Ukrajnából adott interjút az idegenlégiós katona

Egy magyar katona – felvett nevén „Andreas Carlos” – húsz éve szolgál katonaként. Ebből több mint tíz éve a francia idegenlégióban.

Valamennyi nagy háborút megjárta az elmúlt két évtizedben, mindeközben speciális képességekre tett szert. Most az ukrán–orosz háborúban lát el feladatot az ukrán oldalon, együtt harcol a kárpátaljai magyarokkal, ott volt a legdurvább ütközetekben.

„Andreas Carlos” soha nem adott még videóinterjút, lapunkkal azonban kivételt tett. Éppen egy hadikórházban gyógyul, nem sokon múlt az élete. Több társát elveszítette egy dróntámadásban, neki a lábát lőtték át. Életét egy kárpátaljai magyar felcsernek köszönheti.

Több mint egy napot várt az evakuálásra, az sem volt biztos, hogy egyáltalán érte tudnak menni. „Ez már nem a mi háborúnk” – mondja, mármint nem a katonáké. Itt már semmi sem a képességektől szól, kiszámíthatatlan pillanatok és kivédhetetlen támadások vannak, amikre nem lehet felkészülni, hiába a felderítés. 

„Ez a gépek háborúja” – fogalmaz. Sok mindent látott, megélt már, de ehhez hasonlót nem. Semmiből süvítő drónok, embertelen árokharcok. A Magyar Honvédség katonáinak kiképzése köszönőviszonyban sincs azzal, mint ami a modern háború valósága a terepen. Ha hazatér, talán majd oktatna, segítene elsajátítani a magyar katonáknak, hogyan lehet ezt túlélni. Füssy Angéla interjúja.