Hiába bőkezű a magyar jog a 48 órás heti pihenőidővel, előtte a napi pihenőidőt ki kellene adni egy EU bírósági döntés szerint. Ennek alapján pénteken 13 óra után már a legtöbb munkavállaló rendkívüli munkaidőben dolgozna. Ezért pedig plusz pénz – 50 százalék pótlék – járna visszamenőleg is. Négy éve húzódik a napi és a heti pihenőidő kiadásának kérdése. Tavaly történt egy vitatott Mt-módosítás, a közelmúltból két Kúria-döntés abba az irányba mutat, hogy legalább a 2023-at megelőző gyakorlatért pótlékot kellene fizetni – olvasható a Munkástanácsok Országos Tanácsának honlapján.
A pihenőidő nem megfelelő kiadásával egyébként éppen a napokban foglalkozott a Mi Hazánk is, Lantos János, a párt munkaügyi kabinetjének elnöke tett erről közzé videót.
– Az Európai Unió Bírósága tavaly márciusi ítéletében kimondta, hogy a munkavállalót a heti pihenőidő a napi pihenőidejétől elkülönülten illeti meg. Azt is kimondta, hogy a napi pihenőidőt a heti pihenőidő előtt kell kiadni. Ez azt jelentené, hogy a pénteki munkaidőnek 13.00 órakor véget kell érnie. Közben több száz mozdonyvezető perli a MÁV-Start Zrt.-t Magyarországon, ami összességében több milliárd forintos igényt jelenthet, a Kúria pedig a közelmúltban két határozatot is hozott. Dr. Szabó Imre Szilárd ügyvéd, a Munkástanácsok Országos Szövetsége ügyvezető alelnöke foglalja össze a döntéseket és lehetséges következményeit.
“2020 májusában jelent meg az Alkotmánybíróság határozata, amely szerint a napi és heti pihenőidőt egymástól elkülönítve kell kiadni. Az Alkotmánybíróság döntése nyomán több száz további per is indult, amelyből a Miskolci Törvényszéken folyó ügyben 2023 márciusában az Európai Unió Bírósága is ítéletet hozott a kérdésben. Mindkét grémium – némileg eltérő indokolással – azt mondta ki, hogy a napi és a heti pihenőidő egymástól függetlenül adandó ki. A kérdés ezt követően került (eddig két eljárásban is) a Kúria elé. Nem lenne „kattintásvadász” túlzás azt állítani: akár milliós munkavállalói tömeg is indíthatna kereseteket, nem kevés elmaradt díjazásra vonatkozó igénnyel – összességében sok milliárdos követeléseket képezve – a munkáltatók felé, a verseny- és a közszféra területén is. A Kúria álláspontja ugyanis megkerülhetetlen a már folyamatban lévő jogviták kimenetelével kapcsolatban. Az elemzésem végén a döntések tartalmát ismertetem a lehető legtömörebb módon – írják.
– Az Európai Unió Bírósága ítélete alapján amennyiben az adott tagállam szabályozása harmincöt órát meghaladó egybefüggő heti pihenőidőt ír elő (azaz az irányelvnél kedvezőbbet), a munkavállaló számára ezen időtartamon felül a munkaidő-irányelv 3. cikkében biztosított napi pihenőidőt is ki kell adni. Amikor a munkavállaló számára heti pihenőidőt adnak ki, a munkavállaló jogosult arra is, hogy a heti pihenőidőt megelőzően napi pihenőidőben részesüljön.Azaz hiába kedvezőbb a hazai munkajogi szabály, mint az uniós direktíva: a magyar jogalkotó – finoman fogalmazva – (kormányokon átívelően) „lábon lőtte magát” azzal, hogy azt gondolta, hogy a több valóban többet jelent, a túlteljesítés pedig nem okoz gondot az uniós jogi megfelelőség szempontjából. A jogalkotó ugyanis a napi pihenőidő szabályozásánál az Irányelv 3. cikke szerinti minimum követelményt (11 óra) vette át, azonban a heti pihenőidő vonatkozásában a munkavállalók számára kedvezőbb szabályozásként az Irányelv 24 órás minimum követelményéhez képest 48 órát biztosít a magyar munkavállalók számára. Kérdés, hogy meddig? – teszik fel a kérdést.
– Az eljárások következménye akár az is lehet, hogy a munkajogi szabályok negatív irányban módosulnak a közeljövőben; persze kívánatos, hogy olyan jogalkotási megoldás mellett, hogy ennek végsősoron ne a munkavállalók legyenek a kárvallottjai. Arra továbbra is hiányzik a világos és egyértelmű válasz, hogy pontosan miben is tér el a két jogintézmény (napi és heti pihenőidő) rendeltetése, különös tekintettel az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatottak számára – szögezik le.
Tavaly volt egy vitatott módosítás
– A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi ítélkezési gyakorlat a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 2023. január 1. előtt hatályos szövege alapján született. A jogalkotó ugyanis – észlelve az egyre gyűrűző problémát –rögzítette az Mt.-ben (kvázi „tűzoltás” jelleggel), hogy nem kell napi pihenőidőt beosztani, ha a munkáltató a munka befejezését közvetlenül követő napra munkaidőt nem oszt be, vagy rendkívüli munkaidőt nem rendel el. Ennek indoka, hogy abban az esetben, ha a munkavégzés napját követően a munkavállalót a munkáltató sem rendes, sem rendkívüli munkaidőben nem kötelezi munkavégzésre, a napi pihenőidő beosztása célját veszti, hiszen a munkavállaló számára a munkáltató egyéb jogcímen (például heti pihenőnap vagy pihenőidő) oszt be pihenőidőt. Arra vonatkozó egyértelmű választ – a hazai és európai uniós bírósági döntések hiányában – nem lehet kellő biztonsággal adni, hogy csak az Mt. módosítást megelőző (2023 előtti) munkavállalói igények bírnának megfelelő jogalappal. A munkajog általános elévülési idejére (három év) tekintettel azonban érdemes a kérdésre rendkívüli figyelmet szentelni, hiszen még így is bő egy év időtartamra járó (elmaradt) díjazási igény igencsak erőteljes alappal merülhet fel a munkavállalók részéről. Az, hogy mindez igazságos és józan követelés-e, azt már az olvasók fantáziájára bízom – fogalmaznak.
Itt a Kúria két határozata
– A Kúria idei első (napi és pihenőidővel kapcsolatos) precedensképes határozatában (Mfv.II.10.025/2024/6.) állást foglalt abban a kérdésben, hogy a heti pihenőidőt megelőző munkavégzés után a napi pihenőidőt is be kell osztani (ki kell adni), és ennek elmaradása az Mt. 104. § (1) bekezdésébe ütközik, azaz a napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani.
A Kúria második (októberi) végzésében (Mfv.IV.10.044/2024/6.) megerősíti, hogy ezt a határozatot a továbbiakban is irányadónak tekinti. A legfőbb bírósági szervnek ezúttal (a felülvizsgálati kérelem alapján) abban kellett állást foglalnia, hogy a napi pihenőidő kiadása akkor is kötelező-e, ha a munkáltató a munkavállaló részére az adott munkanapot közvetlenül követően heti pihenőidőt osztott be, illetve a napi pihenőidő heti pihenőidő előtti kiadásának elmaradása megalapoz-e pótlékra való jogosultságot.
A friss döntés elvi tartalma, hogy a heti pihenőidőt megelőzően be nem osztott napi pihenőidő tartamára eső munkavégzés rendkívüli munkaidőben végzett munkának minősül, és ennek az Mt. 143. § szerint lehetséges jogkövetkezménye, meghatározott mértékű bérpótlék megfizetése merülhet fel.
Egy egyszerű példán keresztül levezetve a jogi helyzetet – a munkavállalók döntő többségét érintő – ún. „általános” munkarend esetén. A heti pihenőidőnek a két „hét végi” pihenőnap, a szombat és a vasárnap felel meg, így a heti pihenőidő szombaton 0.00 órakor kezdődik, és vasárnap 24.00 óráig tart. Mivel a napi pihenőidőt ezt megelőzően kell kiadni, így a pihenőidő kiadására legkésőbb pénteken 13.00 órát követően sor kell(ene), hogy kerüljön. Ebből következhet az az abszurd helyzet, hogy munkaidőre – akár rendes, akár rendkívüli munkaidőre – csak pénteken 13.00 óráig kerülhetett sor 2023 január elsejét megelőzően.
Összefoglalva: Gyakorlatilag a legtöbb munkavállalónak keletkezhet pótlék igénye, 2023-ig biztosan (akkor kapott észbe a jogalkotó és módosította az Mt.-t), hiszen szinte minden teljes munkaidőben foglalkoztatottnál van olyan időtartam, amikor a napi és a heti pihenőidő “összeér”, függetlenül attól, hogy általános munkarendben vagy egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozik. Az még vitatott, hogy az Mt. módosítása megoldotta-e a problémát (az uniós joggal való összhang továbbra is kérdéses). Mivel az elévülés 3 év a munkajogban, így 2021 októberéig most is lehetne – legalább 2023-ig – elmaradt díjazási igényeket formálni.” – összegzik.
(Kép: Túlóra – Facebook)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
