette a feltételezett orosz beavatkozást, egy szomszédunk viszont nemcsak nyíltan vállalja, kinek a győzelmét várja a választásokon, de tesz is a sikere érdekében.

– Igen, sokszor hallunk orosz beavatkozásról, de akik ezt hangoztatják, azok

valahogy nagyvonalúan átsiklanak azon, hogy Ukrajna milyen direkt módon avatkozik be a magyar választásokba. Azt Ukrajna nem is nagyon tagadja, hogy ő mindent megtesz Orbán Viktor bukása érdekében.

Itt jegyezném meg, hogy különbség van aközött, ahogyan Trump, Putyin, Zelenszkij vagy éppen Von der Leyen kommunikációjában megjelenik a szimpátia, és aközött, hogy Kijev – Brüsszel hallgatólagos támogatásával, az Európai Unió szabályait is megszegve – elzárja a Barátság kőolajvezetéket. Ez már nemcsak beavatkozás, hanem nyílt politikai zsarolás Ukrajna részéről. És csak remélhetjük, hogy egyéb akciókat nem tervez Zelenszkij köre.

Ha már beavatkozásról beszélünk: az nem beavatkozás a belügyekbe, hogy Magyarország ilyen-olyan okoknál fogva már hosszú ideje szinte semmilyen, vagy csak minimális európai pénzt kap?

De ez történt Lengyelországgal is: amikor a Brüsszelnek kedves és kényelmes Donald Tusk alakíthatott kormányt, egyik pillanatról a másikra elpárologtak a jogállami aggályok.

– Magyar Péter nyíltan hirdeti, hogy ha ő nyeri meg a választást, akkor egyből meg fogja kapni ezeket a pénzeket az EU-tól.

– Igen, erről beszélek. És nemcsak Magyar Péter játszik erre, hanem – úgy tűnik – az Európai Unió is. Abban a pillanatban hirtelen „megoldódnak” majd a jogállami problémák. És igen, ez beavatkozás egy tagország belügyeibe. Arról már nem is beszélve, hogy ez a politika mennyire rombolja az EU belső kohézióját.

– Nagyjából két hét van a választásokig; lehetnek még olyan „meglepetések”, amelyek előbukkanhatnak a választási küzdelemben?

– Úgy gondolom, lehet ez még rosszabb is. Egyáltalán nem lepne meg a kampány további durvulása. Egyrészt azért, mert régen látott, kiélezett verseny folyik; a másik oka pedig az lehet, hogy ennek a választásnak Magyarországon túlmutató tétjei vannak.

Most nemcsak az dől majd el, hogy ki irányítja Magyarországot a következő négy évben, hanem Orbán esetleges bukása megtörheti az európai patrióták erősödését is. Orbán Viktor ugyanis e pártcsalád egyik arca,

e minőségében – is –  tüske a köröm alatt, ezért aztán a jelenlegi európai fősodor globalista, progresszivista erői nem is titkoltan mindent megtesznek azért, hogy kormányváltás legyen Magyarországon. Az átlagosnál mocskosabb kampány tehát a két nagy párt közel azonos állása mellett abból is fakad, hogy ebben a választásban nemzetközi érdekek is megjelennek. Magyarország úgymond csatatérállam lett, ezért itt már nem csupán arról szól a dolog, hogy Magyarországot irányba állítsák.

De nemcsak Európán belül van szembenállás, hanem az európai vezetés és a jelenlegi amerikai adminisztráció között is. Nem véletlen, hogy Donald Trump folyamatosan kiáll nemcsak Orbán Viktor, hanem azon politikai erők mellett is, akik ezt a szuverenista gondolkodást képviselik. Míg korábban az amerikai adminisztráció – Joe Biden elnöksége alatt és már azt megelőzően is – a progresszivista európai fősodort favorizálta, és visszaszorította a vele szemben álló alternatívokat, addig Donald Trump kifejezetten ezekre az erőkre mint szövetségesekre támaszkodik abban az ideológiai szembenállásban, amely az Egyesült Államok és a jelenlegi európai fősodor között feszül.

Kapcsolódó: