Miért rajongunk így Krasznahorkaiért, mikor nem csak a „Nemzet Művésze”, a nemzet tagja sem szeretne lenni?

Sok dolog köti össze a Fideszt és a Tisza Pártot, s ez alól a Krasznahorkai-félék iránti alázat és rajongás sem kivétel. Így a hungarofób írónak megadatott az az öröm, hogy immáron egy új kormány pribékjeit is kioszthatta a világpolgári magasságaiból. 

Krasznahorkai, csak azért, mert történetesen Gyulán született, a fideszes városvezetés úgy gondolta, a város díszpolgárává nevezik ki az írót. A felkérésen a nemzeti érzelmű magyaroknál jobban csak maga Krasznahorkai lepődhetett meg, aki fél karrierjében arról ömlengett, mennyire megveti mind a térséget, ahol született, mind a magyarságot. Vissza is utasította a címet, majd a liberális világváros, Szeged díszpolgára lett. 

Most pedig jött a következő kéjes öröm az életében, mikor az új kormány pribékjét is kioszthatta, az arcába dörgölve évezredes sérelmek frusztráltságát. „Az előző kormány kultúrpolitikájának részeként létrehozott és közpénzmilliárdokból fenntartott Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke, Turi Attila építész megkereste a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, hogy megkérdezze, elfogadná-e, ha az MMA jelölné a Nemzet Művésze elismerésre” – írja Facebook-oldalán Krasznahorkai, kijelentve, a felkérését dühödt értetlenséggel fogadta.

„Mindannyian tisztában vagyunk azzal az áldatlan helyzettel, amely egy egymással hadban álló, történelmi egyet nem értéssel megvert művészeti életet jellemzi Magyarországon” – írta, majd valami akadémiai „osztályharcról” kezdett regélni táborokról, meg szembenállásról. Aminek végén fel is tette a kérdést: „Egyáltalán hogy kerültek táborokba? Nem inkább a Magyar Olümposzon kellene lenniük? Nektárt szopogatva együtt?! Nincs köztük semmi, ami összefűzi őket?!?!”

Szerinte „a választ mindannyian tudjuk. Ami összefűzi őket, az a rang, amit csak a legjobbak adhattak a magyar kultúrának. És önmaguknak.”

Nos, hogy kik és miért (nem) kerülnek táborokba, az valóban egy jó kérdés. Ami viszont biztos, hogy ha egyszer végre a magyarság magára talál, felébred hosszú álmából, és a kultúrában is lesz egy Magyar Hősök Csarnoka, akkor a vezetés gondosan megválogatja majd, hogy kik kerülhetnek oda.

Akkor az ilyen Krasznahorkai-félék nem visszautasítani fogják a díjakat meg felkéréseket, mert semmilyen hasonlóra nem számíthatnak, az garantált. Évtizedes lemaradásban élő liberálisaink pedig azt gondolják, csak a „bőrgatyás vidéki magyarok” ilyen „elmaradottak”, a valóság azonban az, hogy miközben a magyar társadalom épp keblére öleli a globalizmust és a „progressziót”, addig a nyugati nemzetek már ácsolják a bitót eme élet- és fehérellenes eszmének. 

Irányi Dániel