A Müncheni Biztonsági Konferencián J. D. Vance, az Egyesült Államok alelnöke beszédében élesen bírálta az európai vezetőket, azzal vádolva őket, hogy elhagyták azokat az alapvető értékeket, amelyek egykor a nyugati civilizációt meghatározták. A liberális ortodoxia uralmát megkérdőjelező szavai heves vitát váltottak ki.
Vance, miközben a nemzeti önrendelkezést és a kulturális identitást hangsúlyozó tradicionális elvek újjáélesztését sürgette, különösen élesen bírálta a nyitott határok politikáját, kiemelve, hogy az ellenőrizetlen illegális migráció veszélyezteti a társadalmi stabilitást és aláássa a hagyományos értékeket. Németország növekvő bűnözési mutatóira és Svédország társadalmi feszültségeire hivatkozva rámutatott a tömeges migráció súlyos következményeire. Szerinte az elmúlt évek hibás intézkedései nemcsak a helyi lakosság akaratát hagyták figyelmen kívül, hanem a kulturális kohéziót is megbontották, hosszú távon mély társadalmi megosztottságot eredményezve.
Különösen kemény szavakkal illette Európa baloldali-liberális elitjét, amely szerinte autokratikus kormányzási módszereivel a tolerancia és befogadás álcája mögé rejtőzve szigorú korlátokat vezetett be, hogy elhallgattassa a másként gondolkodókat. Élesen bírálta az Egyesült Királyságot, Németországot és Svédországot, azzal vádolva őket, hogy cenzúrázzák a közösségi médiát, és kizárják azokat a politikai erőket, amelyek szembemennek a liberális fősodorral. Vance szerint ezekben a társadalmakban a legnagyobb fenyegetést nem Oroszország vagy Kína jelenti, hanem saját politikai elitjeik, amelyek aláássák a szólásszabadságot és a demokratikus értékeket.
Vance ugyan nem említette kifejezetten, de a legújabb választási eredmények azt mutatják, hogy egyre több európai állampolgár érzi úgy, Európa egy központosított, bürokratikus szuperállammá alakul, miközben elveszíti azokat a kulturális és történelmi gyökereit, amelyek egykor egyedivé tették ezeket a nemzeteket.
Az alelnök kritikái különösen élesek voltak az Európai Unió digitális platformokkal kapcsolatos intézkedéseit illetően. J. D. Vance az EU digitális szolgáltatásokra vonatkozó rendeletét hozta fel példaként, élesen bírálva azokat a szigorú szabályozásokat, amelyek a félretájékoztatás elleni küzdelem ürügyén elfojtják a szabad véleménynyilvánítást. Vance szerint ez a megközelítés nemcsak az egyéni szabadságjogokat csorbítja, hanem olyan veszélyes precedenst teremt az állami narratívák egyeduralmára, amely az autoriter rezsimekre emlékeztet. Azzal, hogy felülről jövő szabályozásokkal határozzák meg, mi számít elfogadható közbeszédnek, az európai elit nemcsak elhallgattatja az ellenkező véleményeket, hanem egy politikai monokultúrát is létrehoz, amely elidegeníti a társadalom jelentős rétegeit.
J. D. Vance egy olyan aggasztó eseményt is kiemelt, amely a növekvő keresztényellenességre szolgáltat bizonyítékot a nyugati világban.
Felhívta a figyelmet Adam Smith-Connor esetére, aki a brit hadsereg veteránjaként csendben imádkozott egy Bournemouth-i abortuszklinika közelében, és ezért letartóztatták. Vance hangsúlyozta, hogy Smith-Connor cselekedetei keresztény hitének békés kifejeződései voltak – csendben imádkozott, arra kérve Istent, hogy avatkozzon be az érintettek életébe, imádkozva mind a meg nem született gyermekekért, mind az anyákért. Smith-Connort mélyen megérintette saját személyes vesztesége – meg nem született gyermeke halála és volt barátnője abortuszának fájdalma–, ezért érezte kötelességének, hogy imádkozzon másokért, akik hasonló helyzetben vannak. Vance szerint ez a letartóztatás figyelmeztetés arra, hogy Európa egyes részein a vallási kifejezésmódot kriminalizálják. Mély aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ezek az események arra utalnak, a társadalom kezd elszakadni alapvető keresztény értékeitől.
Bár Vance kritikái az európai baloldali-liberális elit autokratikus bürokráciájáról meggyőzőek, komoly kérdéseket vetnek fel a Trump-kormány saját politikájával kapcsolatban.
A Trump kormány antiszemitizmus elleni végrehajtási rendelete ugyanis kiterjesztette az antiszemitizmus meghatározását olyan Izraellel szembeni kritikákra is, amelyek eddig a szólásszabadság részét képezték. Ez az intézkedés veszélyesen közel áll ahhoz az elfogadhatatlan véleménykorlátozáshoz, amelyet Vance olyan szenvedélyesen kritizál Európában.
Ez az ellentmondás rávilágít arra, hogy az amerikai konzervatív oldal és az európai balliberális elit egyaránt csak akkor védi a szólásszabadságot, amikor az a saját politikai érdekeiket szolgálja.
Miközben Vance jogosan bírálja az európai baloldalt, amiért a gyűlöletbeszéd-törvényeket a nemzeti és tradicionális nézetek elnyomására használják fel, az amerikai konzervatív oldal olyan szabályozásokat támogat, amelyek korlátozzák az Izraellel kapcsolatos kritikákat. Ez a következetlenség aláássa erkölcsi tekintélyüket a szólásszabadság ügyében, és kritikájukat pusztán pártpolitikai taktikává silányítja.
A képmutatás nyilvánvalóvá válik, ha figyelembe vesszük, hogy ez a szabályozás hatalmat a kormánynak ad a közbeszéd meghatározására és korlátozására. A gyakorlatban ez az Izraellel szembeni jogos kritikák elhallgattatásának kockázatát hordozza magában. Ez a megközelítés nemcsak a szabad véleménynyilvánítás hagyományos liberális értékeivel áll ellentmondásban, hanem rávilágít az európai baloldal erőszakos narratíva-kontrolljára, amellyel saját ideológiai keretrendszerüket védik.
Ez az ellentmondás rámutat az amerikai konzervatív oldal szólásszabadsághoz való hozzáállásának gyenge pontjára. Miközben jogosan bírálják az európai baloldalt, amiért a gyűlöletbeszéd-törvényeket a nacionalista és tradicionalista nézetek elnyomására használják, egyidejűleg olyan szabályozásokat támogatnak, amelyek korlátozzák az érzékeny témákkal, például Izraellel és a zsidósággal kapcsolatos diskurzust.
Ennek ellenére Vance üzenete továbbra is fontos és időszerű. Az, hogy Európában háttérbe szorítják a konzervatív és nemzeti véleményeket, antidemokratikus gyakorlathoz, autokratikus kormányzási módszerekhez vezet.
Vance felhívása, hogy Európa támogassa hagyományos értékeit és örökségét, világos állásfoglalás a nemzeti önrendelkezés és a kulturális büszkeség helyreállítása mellett. A jobboldali pártok kormányzásba való bevonásának támogatásával Vance a kiegyensúlyozott politikai párbeszéd fontosságát hangsúlyozza, amely valóban tükrözi a társadalom különböző nézeteit.
Ahhoz azonban, hogy Vance üzenete hitelesen nyilvánulhasson meg, az amerikai konzervatív oldalnak is szembe kell néznie saját ellentmondásaival. Fel kell ismerniük, hogy a szólásszabadság védelme megköveteli az elvek következetes alkalmazását, függetlenül a téma érzékenységétől vagy a politikai viták tartalmától. Ha valóban a véleménynyilvánítás szabadságának bajnokai akarnak lenni, akkor azt akkor is meg kell védeniük, amikor a kinyilvánított vélemények kényelmetlenek vagy bizonyos érdekeket sértenek.
J. D. Vance müncheni beszéde erőteljes figyelmeztetés arra, hogy milyen veszélyeket rejt magában gyökereink elárulása egy utópisztikus globalista vízió hajszolása érdekében.
Felhívás ez Európa számára, hogy követelje vissza örökségét, tartsa tiszteletben a szólásszabadság elveit, és állítsa helyre azt a politikai egyensúlyt, amely minden polgár hangját megbecsüli.
Mindazonáltal ahhoz, hogy ez az üzenet valódi változást eredményezzen, az amerikai konzervatív oldalnak önvizsgálatot kell tartania, és politikáját össze kell hangolnia azokkal a szabadság- és véleménynyilvánítási értékekkel, amelyeket a világ színpadán hirdetnek. Csak akkor állhatnak hiteles kihívóként az európai baloldal autokratikus bürokráciájával szemben, és kínálhatnak valódi jövőképet egy szabad és szuverén Nyugat számára.
Tormay László
(A New York Post, San Francisco Chronicle, Reason, NetChoice nyomán)
Kiemelt kép: Mattias Schrader/AP
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
