Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
A Wass család eredete az Árpád-korig vezethető vissza, és egyike Erdély legrégibb nemesi családjainak;[5] 1744-ben, Mária Teréziától kaptak grófi címet.[6]
Édesapja gróf szentegyedi és cegei Wass Endre (1886-1975), huszárszázados, édesanyja báró losonci Bánffy Ilona (1883-1960) volt.[7] Apai nagyszülei, gróf szentegyedi és cegei Wass Béla (1853-1936), Szolnok-Doboka vármegye főispánja, a széki református egyházmegye főgondnoka, országgyűlési képviselő, az Erdélyi Bank alelnöke,[8][9] és báró losonci Bánffy Rachel (1859–1936) voltak.
Wass Albert:
Veletek maradok
Ha majd feljön a nap, hogy többé nem találtok
azért ne búsuljatok én itt leszek még.
Megtalálhattok majd a lemenő napban
és esti röptében vízimadaraknak,
lappantyú rikoltó, párhívó szavában
s távoli hangjában egy méla bagolynak.
Itt leszek mindég, őrt állva erdők csöndje fölött
s álmotok vigyázva.
Mikor vágytok velem együtt lenni,
csak ki az erdőre menjetek
s álljatok meg valahol útnak oldalában
s figyeljetek.
Puha susogásában a fáknak
engem hallotok majd,
amint kutyáimmal
átsétálunk lepergő évek örök vadászmezőin.
Örvendjetek virágnak, lepkének, madárnak,
egy halvány kis csillagnak az ég peremén
s hagyjátok, hogy az est megannyi árnya
gyengéden magához vonjon kebelén.
Mosolyogjatok csak
és én majd visszamosolygok rátok az örökkévalóságból.
Papitok, különben czegei Wass Albert.
(Fordította: Simó József)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
