Elhunyt Gedai István, aki a börtönévek után is a tudománynak szentelte életét

Elhunyt Gedai István régész-numizmatikus. A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) nyugalmazott főigazgatója rövid betegség után, szerdán, 91 éves korában hunyt el. Gedai Istvánt a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, továbbá a Nemzeti Örökség Intézete saját halottjának tekinti – közölte az MNM az MTI-vel szerdán.

Mint írták, Gedai István érettségi után, 1953-ban nyert felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem–muzeológia, majd régészet szakára, ahol 1957-ben végzett volna, amennyiben nem szól közbe a történelem. Egyetemistaként ugyanis aktív szerepet vállalt az 1956-os forradalom eseményeiben, amiért a következő évben letartóztatták, és ötéves börtönbüntetésre ítélték, amelyet végül egy év hat hónapra mérsékeltek. 

Szabadulása után nem folytathatta egyetemi tanulmányait, éveken át segédmunkásként dolgozott, mígnem professzora, László Gyula közbenjárására végül 1963-ban befejezhette az egyetemet. A következő évben doktorált, 1972-ben pedig kandidátusi fokozatot szerzett.

Kapcsolata választott szakterületével, a numizmatikával gyerekkorába nyúlt vissza, amikor lelkes éremgyűjtőként kezdett pénztörténettel foglalkozni. Hányattatásai éveiben is rendszeresen bejárt a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába Huszár Lajoshoz, 1966 januárjában pedig segédmuzeológussá nevezték ki. Ezzel egy páratlan, évtizedeken át tartó tudományos és tudományszervezői pálya vette kezdetét.

Szűkebb szakterületének a középkori magyar pénztörténet számított, de életművében szorosan összefonódott a numizmatikai, a 20. századi történeti és közéleti munkásság. Az 1959-től a közelmúltig megjelent önálló műveinek, tanulmánykötetekben közölt cikkeinek, folyóiratokban és hírlapokban publikált írásainak, leletközléseinek és könyvismertetéseinek száma meghaladja a hatszázat.

1970 és 1980 között a Magyar Numizmatikai Társulat főtitkára, 1980 és 1988 között elnöke, 1995-től pedig tiszteletbeli elnöke volt. 1973 és 1990 között a Magyar Tudományos Akadémia numizmatikai albizottságának titkára, majd a Régészeti Bizottság és a Magyar–Orosz Történész Vegyesbizottság tagja lett. 1975 és 1991 között a Numismatic Literature magyar szerkesztőjeként és a 

Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának főosztályvezetőjeként tevékenykedett, 1990 és 1993 között a múzeum főigazgató-helyettese, 1993 és 1999 között pedig főigazgatója volt.

Közéleti szerepvállalása során az UNESCO Nemzetközi Numizmatikai Bizottsága alelnöke, címzetes egyetemi docens, az Országos Múzeumi Tanács főtitkára, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság (később Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság) alapító tagja, majd elnökhelyettese volt. Emellett a Politikai Foglyok Országos Szövetsége alelnökeként és az Ásatási Bizottság elnökeként is tevékenykedett.

A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként nevéhez fűződik a ma is megtekinthető új állandó történeti kiállítás létrehozása és a múzeum rekonstrukciójának elindítása. 

Számos kitüntetése és elismerése mellett 2014-ben elnyerte a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést.

Kapcsolódó: