Megkezdődik a „szász szeparatisták” elleni koncepciós per

Szászország Németország egyik legmegosztottabb tartománya. A volt NDK területéhez tartozó régióban az AfD az elmúlt években tartósan megerősödött, miközben a szövetségi hatóságok egyre tágabban határozzák meg, mely politikai és aktivista köröket tekintenek veszélyesnek. Ebben a politikai közegben pénteken, január 23-án kezdődik Drezdában hét fiatal szász férfi pere, akik már több mint egy éve előzetes letartóztatásban vannak.

Az eljárás a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik, a vád pedig terrorizmus. Az ügy egy 2024 novemberi razziasorozatot követően került az igazságszolgáltatás elé. A vádirat szerint a hét férfi arra készült, hogy a német államrend esetleges esetleges összeomlása után fegyveres erővel átvegye Szászország egy részének irányítását. Az ügy abszurditása éppen ebben a hipotetikus jellegben rejlik: a vádak nem már végrehajtott bűncselekményeken, hanem egy jövőbeli, feltételezett forgatókönyvre irányuló előkészületeken alapulnak.

A hatóságok szerint a vádlottak nem előidézői, hanem csupán haszonélvezői lettek volna az állam összeomlásának. Ebben az értelmezési keretben a feltételezett szándék nagyobb súlyt kap, mint bármi, amit a vádlottak ténylegesen tettek vagy részletesen megterveztek. Ez a logika az arányosság elvét feláldozza a „leszámolni, mielőtt megtörténne” reflex oltárán.

A politikai összefüggések sem mellékesek. Az érintettek közül többen az AfD tagjai voltak, mások a párt ifjúsági szervezetében, a Junge Alternative-ban töltöttek be tisztséget vagy rendelkeztek mandátummal. Az AfD törvényesen működő parlamenti párt, bár egyes szervezeti egységeit a német alkotmányvédelmi hivatal (Verfassungsschutz) megfigyelés alatt tartja. Ilyen helyzetekben a pártok gyakran a kockázatcsökkentés logikája szerint reagálnak: elhatárolódnak, fegyelmeznek, kizárnak, még akkor is, ha az ügy részletei vitatottak.

A vád alátámasztására szolgáló bizonyítékok jellege mindezzel párhuzamosan már az eljárás elején kérdéseket vet fel. 

A 2024 novemberi razziák során nem találtak illegális fegyvereket vagy robbanóanyagokat. A „Szász Szeparatisták” nevű csoport létezését elsősorban egy csevegőcsoportra alapozzák, ahol politikai kérdésekről folyt beszélgetés. Az ügyben szerepet játszott egy amerikai FBI-ügynök is (az Egyesült Államok szövetségi nyomozóhatóságának munkatársa), aki Németországban vett részt az információgyűjtésben. Eközben több, később letartóztatott személyt airsoft fegyverekkel (műanyag lövedéket kilövő, sport- és játékszerként használt eszközök – a szerk.) való gyakorlásra buzdított.

Mindezek egy aggályos jogalkalmazási gyakorlatot körvonalaznak: amennyiben egy terrorvád kizárólag kommunikációs adatokon alapul, és tárgyi bizonyítékok – például lefoglalt fegyverek – hiányában is hosszú évekig fenntartható az előzetes letartóztatás, úgy a „megelőzés” intézménye visszaélésszerű eszközzé silányulhat. Ez lehetővé teszi állampolgárok tartós kivonását a közéletből, jogerős ítélet helyett csupán feltételezett szándékokra és hipotetikus jövőképekre alapozva a szabadságelvonást

Ezt az eljárási ellentmondást különösen élesen világítja meg Kurt Hättasch esete. 

A fiatal családapa a szászországi Grimma városi tanácsának AfD-s frakcióvezetője volt. A razzia során a hatóságok rálőttek, és súlyosan megsebesült az állkapcsán. Gyermekei és felesége is a házban tartózkodtak, amikor fekete ruhás, azonosító jelzést nem viselő, ismeretlen alakok vették körül az épületet. Hättasch ekkor nyitott ajtót. Kezében egy legálisan birtokolt fegyver volt; ekkor dördült el a lövés.

Az eset jogi következményei tovább élezik ezt az aránytalanságot. A lövést leadó tisztek kezdetben balesetként próbálták beállítani az esetet, és megkísérelték eltitkolni annak körülményeit. 

Ennek ellenére a perben nem szerepelnek vádlottként. Hättascht viszont gyilkosság kísérletével vádolják. Az esettel kapcsolatban értelemszerűen felmerül az arányosság, az önvédelem, valamint az állami erőszak elszámoltathatóságának kérdése.

A politikai reakciók is ebben a feszült helyzetben értelmezhetők. A letartóztatásokat követően az AfD kizárta az érintetteket. Ez egy olyan politikai helyzetben született döntés, ahol a jogi eljárások és a titkosszolgálati figyelem érezhetően beszűkítik a párt mozgásterét, és minden szervezeti reakció fokozott kockázattal jár. Az elhatárolódás így nemcsak jogi és politikai óvatosságot tükröz, hanem azt a törekvést is jelzi, hogy a párt elkerülje: akár pusztán a látszat szintjén is összekapcsolják fegyveres jellegű elképzelésekkel vagy erőszakos forgatókönyvekkel.

A tárgyalást övező légkör ennek megfelelően feszült. A német közvélemény és igazságszolgáltatás emlékezetében a terrorizmus elleni harc viszonyítási pontját mindmáig a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) pereit kísérő rendkívüli biztonsági intézkedések jelentik. A mostani szigor így óhatatlanul az 1970-es és 1980-as évek híres pereit idézi.

A párhuzam nem tartalmi, hiszen a RAF valós, tömeggyilkos terrorkampányt folytatott, amelynek során politikusokat, állami vezetőket és üzletembereket gyilkoltak meg. 

A kérdés sokkal inkább precedensjellegű: indokolt-e ugyanazt a „maximális biztonsági” keretet alkalmazni egy olyan ügyben, ahol a bizonyítás súlypontja nem a végrehajtott erőszakon, hanem feltételezett szerveződésen és szándékon van?

Az eljárás várhatóan 2026 végéig elhúzódik, de nem zárható ki a 2027-es befejezés sem. Ekkorra a vádlottak már több mint két éve lesznek fogva tartva jogerős ítélet nélkül. Amennyiben ez a gyakorlat állandósul, az messze túlmutat majd az adott ügyön: alapjaiban formálhatja át a politikai konfliktusok jogi rendezésének logikáját Németországban.

(COMPACT Online nyomán)

Kapcsolódó: