Cenzúramentes felületén ír a Mi Hazánk elnöke arról, hogy milyen látható jelei vannak annak, hogy a háború nem csak offline, hanem a kibertérben is zajlik. Toroczkai László alábbi írásából az is kiderül, hogy hazánk milyen módon sodródott bele a háború ezen szegmensébe.
Ukrán hekkerek Magyarországon és terrortámadások
Hetekkel ezelőtt valaki egy cetlit hagyott az autóm szélvédőjén Budapest belvárosában. A kis papírlapon a következő üzenet volt: „Figyelünk! Darija. Slava Ukraini!”
Nem vettem komolyan a fenyegető üzenetet, hiszen több mint húsz éve időről időre kapok különböző fenyegető üzeneteket, de ha azt névtelenül teszik, eleve nem kell komolyan venni. A „figyelünk” szót ráadásul hibátlan magyarsággal írták, így azt gondoltam, hogy csupán valaki, aki nem szimpatizál a nézeteimmel, ezzel az üzenettel szórakoztatta magát.
Március 15-én azonban névvel és valódi identitással, nyilvánosan üzent nekem a Twitter-oldalamon egy Yuriy Rakovtsi nevű férfi.
Ez az üzenet már sokkal konkrétabb volt, mint a papírcetli. Yuriy azt írta, hogy „menj, idd végig a Costa Coffe-ban a kávéd és írd végig a DELL notebookon a szarodat, ami kijön a fejedből!”. Ez az üzenet már felkeltette a figyelmemet, mert sohasem iszom kávét, és nem emlékszem arra, hogy korábban ültem volna Costa Coffe-ban, március 9. és március 14. között azonban az Interparlamentáris Unió (IPU) alelnökeként a magyar parlamenti delegáció tagjaként Bahreinben tartózkodtam az IPU közgyűlésén, amelynek a helyszíne, az „Exhibition World Bahrain” nevű komplexum volt. Ez egy szigorúan őrzött rendezvény volt, biztonsági beléptetés után csak a világ parlamentjeinek akkreditált delegációi léphettek be. Itt, az épületen belül van egy Costa Coffe is, ide tértem be többször is, igaz nem kávét, hanem teát, illetve vizet ittam. Mivel bankkártyával fizettem, rögtön arra gondoltam, hogy annak adatait látják. A munkatársam pedig egy, az Országgyűlés Hivatalától kapott DELL notebookot használ, onnan teszi közzé a neki küldött írásaimat az oldalamon, a toroczkai.infón. Egy kis keresés után ráadásul megtudtam, hogy a Costa Coffe 2021-ben kivonult Magyarországról, így nyilvánvalóvá vált, hogy Yuriy Rakovtsi nem véletlenül találta el, hogy a napokban hol jártam. Számomra már ekkor egyértelmű volt, hogy ukrán hekkerek szálltak rám. Igyekeztem további információkat kiszedni Yuriyból, kiugrasztani a nyulat a bokorból, ezért válaszoltam neki, jelezve, hogy soha nem iszom kávét (ami igaz, de teát, vizet ittam a Costa Coffeban) és nem használok DELL-gépet (a munkatársam posztolja onnan az írásaimat). Erre ennyi választ írt a nyilvános üzenetváltásunk során:
„Nagyon híres vagy szűk körökben”, illetve azt is írta, hogy „harcolni lehet különbözőképpen”
– ezt arra válaszolta, hogy megkérdeztem, ukrán nacionalistaként miért Budapestről hekkerkedik, miért nem a fronton védi a hazáját?
Mindezek után megnéztem Yuriy Rakovtsi Facebook-profilját is. Ebből kiderült, hogy valós személy, egy USA-ban bejegyzett, de Ungváron és Lembergben (Lvov) működő szoftvervállalat, az AZinec tulajdonosa. Yuriy ungvári illetőségű, de jelenleg Budapesten él, valószínűleg magyar és ukrán vér is folyik az ereiben, de láthatóan ukrán nacionalista, és nem is titkolja, hogy a cégének munkatársaival együtt tagja az ukrán kiberhadseregnek. Büszkén posztol arról, ahogy orosz állami internetes oldalakat támadnak, és közzétette azt a dicsérő oklevelet is, amelyet a tevékenységükért az ukrán állami rendőrség kiber-részlegétől kaptak. Az oklevelet Yuriy Rakovtsi cégének, az AZinec igazgatójának, Sergienko Bogdan Vitalijovicsnak a nevére állították ki. A Facebookon pedig közös fotón mosolyognak Sergienkóval a magyar parlament épülete előtt.
Tiltott adatszerzés minősített esete (bűnszövetségben) miatt feljelentést tettem, és a hazánk biztonságáért felelős szerveket is értesítettem. Ez az ügy túlmutat rajtam, és emiatt tartozik a nyilvánosságra. Az ukrajnai háború ugyanis két fronton zajlik. Az egyik a valós terep, a másik a kiberháború. Az Oroszországban népszerű bloggert, Vladlen Tatarszkijt néhány napja robbantották fel a közönségével együtt egy előadásán, Szentpétervárott. A közönségtalálkozót az a Kiber Front Z (Cyber Front Z) nevű mozgalom szervezte, amely a kiberháborúban az orosz oldalt képviseli, magát Oroszország információs csapatának nevezi. A hekkerkedés tehát terrorizmussal is párosul, amely egyébként sem áll távol az ukránoktól és nyugati szövetségeseiktől sem, elég, ha az Északi Áramlat felrobbantására, vagy Darja Dugina felrobbantására gondolunk.
A véres kiberháború tehát részben Budapestről zajlik. Yuriyék időnként az Országház előtt fényképezkednek. Vajon mit csinálnak a magyar nemzet biztonságáért felelős titkosszolgálatok, a magyar kémelhárítás?
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
