A Csicsor-módszer és a huminsav – magyar kutatásból világsiker

Egy apró balatonfűzfői laboratórium, több mint harminc év kutatómunka, egy különleges magyar alapanyag és egy apa, akinek életművét ma már a fia viszi tovább. Dr. Csicsor János és dr. Csicsor Attila története egyszerre szól tudományról, családról, kitartásról és arról, hogyan válhat egy magyar felismerésből nemzetközileg is jegyzett innováció. A Magyar Jövő stábja Balatonfűzfőn járt, hogy megmutassa, mire képes a huminsav – és mit tud kezdeni vele két magyar vegyészmérnök-kutató.

A Balaton partjától nem messze, Balatonfűzfő egykori ipari környezetében első látásra talán semmi nem árulkodik arról, hogy az egyik épületben évtizedek óta olyan kutatás folyik, amelynek eredményei mára a mezőgazdaságtól az állatgyógyászaton át egészen a humán felhasználásig számos területen jelen vannak.

Itt dolgozik dr. Csicsor János vegyészmérnök-kutató. Pályája a veszprémi vegyipari egyetemről, a mai Pannon Egyetemről indult, amely hosszú időn keresztül a magyar vegyészképzés egyik meghatározó műhelye volt. Csicsor János azonban nem külföldön keresett magának jövőt. Itthon maradt, kutatott, kísérletezett, és figyelme végül egy különleges természetes anyag, a huminsavak felé fordult. Ma saját laboratóriumában és családi vállalkozásában dolgozik, és az itt megszületett fejlesztésekből előállított termékek már messze Magyarország határain túlra is eljutnak.

ÉRTÉK A LIGNITBEN

A huminsavak természetes eredetű szerves vegyületek, amelyek többek között a talajban és bizonyos, szerves anyagban gazdag ásványi képződményekben is megtalálhatók. Csicsorék kutatásainak egyik fontos alapanyaga a lignit.

A balatonfűzfői laboratóriumban forgatásunk idején éppen a Mátrából származó lignitmintát vizsgálták. Nem egyszerűen azt kutatják, hogy jelen van-e benne huminsav, hanem annak mennyiségét, minőségét és lehetséges felhasználását is. A család az évtizedek során saját vizsgálati eljárást is kidolgozott. Az általuk létrehozott és bejegyzett módszer ma már a Csicsor-módszer nevet viseli, és a kutatók azon dolgoznak, hogy az eljárás európai szabványként is további jelentőséget kapjon.

A történetnek azonban nemcsak tudományos, hanem gazdasági tétje is van. Csicsor János szerint a magyar lignitben rejlő huminsav-tartalom olyan értéket jelenthet, amely egészen más megvilágításba helyezheti a ma elsősorban energetikai alapanyagként kezelt készleteket. A lignit ugyanis nem feltétlenül csak elégethető tüzelőanyag. A benne található értékes anyagok mezőgazdasági és más célú hasznosítása új lehetőségeket nyithat. A kutató szerint ennek stratégiai jelentősége lehet Magyarország számára is.

AMIKOR A TERMÉSZET REGENERÁLÁSA A CÉL

A huminsavak iránti érdeklődés egyik oka éppen az, hogy használatuk nem merül ki egyetlen iparágban. Csicsorék kutatásai során különösen fontos területté vált a talajok regenerálása. A huminsav-alapú készítményekkel többek között a talaj szerkezetét, vízháztartását és biológiai működését igyekeznek támogatni.

Ez napjainkban különösen fontos kérdés. Egyre nagyobb területeken jelent problémát a talajok kiszáradása, leromlása, a szervesanyag-tartalom csökkenése és a víz gyors elvesztése. A regeneratív gazdálkodás éppen arra keresi a választ, miként lehetne a termőföldet nem pusztán használni, hanem hosszú távon életben tartani és javítani is. Csicsorék azonban ennél jóval szélsőségesebb körülmények között is próbára tették már a technológiájukat. A 2010-es vörösiszap-katasztrófa után részt vettek a szennyezett területek rekultivációjában. Dr. Csicsor János elmondása szerint a huminsav alkalmazása fontos szerepet játszott abban, hogy a károsodott talajok regenerációját elősegítsék.

A laborban azóta is újabb és újabb környezeti problémákra keresnek megoldásokat. A riportban szóba kerül a parajdi sóbányát ért katasztrófa, valamint az azbeszttel szennyezett területek kérdése is. A közös gondolat minden esetben ugyanaz: lehet-e a tudomány segítségével visszaadni valamit abból, amit az emberi tevékenység vagy egy természeti katasztrófa elvett?

APA ÉS FIA UGYANABBAN A LABORBAN

Ha azonban csak a huminsavról beszélnénk, a balatonfűzfői történet egyik legfontosabb része kimaradna. Mert ebben a laboratóriumban ma már ketten dolgoznak.

Dr. Csicsor János mellett ott van fia, dr. Csicsor Attila, aki szintén vegyészmérnök lett, és doktori kutatásának témájául is a huminsavakat választotta. Ami az apának több évtizeddel ezelőtt elkezdett kutatási terület volt, abból a fiú számára saját tudományos pálya lett. Ez nem egyszerű generációváltás. Attila nem pusztán átvesz egy kész vállalkozást, hanem kutatóként kapcsolódik be a munkába. Mikroszkóp mellett dolgozik, baktériumokat vizsgál, új összefüggéseket keres, miközben édesapjával közösen fejlesztik tovább azt a tudást, amelyet a család három évtized alatt épített fel.

Apa és fia szerint természetesen közöttük is vannak szakmai viták. De éppen ezek jelentik a közös munka egyik erejét. Két generáció, kétféle tapasztalat és gondolkodásmód találkozik ugyanabban a laborban. Az egyik oldalon ott van több évtized tapasztalata. A másikon a legújabb tudományos ismeretekkel érkező következő generáció. A kettő együtt pedig talán többet ér, mint külön-külön.

A LABORBÓL A GYÁRTÓÜZEMBE

A kutatás Balatonfűzfőn nem ér véget a laborasztalnál. A család saját gyártóüzemet is működtet, ahol a lignitből kinyert anyagot tovább feldolgozzák. A folyadékot ülepítik, keverik, szárítják, majd az így létrejövő huminsavat különböző termékek alapanyagaként használják fel.

A gyártási folyamat egyik érdekes eleme, hogy törekednek az alapanyag minél teljesebb hasznosítására. Ami az egyik folyamatban melléktermékként keletkezik, azt lehetőség szerint visszaforgatják vagy más módon hasznosítják. A két családi vállalkozás tevékenysége elkülönül. Az egyik oldalon mezőgazdasági készítmények születnek: talajkondicionálók, a vízmegtartást segítő anyagok, tápoldatok, takarmány-kiegészítők, valamint állatgyógyászati felhasználásra szánt termékek. A másik vállalkozás a humán felhasználás területén dolgozik. Itt étrend-kiegészítők, kozmetikumok és egyéb huminsav-tartalmú termékek készülnek. 

És akad közöttük egy olyan is, amely első hallásra talán a legmeglepőbb: huminsavat tartalmazó csokoládé.

A fejlesztések mögött azonban ugyanaz a kutatói gondolkodás áll. Csicsorék abból indulnak ki, hogy a természet különböző élő rendszerei nem egymástól elszigetelten működnek. A talaj, a növény, az állat és az ember ugyanannak a biológiai rendszernek különböző részei. Ha a talajt regeneráljuk, annak hatása van a növényre; ha az állatok megfelelő tápanyaghoz jutnak, annak következménye megjelenik az egész szervezet működésében is. Így jutott el a több évtizedes kutatás a talaj regenerálásától az állati és humán felhasználásig.

MAGYAR INNOVÁCIÓ, ÖNERŐBŐL

A Csicsor család termékei és kutatásai az elmúlt években számos hazai és nemzetközi elismerést kaptak. A balatonfűzfői irodában oklevelek, díjak és a kutatás történetének tárgyi emlékei sorakoznak. Régi üvegek, korábbi kísérleti minták és dokumentumok mutatják, hogyan jutottak el a kezdetektől a mai gyártásig. A történet egyik kevésbé látványos, mégis fontos része azonban az, hogy mindehhez milyen körülmények között jutottak el. Csicsorék elmondásuk szerint nem érezték maguk mögött azt az állami támogatást, amely egy ilyen magyar kutatási és innovációs program számára valódi segítséget jelenthetett volna. Voltak pályázatok, voltak lehetőségek, de a család történetének jelentős részét saját forrásból, saját kockázatra és saját munkával építették fel.

Ez pedig felvet egy nagyobb kérdést is. Mit kezd Magyarország azokkal a tudásokkal, amelyek itt születnek meg? Mennyit ér egy magyar kutató több évtizedes tapasztalata? És képesek vagyunk-e időben felismerni azokat az innovációkat, amelyek nemcsak egy családi vállalkozás számára jelenthetnek jövőt, hanem akár nemzetgazdasági jelentőséggel is bírhatnak?

NEMCSAK EGY TERMÉK TÖRTÉNETE

A Csicsor család története könnyen leírható lenne néhány szóval: huminsav, lignit, laboratórium, gyártás. De valójában ennél jóval többről szól. Egy magyar kutatóról, aki évtizedekkel ezelőtt felfigyelt valamire, amiben más még alig látott lehetőséget. Egy családról, amely erre a tudásra vállalkozást épített. Egy fiúról, aki nem egyszerűen örökli az apja munkáját, hanem maga is kutatóvá vált, és új eredményekkel viszi tovább azt. És arról a kérdésről, amely minden Magyar Jövő-riport mögött ott van: milyen tudásra, milyen emberekre és milyen értékekre építhetjük Magyarország jövőjét? Balatonfűzfőn erre most egy lehetséges választ találtunk. Egy kis laboratóriumban, ahol egy apa és a fia még mindig nap mint nap kísérletezik. Mert számukra a több mint harminc év kutatás nem lezárt életmű. Hanem valaminek a folytatása. A Magyar Jövő legújabb riportjában dr. Csicsor János és dr. Csicsor Attila munkáját, a Csicsor-módszer történetét és a huminsav felhasználásának lehetőségeit mutatjuk be.