„All-white cast – csak fehér szereplők” előírást az európai művek előadásaiba!

A 2018-as operaházi Porgy és Bess előadást kísérő „blackface” botrány után ismét egy feketére – köznyelvileg: négerre – maszkírozott színészt szerepeltető darab miatt áll a bál, ezúttal a Thália Színház műsorán lévő produkció kapcsán. A botrány lényege, hogy a szerzőijog-tulajdonosok előírhatják: a műveikben szereplő színes bőrű karaktereket csak színes bőrű színészek játszhatják.

A Tháliában nagy sikerrel játszott, „A nagy kézrablás” című darab szerzője egy londoni születésű ír szerző, a ma rendkívül népszerű Martin McDonagh, aki fekete humorral gazdagon átszőtt abszurd-realista darabokat ír. Az előadásban egy négerre maszkírozott színész játssza a drogdíler Toby szerepét, ezt kifogásolja a szerzői jogokat képviselő londoni ügynökség.

A Porgy előírásai között is szerepel az „all-black cast” kitétel, tehát hogy minden szereplő fekete legyen – az operaházi előadást végül azért nem lehetett betiltani, mert az adott produkcióra vonatkozó szerződés konkrétan mégsem tartalmazta ezt a kitételt.

Ókovács Szilveszter főigazgató ugyanakkor a művészekkel aláíratott egy nyilatkozatot is, hogy identitásuknak elválaszthatatlan részét képezi az afroamerikai identitás is.

Eltekintve attól, hogy 

ezek a szerződési előírások első olvasatban nyíltan és durván rasszisták, hiszen megvonják az előadásjogot a fehér bőrű színészektől,

az a helyzet, hogy ezeknek a daraboknak a bemutatásáról az európai országok többségének le kellene mondania egészen a szerző halálát követő hetvenedik évig, mivel jelenleg – még – Európa egyetlen országában sem találhatunk elég afroamerikai vagy más színes bőrű színészt és énekest a művek előadására. Egy szerzőnek viszont talán mégis az az elsőrendű érdeke, hogy játsszák a műveit, így 

ezek az előírások végső soron a szerzői jogokat akadályozzák.

Ugyanakkor érdemes végiggondolni a kérdést: ha ezeket a szerzői jogi előírásokat ennyire szigorúan számonkérik, 

nem lenne-e indokolt átültetni őket az európai kultúrkörből táplálkozó, fehér bőrű szereplőkre írt művek előadási szerződéseibe is?

Mindezt a szerzői szándék tiszteletben tartása, a mű miliőjének megőrzése és a hangzásvilág hitelessége érdekében, a nemzetközi polgárjogi normákkal összhangban. Vagyis előírható lenne, hogy Hófehérkét csak fehér színésznő, Hamletet, a dán királyfit pedig csak fehér színész játszhassa. Itt már egyezség tárgyát képezhetné, hogy kizárólag a viking típusú, szőke karakter az elfogadott, vagy a barna is. Shakespeare A velencei kalmár című drámájának főszereplője, Shylock, a zsidó uzsorás esetén pedig izgalmas szerződési feltétel lehetne a circumcisio (körülmetélés) kötelező előírása.

Ezeket a ma már abszurd, az utóbbi években viharossá vált woke-őrület miatt elővett jogi előírásokat az a pozitív diszkriminációs szándék hajtja, hogy ha színes bőrű karaktereket is fehér színészek játsszák, a feketék elesnek attól a kevés nagyobb formátumú szerep lehetőségétől is, amelyeket rájuk írtak. 

Ugyanakkor megjegyzendő, hogy

ezekben a darabokban – mint minden jó író által írt darabban – a karakterek az életből vettek. 

És legtöbbször drogdílereket, gyilkosokat, és a társadalom alján lévő bűnözőket és köreiket ábrázolják.

Vagyis amit a jogtulajdonosok nyernének a réven, elveszítenék a vámon: a klasszikusok Shakespeare-től Verdin át Gershwinig megerősítenék annak a társadalmi tapasztalatnak a helyességét, amely szerint a bűnözők és a gonoszok világában kiemelt hely illeti meg a színes bőrűeket.

Kapcsolódó: