Több mint egy év egy szerető nevelőcsaládban, majd egy döntés, amely mindent megváltoztatott

Másfél hónapja üresen áll egy kisfiú szobája. A játékok a helyükön vannak, az ágy bevetve várja gazdáját, aki azonban már egy másik kontinensen kezdi új életét. Tibike története az elmúlt hónapok egyik legnagyobb visszhangot kiváltó gyermekvédelmi ügye lett, amely máig számos megválaszolatlan kérdést vet fel.

A hatéves, súlyos szívbeteg kisfiú több mint egy éven át élt a Horváth családnál nevelőszülőknél. Nem csupán gondoskodtak róla: családtagként szerették, ő pedig szüleinek tekintette őket. A riportban megszólaló Horváth Tamás szerint Tibike fokozatosan kötődött hozzájuk, otthonukban pedig biztonságra, szeretetre és kiszámítható mindennapokra talált.

A család története azonban váratlan fordulatot vett. Bár a nevelőszülők szerették volna örökbe fogadni a kisfiút, kérelmüket nem bírálták el érdemben. A hivatalos indoklás szerint a törvényben meghatározott korkülönbséget kis mértékben meghaladták, ezért kérelmük nem vezethetett eredményre. A család ugyanakkor úgy véli, hogy Tibike egészségi állapota és a közöttük kialakult erős érzelmi kötődés indokolta volna az egyedi mérlegelést.

Miközben a magyar család a jogi lehetőségeit kereste, a gyermek nemzetközi örökbefogadási eljárása felgyorsult. Néhány hét alatt lezajlott az ismerkedési folyamat, majd a harmincnapos összeszoktatási időszakot követően Tibikét örökbe adták egy texasi házaspárnak. A nevelőszülők szerint mindez úgy történt meg, hogy közben még folyamatban volt az a magyarországi jogi eljárás, amelynek célja az volt, hogy ők fogadhassák örökbe a kisfiút.

Az ügyet Dócs Dávid országgyűlési képviselő vitte a nyilvánosság elé. A Parlamentben is felszólalt Tibike érdekében, és azt kérte, vizsgálják meg, valóban a gyermek mindenek felett álló érdeke érvényesült-e a döntés során. Álláspontja szerint egy olyan kisgyermek esetében, aki már erős érzelmi kötődést alakított ki egy magyar családhoz, különös körültekintéssel kellett volna mérlegelni az örökbefogadás valamennyi körülményét.

A riport nem azt állítja, hogy az amerikai örökbefogadó család alkalmatlan lenne a gyermek nevelésére. Erről semmilyen információ nem áll rendelkezésre. A kérdés sokkal inkább az, hogy megfelelő mélységben vizsgálták-e meg azokat a szempontokat, amelyek egy súlyos szívbeteg, magyarul beszélő kisfiú esetében különösen fontosak lehetnek. Milyen súllyal vették figyelembe a már kialakult kötődést? Vizsgálták-e a nyelvi, kulturális és egészségügyi környezet változásának lehetséges következményeit? Indokolt lett volna-e megvárni a még folyamatban lévő magyarországi jogorvoslati eljárás lezárását?

A történet egyik különös fordulata, hogy a Horváth család később újabb örökbefogadási kérelmet nyújtott be. Ezt már más jogi indokkal utasították el, miközben néhány nappal később kiderült: Tibikét időközben már örökbe is adták külföldre.

A család azonban nem adta fel. Családjogi ügyvéd segítségével bírósághoz fordulnak, és továbbra is azt szeretnék elérni, hogy a teljes eljárást vizsgálják felül. Céljuk nem a botránykeltés, hanem annak tisztázása, hogy minden döntés valóban a kisfiú érdekeit szolgálta-e.

A Magyar Jelen stábja megkereste az illetékes hatóságokat is. Arra kerestük a választ, milyen szakmai szempontok alapján született meg a döntés, hogyan zajlott a nemzetközi örökbefogadási eljárás, és milyen vizsgálatok előzték meg azt.

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság válaszában azt írta: egy ilyen döntés minden esetben hosszú, több szakember bevonásával zajló folyamat eredménye. Hangsúlyozták, hogy a nemzetközi örökbefogadásra csak akkor kerülhet sor, ha Magyarországon nem találnak megfelelő örökbefogadó családot. Tájékoztatásuk szerint a döntés során a gyermek egészségi állapotát, kötődéseit, véleményét és hosszú távú érdekeit egyaránt mérlegelik. A főigazgatóság állítása szerint ebben az ügyben is valamennyi szakmai szempontot figyelembe vették. Közlésük szerint a gyermek jelenleg biztonságban van, jól fejlődik új családjában, ezért nem szolgálná az érdekét, ha ismét kiemelnék abból a környezetből, ahol már megkezdődött a beilleszkedése.

Egy kérdés azonban továbbra is nyitott.

Bár válaszuk szerint minden új élethelyzet és jelentős változás új pszichológiai szakvéleményt tehet indokolttá, Horváthék állítása szerint nem készült új pszichológiai vizsgálat azt követően, hogy Tibike a családjukba került. Azt is sérelmezik, hogy nem vizsgálták kellő alapossággal: a gyermek egészségi állapotára milyen hatással lehet a texasi éghajlat.

Az SZGYF válaszát lentebb szó szerint közöljük.

Tibike talán már egy másik kontinensen él. A Horváth család otthonában azonban továbbra is érintetlenül áll a gyerekszoba. A játékok, a mesekönyvek és a bevetett, üres ágy egy kisfiú emlékét őrzik – és egy történetet, amelyben ma is több a kérdés, mint a válasz. És nem biztos, hogy ezekre a kérdésekre léteznek jó válaszok.

Erről szól legújabb, Holtpont című riportunk.

Amennyiben hasznosnak ítéli munkánkat, kérjük, anyagilag is támogassa a nemzeti ellenállás médiájának működését!

Magyar Jelen Alapítvány
10410400-00000190-11572440
HU26 1041 0400 0000 0190 1157 2440
SWIFT/BIC: OKHBHUHB