Előbb betiltás, aztán feljelentés, majd börtön és halál

A százötvenezres követővel rendelkező, sürgető társadalmi és közbiztonsági problémákat sikerrel megoldó Bűnvadászok, és korábban a Mi Hazánk elnökének letiltása a legnagyobb a közösségi oldalról egy majd kétszázötvenéves, a francia forradalommal megindult eszmei háború legutóbbi állomása. 

Egyelőre fizikai kényszert még nem alkalmaztak a Bűnvadászok ellen, viszont jogi feljelentéssel már megtámadták őket, és a történelmi példák azt mutatják, hogy nincs kizárva a súlyosabb megtorlások lehetősége sem. Mert volt már rá példa, nem is egy.

Az 1919-es baloldali véleményterrorról így ír Csurka István A tanácsköztársaság sajtópolitikája című írásában: „A sajtóhatalom átvételét a direktórium már első ülésén megtárgyalta. Kun Béla már a gyűjtőfogházban szólott erről, mint Leninék bölcs eljárásáról, azt azonban, hogy mely lapokat kell elsőnek likvidálni Kéri (született: Kramer Pál szabadkőműves újságíró, Károlyi Mihály bizalmasa és titkára – a szerk.) javaslataira döntötték el.” „Kéri harmadmagával szállt ki 1919. március 23-án, a proletárdiktatúra kikiáltásának harmadnapján három fővárosi napilaphoz, és rezzenés nélkül tiltotta be mindhármat. Ő maga fölényes volt és cinikus, míg a másik kettő, Preisz Mór és Keleti Lajos, akikkel az akciót végrehajtotta, feszengett és félt, annak ellenére, hogy ott sötét lett mögöttük a direktórium hatalma, amit az egész főváros halálos megszeppenéssel ismert el. Kéri a proletárdiktatúra első napjaiban ezt élvezte legjobban: a páni félelmet a gótok arcán, a feltétlen meghunyászkodást.”

A meghunyászkodás a Bűnvadászok március 11-i betiltásában is kulcsszó. 

Nemcsak konkrétan Bartalék meghátrálását akarják elérni, példájukat kitörölni a köztudatból, hanem inkább a nép meghunyászkodása a cél. A magyaroknak kell a képébe vágni: ne reménykedjenek biztonságosabb mindennapokban, és ne higgyenek abban, hogy van igazság, amit – ha nehezen is, de – ki lehet küzdeni.

Kun Béla és Szamuely Tibor kemény fellépést hirdettek az „ellenforradalmi sajtóval” szemben. Betiltották a Budapesti Hírlapot, a Magyarországot és Az Újságot, és több vidéki, keresztény, konzervatív lapot, letartóztattak és internáltak újságírókat. Terrorkülönítményeik, a Lenin-fiúk indultak el országszerte, hogy rögtönítélő bíróságokkal és azonnali kivégzésekkel fojtsák el a ius murmurandit, a magyarok közt szájról-szájra terjedő híreket e vörösök rémtetteiről. 

A Tanácsköztársaság százharminchárom napja alatt ötszázkilencven kivégzést hajtottak végre (lásd: Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon), és ez a szám nagyobb, mint a 48 és 56 után kivégzetteké összesen.

1945 után a „fasiszta és reakciós” vélemények, szervezetek, lapok betiltása, az emberek bebörtönzése azonnal megindult. Rendeletileg betiltották a Magyarságot, az Új Magyarságot és a Magyar Nemzetőrt, népbírósági perek, igazolási eljárások indultak újságírók, például Milotay István vagy Rajniss Ferenc ellen. 

Nem jártak jobban az írók sem, Máraitól Németh Lászlóig. Börtön, emigráció vagy csak elhallgattatás lett osztályrészük. Wass Albertet például távollétében halálra ítélték, Németh Lászlót pedig, akit népi írói mivolta miatt nehezebb volt támadni, „csak” elhallgattatták: évekig csak oroszból fordíthatott.

Az igaz szó és a jó példa erőszakos elfojtásának gyakorlatát azonban a franciák dolgozták ki, és vitték tökélyre. Ők Kun Béla, Pogány József, Szamuely Tibor, Kéri Pál, Lenin, Rákosi és Kádár mesterei.

A nagy kezdet az 1789-es francia forradalom és köztársaság, valamint az 1871-es kommün időszakára esik. 

A forradalom alatt tizenhétezer embert végeztek ki, és tízezreket mészároltak le a kommün alatt, például Nantes-ban „vertikális deportálással”, azaz megkötözött emberek hajókban elsüllyesztésével. A bűnük annyi volt, hogy felemelték szavukat a baloldali terror és a megfélemlítés ellen. A baloldali rémuralom időszakáról pontos és gazdagon adatolt képet nyújt Simon Schama könyve, a Polgártársak (A francia forradalom krónikája), és Anatole France: Az istenek szomjaznak című regénye.

A Saint-Juste-ök és Szamuelyk reinkarnációi ma is köztünk élnek. Előbb betiltanak a Facebookon, majd feljelentenek a bíróságon. És ha meghunyászkodunk, előbb a börtönt, majd a halálos ítéleteket is újra kieszközlik. A demokrácia és a nép nevében, ahogy teszik folyamatosan kétszáz év óta.

Kapcsolódó: