Pár szót arról, hogy a Fidesz összemossa a homoszexuálisokat a pedofilokkal. Nem a Fidesz mossa össze őket a homoszexuálisokkal. Maga a Budapest Pride vezetősége tiltott el a rendezvényén mindenféle megjelenéstől egy liberális írónőt, Kiss Noémit, amikor megpróbálta felhívni a figyelmet a szivárványközösségekben egyre inkább terjedő gyermekszexualizálásra, illetve a transzipar erőszakos gyermekpropagandájára. Az sem igaz, hogy ez marginális jelenség: míg az Egyesült Államokban hatalmas vihart kavart egy homoszexuális bárban pénzért vetkőzős táncot előadó 10 éves, nőnek öltöztetett fiúcska, a New York Pride a hivatalos oldalán tette közzé a gyereket futtató anyuka nyílt levelét, amiben homofóbnak nevezett mindenkit, akinek ez nem tetszett (a bejegyzés ma már nem elérhető). Felelősségre vonás nem történt, akik kezdeményezték, azokat pedig minden eszközzel célba vette a progreszív propagandagépezet – írja blogján Tibi atya.
Az „atya” emlékeztet, amikor Kiss Noémi kifejezte nemtetszését, hogy
a Pride a budapesti rendezvénysorozatán is bemutatja olyan képregény rajzoló munkásságát, aki gyermekkarekterek szájába adja a transzpropagandát, kirekesztették,
majd a HVG irgalmatlan szalmabábérveléssel lehozott egy tudományos(nak láttatott) írást arról, hogy transzipar nem is létezik, mert a nemváltoztatást célzó farmakológiai hormonkezelések szabad szemmel nem is látható mértékben vannak jelen a társadalomban (persze, senki nem is állított ilyet, a transzipar ugyanis elsősorban nem farmakológiai, hanem szórakoztatóipari jelenségként ismert). A HVG-n azt írták, hogy a „transzneműek nem a gyógyszeripar célcsoportja, hanem a gyűlöleté”, mintegy összemosva Kiss Noémit a transzfóbiával.
Mindeközben nem győznek szörnyülködni az egyházak pedofilbotrányain. Ma már tudjuk, hogy az egyházi és szekuláris pedofília jellegét tekintve nem differenciálható egyértelműen (ettől még mindkettő halálos bűn és mindkettő üldözendő minden lehetséges eszközzel), egyáltalán nem bizonyított, hogy az egyházban magasabb az elkövetés aránya, mint a társadalom többi szegmensében, de amikor az egyházakat kell összemosni a pedofíliával, valahogy mégsem háborodnak fel
– mutat rá a homokosok kettősmércéjére Tibi atya, aki „érdekesnek” tartja azt is, hogy ha az egész világra kiterjedő szervezet több mint egymilliárd követőjéből minden hétre jut egy ilyen hír, akkor ott valamiért nem kell hangsúlyozni, hogy ez csupán marginális kisebbség. Akkor rendben van az összemosás.
Míg az egyházban óriási felháborodást, és a hívők nagyszámú elpártolását eredményezte a pedofil papok titkos élete, addig a szivárványközösségekben ezt teljesen nyíltan, a világ legnagyobb cégei által szponzorált rendezvények keretein belül támogatják
– ismerteti a leglényegesebb különbséget.
A blogger rámutat: ha egy közösségen belül évekig megy a köldöknézegetés meg a kenegetés, miközben egyáltalán nem marginális jelenség és nagyon is megtörténik, akkor nem mást kell okolni azért, mert nem szükségszerűen összetartozó fogalmak (így a homoszexualitás és a pedofília) összetapadnak, hanem azokat, akik évek óta egy zászló alatt látták el ezeknek a csoportoknak a képviseletét, lehetetlenítették el a kritikájukat vagy hunytak szemet efölött.
Hozzátette, ő nem hallott egy homoszexuálist sem felszólalni a Pride pedofilpártisága miatt, nem hallott egy homoszexuálist sem kiállni Kiss Noémi mellett, aki megtette.
Hallgattam viszont éveken keresztül, hogy homofób vagyok, mert ellenzem a Pride-ot és valamennyi politikai törekvését. Soha, egyetlen homofób sort sem tudtak még idézni tőlem, de valamiért itt nem zavaró az összemosás, mindenki lehet homofób, aki nem a központi ideológiát vallja
– ismerteti az LGBTQSTB „toleráns” világlátását.
Ha évekig nem zavart titeket a pedofilokkal vállalt közösség, most se zavarjon!
Ti magatok mondtátok a katolikusoknak, hogy aki csak hallgatólagosan egyezik bele, vagy tudomása van róla, de nem tesz semmit, az is bűntárs! – emlékeztet.
A törvényről ennyit:
nem értem, miért kéne a pszichoszexuális oktatás részévé tenni a homoszexualitás oktatását a heteronormatív többség számára, de vannak ilyen törekvések. Amíg nem indokolják meg nagyon alaposan, miért jó ez a heteronormatív többségnek, nem szabad engedni! Egy gyermeket, aki heteroszexuális, ez a probléma nem érint. Ennek ellenére ma már elkerülhetetlen a homoszexuális propaganda: a Netflixtől a sportcipőmön át a vécécsészémig önti minden termék az arcomba, pedig kurvára unom.
A blogger felidézi Bagdy Emőke esetét, akit a gyűlöletbeszéd vádjával állították a legkeményebb gyűlöletbeszéd és dehumanizálás kereszttüzébe, csak mert azt mondta, hogy „akiknél vannak ilyen elhajlások, azokkal a legnagyobb lelki finomsággal kell bánni”. Szerinte ez nem gyűlöletbeszéd, a gyűlölködés bélyegét rátapasztani valakire, aki nem gyűlölködik, viszont az.
De ez is egy lecke volt, amiből lehet és kell is tanulni
A szivárvánnyal nem szabad egyezkedni, nem szabad belemenni az ő kereteikbe és nem szabad az ő technikai nyelvezetüket sem használni. Egy háborús, erőszakosan terjeszkedő ideológiával nincs kompromisszum. A bűneiket pedig vastagon kell rájuk égetni: bár ők nem tekintenek egyenlőként ránk (hiszen csak mi lehetünk gyűlöletkeltők, ők nem), nekünk egyenlőként kell rájuk, és be kell látnunk, egy dologban igazuk volt. A pedofília elleni nem kiállás egy adott csoportban ugyanolyan bűn, mint maga a pedofília. A szivárványközösségben is. Aki sunnyog, amikor a szeme láttára történik, bűnös. Aki ebben bűnös, azzal szemben a tiltás az iskolákból és a képernyőről jogos büntetés. Csak nem elég szigorú. Dicsértessék!
– zárja blogbejegyzését Tibi atya.
Fotó: barbadostoday.bb
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
