Szombaton tartja a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom számos más szervezettel karöltve a hagyományos Trianon-felvonulását. Erről és magáról Trianonról kérdeztük a rendezvény főszervezőjét, Kónya Dorkát.
– Hogyan készültök a szombati rendezvényre?
– Trianon kérdésköre a mai napig kulcsfontosságú szerepet tölt be a HVIM életében, minden évben már jóval június 4-e előtt elkezdünk foglalkozni a felvonulással. A legfőbb cél, hogy minden alkalommal egy adott koncepció alapján, az eseményt új formába öntve, a napjainkban történő eseményekre reagálva, aktuálissá tegyük a békediktátumot és annak következményeit. Sajnos érezhető, egyébként nem csak a Trianon Felvonulás esetében, hogy egyre kevesebb embert tudunk mozgósítani, ha nem is szembetűnően, de megfigyelhető egy csökkenő tendencia. Pontosan emiatt van nekünk hatalmas szerepünk abban, hogy minden alkalommal megtaláljuk azt a formát, amivel a köztudatban tudjuk tartani a határrevízió kérdését. Az idei év koncepciója, hogy nem csak a felvonulás keretében fogunk tiltakozni a trianoni békediktátum ellen, hanem egy Trianon-emléknapot szervezünk, és így azon nemzeti oldali emberek, akik még fontosnak tartják ezt a kérdést, szinte egy egész napot tölthetnek együtt. Az ilyen alkalmak remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy megosszuk egymással a gondolatainkat, és lehet, hogy jövőre a felmerülő ötletek valamelyikének alapján, egy új tematika mentén tudjuk majd megszervezni a tiltakozó demonstrációnkat. Az idei év szervezésében már az utolsó simításokat végezzük, most már a hazafiakon a sor, hogy csatlakozzanak.
Szombaton 12:30-kor várunk mindenkit a Román Nagykövetség előtt, a beszédek elhangzása után, innen vonulunk át közösen a Városligetbe, ahol egy kerekasztal beszélgetésre (Toroczkai László, Tyirityán Zsolt, Barcsa-Turner Gábor), egy Vári-Kovács Péter koncertre és egy ROMER akusztikus koncertre kerül majd sor.
– 23. alkalommal kerül már megrendezésre. Mi az oka annak, hogy ilyen tartósan meg tudott maradni a nemzeti oldalon?
– Gyakorlatilag az egész nemzeti oldal a Trianon Felvonulás köré szerveződött meg. Az évek előre haladtával ebből az eseményből nőtte ki magát minden mozgalom és minden kezdeményezés, tehát mindnyájunk számára identitásformáló, és így lehet, hogy a nemzeti oldal legmeghatározóbb személyei és szervezetei mai napig részt vesznek rajta. Ugyan az ezredforduló előtt is voltak már nemzeti törekvések, szerveződések, de azok nem voltak igazán erősek, tekintve, hogy az akkori rendszer nyomás alatt tartotta őket. Az első, igazán komoly és egyben közös cél a trianoni határ ledöntése volt, ami egyben össze is fogta a jobboldali embereket. Mindemellett a HVIM-et is az első felvonulás évében, 2001-ben alapította Toroczkai László, így a vármegyések számára kifejezetten identitást képző erővel bír. Már Mozgalmunk neve is ebből ered, a Trianon előtti Apostoli Magyar Királyság 63 vármegyéjére és 1 corpus separatum-ára (Fiume) utal. A legfőbb célunk pedig, ami életre hívta közösségünket nem más, mint a Szent Korona országainak egyesítése, amelynek szoros része a trianoni határok eltüntetése.
– Ameddig tehát Trianon él, a küldetésetek is?
– Ameddig tehát nem teljesítjük a küldetésünket, vagy a fensőbb hatalom valamely képviselője nem ment fel minket a kötelességünk alól, addig lesz Trianon Felvonulás. A fiatalok ebben az esetben is elengedhetetlenek, hiszen ha az újabb és újabb generáció pár évente nem venné át a zászlót, akkor egy idő után nem élvezne ekkora népszerűséget az esemény. Kulcsfontosságú, hogy a szervezők lelkesen, szorgalmasan, kreatívan és problémamegoldó késségük segítségével mindenre felkészülve, teljes erejükből dolgozzanak a rendezvényt megelőző hónapokban, ezáltal reményt adva az idősebb korosztálynak is. Hiszen az, hogy mi ma itt vagyunk és harcolunk, az a korábbi szervezőknek köszönhető.
– Szerinted mi volt nagyon más 23 évvel ezelőtt a mostani viszonyokhoz képest?
– Az első felvonulás megszervezésekor Trianonnal maximum a társadalom által radikálisnak tekintett közösségekben foglalkoztak mindössze, hiszen mindenki más úgy gondolta, hogy veszélyes felemlegetni a történteket és nem szabad a határmódosítással nyilvánosan foglalkozni. Toroczkai László és a HVIM hatására azonban ez alatt a 23 év alatt egy olyan szinten elfogadott, általános és legkevésbé sem szélsőséges téma lett a köztudatban, hogy június 4-ét még a nemzeti összetartozás napjává is kikiáltották. Mostanra országszerte épültek Trianon-emlékművek és szinte minden településen tartanak megemlékezéseket, iskolai ünnepségeket. Pályázatokat és versenyeket írnak ki, konferenciákat szerveznek, előadásokat tartanak…
Az ország nagy része ma már nincs is tisztában azzal, hogy mindezt a HVIM tevékenységének köszönhetően értük el, ahelyett, hogy a mi felvonulásunkhoz csatlakoznának, idén például azzal egyidőben több országos megemlékezésre is sor fog kerülni.
– A társadalom szélesebb rétegei vajon hogyan viszonyulnak a trianoni témakörhöz?
– A társadalom majdhogynem egészénél azt látom, hogy a mai országhatárokat kőbevésettnek tekintik, így a határrevíziót a legtöbben nem tartják egy aktuális és reális követelésnek. Magáról a trianoni döntésről kialakult vélemények már világnézettől és politikai hovatartozástól függően teljesen eltérnek egymástól. Az átlag, jobboldali, sok esetben Fidesz-szavazó réteg szomorúan gondol a trianoni döntésre és hazánk ellen elkövetett, igazságtalan békediktátumnak tartja. Vannak azok, akik képtelenek felfogni, hogy akár egyetlen ember is foglalkozik még ezzel a kérdéskörrel, hiszen már régen történt, véleményük szerint ennyi idő alatt már bele kellett volna törődnünk, így kinevetik és butának nézik azokat, akik továbbra is tiltakoznak. A liberális tömb egy jelentős része hamarabb adna még földrészeket a hazánkból, hiszen a globalizációban hívő egyének egyik fő célja a nemzetállamok határának eltörlése, egy egységes Európa létrehozása, szemben a minket illető területek és az azon élő magyar emberek melletti kiállással, identitásunk ápolásával. Soha nem konfrontálódnának más európai nemzettel.
Ami ezen nézőpontokban közös, hogy egyikőjük sem tartja reális témának az elcsatolt országrészek visszatérését. Pedig éppen egy olyan időszakot élünk, amikor nem egy példát látunk az országhatárok változására, tehát ebben a helyzetben még inkább hatalmas ostobaság és naivság abban hinni, hogy örökre így marad minden.
– Túl egy kicsit magán a rendezvényen, de maradva Trianonnál, te hogyan látod a Kárpát-medencei magyarság jelenét és jövőjét?
– Sajnos az idő előre haladtával a fiatalokat egyre kevésbé érdekli a történelem és a hazájuk sorsa, így nem csak a magyar népesség rohamos csökkenése miatt, hanem a kortársaim családalapításon kívüli egyéb társadalmunkat érintő támákhoz való hozzáállása miatt is félek attól, hogy mi fog ránk várni, ha kihal a nagyszüleim és szüleim korosztálya. Hiszen magát a trianoni kérdéskört hiába sikerült népszerűsítenünk az elmúlt két évtizedben, akik valójában fontosnak tartják az emlékezést és a határrevíziós törekvéseket, azok a középkorúak és a még idősebbek. Az elcsatolt területeken is egyre nehezebben találni olyan 40 év alatti férfit vagy nőt, aki büszke a származására és jó szívvel gondol az értük harcoló Csonkahonbeli nemzettársaira. Hiszen sokkal egyszerűbb a külhoniaknak, ha nem vállalják fel a harcot a magyar identitásukért, hanem asszimilálódnak más népek közé.
A következő két évtizedben azonban úgy gondolom, hogy olyan események fognak bekövetkezni a Kárpát-medencében és a nagy világban egyaránt, amiknek hatására meg fognak erősödni a fiatalok körében is a konzervatívabb identitások.
– Egyértelmű, hogy nem kell elfogadnunk Trianont megváltoztathatatlannak tehát. De milyen pontos célokat kell kitűznünk?
– Reális követeléseket kell támasztanunk az aktuális államvezetés felé, de minden egyes lehetőséget, történelmi vagy társadalmi helyeztet meg kell ragadnunk és az adott szituációból ki kell hoznunk a maximumot. Egy olyan korszakot élünk, amikor sorban robbannak ki körülöttünk háborúk, amelyek területi változással is járnak, tehát itt lenne az idő mindenkinek rádöbbenni arra, hogy a történelem nem ért véget.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!Pillanatok alatt megváltozhatnak Magyarország határai, ha valakinek éppen ez áll érdekében és meg is van hozzá a kellő erőforrása.
