Az oktatás jó biznisz, legfeljebb a gyerekek maradnak butácskák

Magyar Bálint, Pokorni Zoltán, Lannert Judit – egy alomból való oktatási miniszterek, akik radikális akcióikkal a magyar oktatáspolitika rendszerváltás utáni évtizedeinek pályáját folyamatosan lefelé tartó spirálban tartják, akár SZDSZ-es, akár fideszes, akár tiszás zászló alatt működnek. 

A kulcsszavak is változatlanok, amelyeket pár napja Lannert is megismételt közösségi oldalán: gyermekközpontúság, új oktatási stratégia és módszertan, kompetenciafejlesztés, új Nemzeti Alaptanterv (illetve a meglévő megújítása), önálló gondolkodás- és szövegértés-fejlesztési programindítás, kiemelt figyelem a nehézségek korai felismerésére és a célzott segítségre, valamint társadalmi egyeztetés a szülőkkel és a pedagógusokkal.

A digitális fejlesztés is harminc éve műsoron van. Igaz, Magyar Bálint idejéből inkább csak egy korrupciógyanús, hatalmas mutyira emlékezhetünk, amit a miniszter természetesen megúszott.

Az izraeli–amerikai gyökerekkel rendelkező Synergon cégre bízott, milliárdos megrendelést jelentő Sulinet-program és a kakaóbiztos számítógépek kapcsán a cég a sokmilliárdos állami megrendelés utáni években már veszteségeket mutatott ki. „A Synergon 2000. év negyedik negyedévében mínuszt, pontosan 854 millió 755 ezer forint adózás utáni veszteséget mutat ki, miközben a nettó árbevételük a 14 milliárdot is meghaladta. Nem kell képzett gazdásznak lenni, hogy a Synergon kimutatott veszteségei, és a most kibocsátani kényszerült egymilliárd eurós kötvény között megtaláljuk az összefüggést” – írja Csurka István a Magyar Fórum 2001. június 21-én megjelent vezércikkében.

Továbbá emlékezhetünk a 2003-as Cisco-ügyre is, amelyben szintén problémás állami szerződések bukkantak fel, valamint az ezekhez kapcsolódó 93 milliós villaépítési botrányra, megfejelve a Tankönyvkiadó eladásával – ezek mind Magyar Bálint dicsőségfalát gyarapítják.

Az oktatásügy tehát jól tejel – ha nem is feltétlenül tudásban a gyerekeknek, de egyes ügyes lobbistáknak anyagiakban mindenképpen. 

Nemrég megnyugodhattunk afelől is, hogy az oktatáskutatói állásokból havi 200–500 ezer forintos jövedelmet bevalló Lannert Judit oktatási miniszterünk nem fog éhen halni. Ebben nemcsak a családi öröksége segíti, hanem a Fidesz által 2021 nyarán létrehozott kekvarendszer is: férje a Debreceni Egyetemet fenntartó alapítványból mindezidáig 53 millió forintot kasszírozott.

A kekvák kialakítása felé – amely a felsőoktatás ingatlan- és szellemi apportvagyonának magánosítása előtt nyitotta meg az utat – Pokorni regnálása idején tette meg az első lépést az „egyik kutya, másik eb” magyar liberális oktatásirányítás.  

Az 1998–2002-es Orbán-kormány egyik legjelentősebb oktatáspolitikai változtatása volt, hogy az állami felsőoktatási intézmények számát radikálisan csökkentette: az intézményi integráció eredményeként az önálló állami felsőoktatási intézmények száma 55-ről 30-ra esett. Ez jelentős ellenállást váltott ki az érintett egyetemeken és főiskolákon, de a vagyonkoncentráció megkönnyítette a későbbi kekvás kvázimagánosítás végrehajtását.

A  Tisza-kormány kekvás felülvizsgálata tehát indokolt, csak figyeljünk oda, hogy  a legzsírosabb, legjövedelmezőbb falatok is kerüljenek vissza az állam felügyelete alá, és az egyetemi intézményi-szellemi vagyonok ne a magán-egészségügy terjeszkedését vagy a jól fizető műszaki innovációs magáncégek vagyonát gyarapítsák. 

Az alap- és felsőfokú oktatás változatlan helyzetéről pedig érdemes elolvasni ezt az összefoglalót, mert – a szerzőtől megszokott módon – minden szava a mai napig érvényesen foglalja össze a jelen állapotokat is.

„Nem sikerült az egyetemek vezetésében és oktatói karában áttörni a marxisták frontvonalát, és ezzel a liberalizmust kivetni a jó állásokból. A Pokorni-féle Oktatási Minisztériumban több liberális maradt és burjánzott fel, mint Magyar Bálint alatt. Rengeteg rossz tankönyvet hoztak forgalomba, és a tantervekben a magyar érték másodlagos. Rosszak a pozíciók az alapoktatásban is, mert oda folyamatosan a liberális gyúrásból érkeznek a tanítók, tanárok. A magyaridegen kultúra- és oktatáspolitika sohasem látványosan, hanem mindig céltudatosan cselekszik. Elbújik a modernség és európaiság fogalmai mögé, de mindennap kivesz valami magyar értéket a fejekből, és helyébe egy talmit tesz. Ezek mindig megértők és nyitottak, de véletlenül mindig az ő embereik kapják a főszerepeket, a nagy reklámot, és az ő szellemükben tanítják az ifjúságot” – elemzi Csurka 2002 májusában Lannert Judit 2026. májusi kinevezésének körülményeit.

Csurka húsz éve a magyar kultúra bujdosásos megszervezését javasolta, hisz a bujdosás úgyis egyik alapképlete a magyar önazonosságnak (lásd Prohászka Lajos: A vándor és a bujdosó című remek tanulmányát). De azért a 21. században eljöhetne már az az idő, amikor a magyarság végre honját lelné e hazában. Szellemiekben is.

Vasvári Erika

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.

Kapcsolódók: