Egy nem mindennapi gyermekelhelyezési üggyel kapcsolatban közlünk az alábbiakban egy interjút, bemutatva az egyik érintett, károsult fél véleményét. Évek óta húzódó kálvária, és még nem látszik a vége. Egy férfi harca a gyermekeiért és a szerencsétlen körülmények ellen.
– Kérlek, a történet elejétől kezdve mondd el, honnan indult ez a történet.
– 2005-ben Angliába költöztem az itthoni reménytelen helyzet miatt, ott ismerkedtem a volt feleségemmel. 2009-ben megszületett az első lányunk. 2011-ben már folyamatban volt az angol jogi diplomám, és egy komoly diszkriminációs ügyet nyertem a munkáltatómmal szemben. Inkább fizettek egy halom pénzt, csak lépjek ki, mert már másoknak is folyamatosan segítettem. Emiatt elveszítettem a munkámat, és olyan helyzet állt elő, hogy rosszabbul jártunk volna, ha elmegyek dolgozni. Ebben az esetben elbuktuk volna a segélyeket, a fizetésemet pedig adhattuk volna a bébicsősznek, így összességében kevesebb pénzünk maradt volna. A feleségem ekkor viszonylag jól keresett, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy én maradok otthon a gyerekkel. Hat hónapig munkanélküli segélyen voltam, utána pedig kaptam támogatást az államtól, hogy saját vállalkozást indítsak. Fokozatosan fel is építettem egy sikeres fordítással és tolmácsolással foglalkozó vállalkozást. Mivel az időmet saját magam tudtam beosztani, sok éven keresztül nagyrészt én voltam otthon a gyerekkel. Életem legboldogabb időszaka volt.
– És aztán mi történt?
– Éveken keresztül könyörögtem a feleségemnek, hogy legyen másik gyerek, de nem igazán akart kötélnek állni. Ő nem gyereket akart, hanem esküvőt, így üzletet kötöttünk, 2015-ben összeházasodtunk, és 2016-ban megszületett második gyermekünk Ekkor már sikeres vállalkozó voltam, már annyi munkám volt, hogy 2–3 hétre előre tele voltam, és más fordítóknak is adtam ki munkákat. A francia és a spanyol Riviérára jártunk nyaralni. Ekkor döntöttünk úgy, hogy visszaköltözünk Magyarországra, hiszen Angliában jelzáloghitelünk volt, itt pedig kaptunk a feleségem szüleitől egy házat, így nem kell hitelt fizetni. Az én munkám pedig olyan, hogy azt bárhonnan el tudom végezni, e-mailben jön a munka, és e-mailben küldöm vissza. Ugyanúgy meg tudtam tartani a külföldi ügyfeleimet, és európai árakon dolgoztam Magyarországon. Mivel rengeteg volt a munka, az volt a terv, hogy a feleségemből projektmenedzsert csinálok. Én fordítok, ő pedig a kiadja a többit más fordítóknak. Így mindketten dolgozhattunk volna otthonról, és megadhattunk volna mindent a gyerekeknek. És akkor itt vége is a tündérmesének, mert közbejött a „fideszes maffia”. 2020-ban a feleségem elkezd a helyiekkel barátkozni, többek között komoly helyi vállalkozókkal és ügyvezetőkkel is, és egy olyan férfival, akit már akkor a helyi maffiózónak mutatott be, amikor még Angliából látogattunk haza. Szinte minden nap későn jár haza, sokszor akár este 8–9-ig kávézgat velük benzinkúton úgy, hogy a pár éves gyerek is ott van vele. Rám pedig egy másik csoportjuk akaszkodik. Elhívnak ilyen-olyan összejövetelekbe, és később megpróbálnak többször átverni, de nem sikerül. Próbálkoznak átütött alvázszámos kocsikkal, számlákkal, megpróbálnak rám melegíteni illegálisan főzött pálinkát, mindent, amit el lehet képzelni. Közben pedig az általuk és a feleségem által elmondottakból egyre több dolgot rakok össze a dolgaikból.
– Most jelenleg hogy állnak a dolgok? Lesznek még tárgyalások.
– 2021 januárjában megállapodunk a válás feltételeiről, közös a gyermek fölötti felügyelet. Korábban megvettük a szomszéd házat is, de az felújításra szorul. A megállapodás szerint én maradok abban a házban, ahol eddig laktunk, a feleségem pedig majd átkötözik a szomszéd házba, amikor elkészül, addig pedig a gyerekek érdekében megengedem neki, hogy nálam lakjon annak ellenére, hogy megcsalt, más férfival van együtt, de ami még durvább, rendszeresen ordítozott és provokált, hogy üssem meg, hogy jobban jöhessen ki a válásból. Erről hangfelvételeim is vannak. Ebben az időben születtek többek az alábbi rajzok. A feliraton az látható, hogy „és neked fel sem fog tűnni, hogy már nem is létezem”. 2021 végén végül a feleségem elköltözik. Ekkor felcsillan számomra a remény, hogy végre nyugtom lesz, és nevelhetjük tovább a gyerekeket közösen. Tévedtem, a java még csak most kezdődik. A nagyobbik lányom Európa- és világbajnok, ennek ellenére a feleségem egyáltalán nem támogatja, a versenyeire el sem jön. Végig jeles és kitűnő tanuló volt, de a sporton kívül nem igazán érdekli semmi. Többször kérem, hogy járhasson busszal edzésre, de a feleségem makacsul ellenkezik, pedig még átszállni sem kell. Biztos vagyok benne, hogy egy 13 éves lány simán járhat busszal egyedül nappal. Ő szerinte nem elég érett rá, de biztos vagyok benne, hogy csak azért csinálta, hogy nekem keresztbe tegyen.
– És sikerrel járt?
– Ennek az lett az eredménye, hogy naponta csak néhány órát tudtam dolgozni, mert délelőtt 11-től estig nekem kellett rohangálni a gyerekekkel. Az a helyzet állt elő, hogy ő tudott napi 8 órát dolgozni, az új élettársa is, én meg rohangálhattam egész nap a gyerekkel úgy, hogy én egyedül élek. Azóta a sikeres vállalkozásom tönkrement, az ügyfeleimet elveszítettem, de ennek ellenére ragaszkodtam ahhoz, hogy a lányom kamatoztatni tudja a tehetségét, és meg tudja valósítani az álmait. Nekem ez a fontos, nem a pénz. 2022 nyarán ismét annyira elfajulnak a dolgok, hogy hangfelvételeket kezdek készíteni, és elkezdem jegyzetelni, hogy mi történik. A gyerekek napi szinten jönnek át bőgve, hogy az anyjuk ordítozik velük. Gyakorlatilag a nagyobbik lányom viszi a háztartást, és neveli a kisebbik lányomat. 2022 augusztus elején bemegyek többek között a gyámhivatalhoz, de tájékoztatnak, hogy ők nem foglalkozhatnak az üggyel, amíg a gyermekjóléti szolgálat fel nem terjeszti az ügyet. Másnap gyermekvédelmi eljárást kezdeményezek a helyi család- és gyermekjóléti szolgálatnál. Néhány nappal később a volt feleségem unokatestvéri találkozóra viszi a gyerekeket. Amikor hazajönnek, nem akarja őket átengedni, de a nagyobbik csak átjön, szédeleg, látszik rajta, hogy nem önmaga. Másnap bemegyek a gyermekjóléti szolgálathoz, és megkérem őket, hogy csináltassanak drogtesztet, mert szerintem a gyerekek kaptak valamit. A családsegítő kedvesen közli, hogy ők nem tudnak mit tenni, menjek át a gyermekorvoshoz. Igen, felmerül a gyanú, hogy a gyerekek drogot kaptak, és a gyermekjóléti szolgálat nem tud (vagy nem akar) semmit tenni.
Beszélek az orvossal, és közli, hogy ő nem tud semmit tenni, majd beszél a családsegítővel, és kölcsönösen megállapodnak abban, hogy senki nem tud semmit tenni. Azt mondják, menjek a rendőrségre.
– Ott sem foglalkoztak az ügyével érdemben?
– Nem igazán. Aztán 2022 decemberében a gyerekek iskolájában részt veszek egy beszélgetésen, ahol részt vesz az igazgatóhelyettes és az iskolapszichológus. Ismét kérem, hogy az iskolapszichológus vizsgálja meg a gyerekeket, mert furcsán viselkednek. A gyermekek vizsgálatára nem kerül sor, ennek ellenére benyújt egy pszichológia szakvéleményt, melyben ő sem látja szükségesnek a drogtesztet. Hangfelvételem van róla, hogy a gyerekeket csak a folyosón látta, mert a volt feleségem nem járult hozzá a vizsgálathoz. Talán azért, nehogy kiderüljön az igazság. Szóval a gyanú szerint a gyerekek tudatmódosító szereket kapnak, de az iskolapszichológus nem vizsgálhatja meg őket, mert az anya nem járul hozzá. Mi a helyzet a gyerekek jogaival? Mivel a gyámhivatalhoz én nem mehetek, csak a gyermekjóléti szolgálat, benyújtok egy adatigénylést a GDPR alapján a gyermekjóléti szolgálathoz, hogy adják ki az ügyben keletkezett dokumentumokat, mert azt tervezem, hogy bíróságra viszem az ügyet, ha itt senki nem hajlandó semmit tenni. Az adatigénylésnek jogellenesen a mai napig nem tettek eleget. Ezután nem sokkal átkerül az ügy a gyámhivatalhoz. Ott is részt veszek néhány megbeszélésen, szeretném kérni, hogy hallgassák meg a hangfelvételeket, ott is ugyanez a helyzet. Nem hallgathatják meg, mert személyiségi jogokat sért. 2023 márciusában átirányítanak a rendőrségre, hogy ők majd meghallgathatják a felvételeket. Még aznap délután bemegyek a helyi rendőrőrsre, hogy feljelentést tegyek. Amikor elmondom, hogy mit szeretnék, a szó soros értelmében engem kezdenek el fenyegetni, hogy én mit képzelek, hogy engedély nélkül hangfelvételeket készítek, és ha nem áll meg a feljelentés, akkor majd engem fognak bevinni hamis vád gyanújával. Nem teszek feljelentést, de az adataimat rögzítik a rendszerben. Bizonyítani tudom, hogy a volt feleségem veszélyeztette gyerekeket, de még a rendőrségről is kizavarnak. Később a dokumentumokból kiderül, hogy a volt feleségemet is átirányították a rendőrségre, hogy tegyen feljelentést rágalmazás gyanújával, de nincs tudomásom arról, hogy ezt megtette volna. Biztos azért nem, nehogy kiderüljön az igazság. 2023. április végén vagy május elején megérkezik a bíróságtól a keresetlevél másolata, melyet a volt feleségem indított a gyermekek teljes felügyeletéért.
Amíg készítem az ellenkérelmet, az internetes kutatásaimból kiderül, hogy az összes szakembernek és hatósági tisztviselőnek haladéktalanul jelentenie kellett volna a hozzátartozók közötti erőszak gyanúját a város jegyzőjének. Gyakorlatilag másfél éven keresztül minden hatóság kizárólag az anya véleményére támaszkodik, míg nekem kétséget kizáró bizonyítékaim vannak arra, hogy a gyermekeket veszélyeztették, de ezzel nem foglalkozik senki, mindenki csak az anyát védi. Ezt úgy hívják, hogy bűnpártolás és bűnszervezetben, halmazatban elkövetve 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
– Mi a véleménye általában véve a gyermekelhelyezési ügyekről Magyarországon?
– Erre van egy találó viccem, ami sajnos nagyon is valóság: A nő olyan, mint a hurrikán: amikor jön, vad
és nedves, amikor megy, viszi a házat és a kocsit. Ezt a kérdést egybevonnám a házassággal, mert szorosan összefügg. Röviden összefoglalva a házasság intézménye és a gyermekelhelyezés arra kell, hogy férfiakat kisemmizzék. Félreértés ne essék, nem vagyok nőellenes, a nőket természetesen meg kell becsülni, de azért a férfiakat sem kell elnyomni. Kezdésnek szeretnék hivatkozni az Orbán-kormány gránitba vésett alaptörvényének XV. cikkére:
(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
(3) A nők és a férfiak egyenjogúak.
(5) * Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az
időseket és a fogyatékkal élőket.
Szóval Magyarországon mindenki egyenlő, még a nők és a férfiak is egyenlőek, csak a nők egyenlőbbek, ezért őket külön védjük. Nézzük akkor, hogy ezek az alapelvek hogyan érvényesülnek váláskor és gyermekelhelyezés esetén. Hivatalos statisztikát ugyan nem találtam erről, de egy másik hírportál cikkében olvastam, hogy a gyermekelhelyezési perek 80 százalékában a nők kapják a gyerekeket, nem csupán Magyarországon, hanem az Európai Unióban is. Mivel is jár ez? A házasság megkötésével vagyonközösség keletkezik, amelyet visszamenőlegesen vélelmezni kell, tehát amióta a pár ténylegesen együtt él, azóta néhány kivétellel minden bevételük és megszerzett vagyontárgyuk közös. Eddig rendben is lenne, de akkor mi a helyzet közös lakással, főleg, ha még gyerekek is vannak? A jog szerint a kiskorú gyermekeknek és a házastársnak lakáshasználati joga keletkezik a közös lakóhelyükként szolgáló ingatlanban, és a házastársnak ez a joga válás esetén is fennmarad. Tegyük fel, hogy a pár vett egy közös lakást, vagy akár a férfi korábban örökölt egyet a szüleitől. Válás esetén a nő megkapja a gyereket, és a lakásból a férfinak kell mennie. Ez olyan helyzetet teremt, hogy teljesen mindegy, hogy kié volt a lakás, a férfit akár a családi örökségétől is meg lehet fosztani, mehet az utcára vagy albérletbe. Némi ellentételezésre jogosult, de ez csak minimális. És még itt sincs vége. Még kell fizetni gyermektartást is, sőt rosszabb esetben házastársi tartást is. Két gyermek esetén a gyermektartásdíj a férfi fizetésének 30–50 százalékát. Egy kis szerencsével, főleg, ha még kicsik a gyerekek, ez azt eredményezheti, hogy a férfi a fizetése egyik feléből fizetheti az albérletet, a másik feléből pedig tarthatja el már nem létező családját. A nő pedig otthon lehet a családjával, és nevelheti tovább a gyermekeket a férfi pénzéből. Hol van itt az egyenjogúság?
– Mik a tervei arra az esetre, ha a bíróság kedvezőtlenül ítél?
– Természetesen amíg élek, harcolni fogok a gyerekeimért, de függetlenül attól, hogy a bíróság kinek ítéli a gyermekeket, nekem már csak egyetlen komoly tervem maradt. Szeretném, ha mindenki elnyerné méltó büntetését, aki ebben a gyermekelhelyezési ügyben benne volt.
Egész életemben ezen leszek. Ha kell, még az ördöggel is szövetséget kötök, ha segít elintézni. Ebben az ügyben gyakorlatilag tönkrementem, semmim nem maradt. A volt feleségem korábbi élettársa egy milliárdos bankigazgató fia volt, és az együttélésünk során sokat mesélt a politika és az üzlet mocskáról.
(Képünk illusztráció – Getty Images Hungary)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
