A maffia ügyvédje címmel jelent meg Szikinger István és Tasnádi Péter könyve, amely az elmúlt harminc év közérdeklődésre számontartott büntetőügyeiről szól, bemutatva, melyik esetben hol és mikor hibázott a rendőrség, az ügyészség és a bíróság. A kötet kapcsán a két szerzővel beszélgettünk.
Magyar Jelen: Hogyan jött az ötlet, hogy közösen írjanak könyvet?
Szikinger István: Tasnádi Péterrel akkor találtunk egymásra, amikor rájöttünk, hogy mind a ketten ugyanúgy vélekedünk a nyomozásról és a nyomozási visszaélésekről.
A könyvben olyan ügyeket említünk, amelyek alátámasztják azt, hogy Magyarországon a nyomozással és a büntető igazságszolgáltatással komoly problémák vannak. Ezek ismert esetek, például
Budaházy György, Kovács Béla, Portik Tamás, Tasnádi Péter, vagy éppen a tescós rabló ügye.
Az én meglátásom szerint mindannyiukkal méltánytalanul és igazságtalanul jártak el. Sajnos Magyarországon a propaganda elnyom mindent, ami ellentmond a főáramlatnak. Igaz ez a fideszes és a balliberális sajtóra is. Így lett Budaházy György terrorista, Tasnádi Péter maffiavezér, Kovács Béla pedig kém. Egyik sem igaz.
A hallgattassék meg a másik fél jogán érdemes és szükséges megszólalni, mert a jelenlegi eljárásrend alapján Kaiser Ede – akinek ügye a könyvünkben egyébként nem szerepel – még mindig a börtönben sínylődne.
A könyvben szereplő büntetőügyekben az a közös, hogy
mindegyik közérdeklődésre tartott számot és mindegyikben én voltam a vádlott védőügyvédje.
Kivéve egy ügyben, ahol én magam voltam a vádlott.
A maffia ügyvédje Tasnádi Péter első nagy bűnügyével kezdődik, ahol a rendőrség és a hivatalos propaganda is kinyilvánította, hogy ő a szervezett bűnözés vezére Magyarországon – úgy, hogy a bíróság a bűnszervezet létét sem állapította meg.
Tasnádi Péter: Gyakorlatilag ez úgy néz ki számos esetben, hogy a gombhoz varrják a kabátot, és a rendőrség, majd később az ügyészség úgy gereblyézi össze a „bizonyítékokat”, hogy a bíróságnak már az elvárásoknak megfelelően lehessen tálalni a történteket. A bíróság pedig nem nagyon tud mit kezdeni. Abból főz, amit kap.
A könyvet elsősorban azoknak ajánljuk, akik
érdeklődnek a kriminalisztika iránt, az igazságszolgáltatásban dolgoznak, rendőrök, ügyészek, büntetés-végrehajtási dolgozók vagy bírók.
Ebből a könyvből tudnak okulni, hogy Magyarországon hogyan erőszakolják meg a hatóságok az ügyeket; milyen nehéz az ügyvédek feladata, mennyire nem egyszerű nekik ekkora ellenszélben az igazságot képviselni.
A könyvben szereplő esetek közül a legnagyobb sikertörténet kétségkívül Budaházy György ügye: a 17 évből 6 lett, a 6-ból pedig elnöki kegyelem.
Szikinger István és Budaházy György (fotó: Népszabadság)
Magyar Jelen: Ha már szóba került Budaházy György, mi a Hunnia-ügy legnagyobb tanulsága?
Szikinger István: Körülbelül ugyanaz, mint a Tasnádi-ügyé. Két nagy ellensége van a társadalomnak: a szervezett bűnözés és a terrorizmus. A Budaházy-ügy szerintem arról szólt, hogy be akarták bizonyítani, hogy Magyarországon van terrorizmus. Ha van terrorizmus, akkor megfelelő terrorellenes erőkre van szükség. Ezek felállítása és kiképzése nagyon sok pénzbe kerül, aminek egy része a megfelelő zsebekben landolhat.
Budaházy Györgyben vélték megtalálni a terroristavezért, ahogy annak idején Tasnádi Péterben a szervezett bűnözés, a maffia fejét.
Egyik sem felel meg a valóságnak, Budaházy nem volt terrorista, Tasnádi nem volt maffiavezér.
Akik ismernek, tudják, hogy Budaházy György politikai nézeteivel nem értek egyet, de azt viszont gondolom, hogy az igazság pártsemleges. Valaki vagy terrorista, vagy nem.
Kevesen tudják, pedig a terhelő tanúk vallomásai és egyéb bizonyítékok alapján még a Fővárosi Törvényszék is kimondta,
Budaházy György a Molotov-koktélos, robbantásos akciók előtt mindig kikötötte, hogy személyi sérülés ne történjen.
Lesencefalun, amikor Szilvásy György nyaralójánál robbantottak, Budaházy azt mondta a társainak, ha az udvaron autót látnak, ne csináljanak semmit. Ez azt jelenti, hogy az akció végrehajtásának feltétele volt, hogy ne legyen otthon senki. Ezt az egyik – gyanúsítottból vádalkuval tanúvá avanzsált – terhelő tanú mondta el.
Magyar Jelen: Szóval akár azt is mondhatjuk, hogy bizonyos szempontból sorsközösség van Budaházy György és Tasnádi Péter között?
Tasnádi Péter: Ugyanazt tudom elmondani, mint az ügyvéd úr. Én sem értek egyet Budaházy politikai és ideológiai álláspontjával, de karakánnak tartom, ahogy kiáll a maga igaza mellett. Valamint az is tény, hogy hozzám hasonlóan vele is elbánt az ún. igazságszolgáltatás, amivel kapcsolatban súlyos anomáliák merülnek fel Magyarországon.
Elviekben mindenkinek megvan a feladata. A védőnek az, hogy védje a gyanúsítottat vagy a vádlottat, az ügyésznek az, hogy megfogalmazza a vádat, a rendőrnek, hogy nyomozzon, a bírónak, hogy ítéletet hozzon. Ezek a személyek az igazságszolgáltatás különböző ágait képviselik, nem kellene, hogy egymás ellenségei legyenek.
Szikinger Istvánt mégis tönkretették, csak azért, mert engem védett.
Korábban rendőrtiszt volt, tanított a rendőrtiszti főiskolán, és belügyminisztereknek adott tanácsot. Ma már egyiket sem csinálhatja, mert a jelenlegi belügyminiszter azt mondta neki, aki szervezett bűnözőt véd, annak nem lehet köze a rendőrségnek, mindenkinek el kell döntenie, hogy vadász lesz vagy nyúl.
Ez azért különösen problémás, mert minden vádlottnak jogában áll védekezni, joga van ahhoz, hogy védőt fogadjon. A védőnek meg az a feladata, hogy képviselje a vádlottat, megnézze, hol vannak azok a jogi rések, amikbe be tud furakodni, és meg tudja védeni azt a személyt, aki számára egyébként nem is biztos, hogy szimpatikus. Ennek esett áldozatául Szikinger István, aki így nemcsak társszerzője, hanem egy fejezete is a könyvnek.
Magyar Jelen: Mit gondolnak, lehet valódi hatása a könyvüknek a magyarországi igazságszolgáltatásra?
Szikinger István: Nem vagyok túl optimista, aminek miértjét az előző válaszaimban már kifejtettem.
Tasnádi Péter: Ebben a könyvben pont azok a hiátusok vannak leírva, amikre szeretnénk, ha odafigyelnének az igazságszolgáltatásban dolgozó személyek, főleg a rendőrök. Hiszen rögtön az elején a rendőrség foglalkozik egy bűncselekménnyel, és ha már ebben a szakaszban tévútra megy, lásd a Budaházy-ügyet, akkor van egy előzetes koncepció, aminek aztán az ügyészség is meg akar felelni. A bírónak pedig – bármennyire is tisztességes – meg van kötve a keze, törvényileg meghatározott, hogy milyen kereteken belül mozoghat.
Remélem, a könyvünk – amit a Líra és az Alexandra könyvesboltokban lehet megvásárolni, valamint a tasnadipeter50@gmail.com e-mail címen lehet megrendelni – hozzájárulhat ahhoz, hogy ezek a hiátusok és hibák kiküszöbölésre kerüljenek.
Kiemelt képünkön: Tasnádi Péter és Szikinger István
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
