A hazai ipar fejlesztése helyett, újabb összeszerelőüzem létesül hazánkban. Ezúttal viszont az ideérkező multi nem csak a „humánerőforrást” zsákmányolja ki, hanem a földünket is tönkreteszi. Ha már lúd, legyen kövér, nem igaz? – írja véleménycikkében Gyebnár Dávid, a Mi Hazánk politikusa. Alább a folytatás.
Amikor arról beszélünk, hogy egy kormány nemzeti-e, vagy sokkal inkább egy neoliberális gazdaságpolitikát folytató vadkapitalista, akkor ajánlatos nem a szavait, hanem a tetteket megvizsgálni.
Egy nemzeti érzelmű embernek épp olyan fontos környezetének, tágabb értelemben a természet megóvása, mint hagyományainak és kultúrájának ápolása.
Ez persze egyáltalán nem jelent atomenergia-ellenességet, vagy hasonló baromságokat, ahogyan az is világos, hogy a szélenergia és társai jelenleg képtelenek biztosítani az alapvető energiaszükségleteinket.
Azt is látni kell, hogy a legnagyobb környezetszennyezők a törvények fölött álló multinacionális nagyvállalatok, melyekre semmilyen szabályok nem vonatkoznak, hiszen kilóra megvásárolták a kormányokat, és az olyan álzöld, szélsőliberális mozgalmakat, melyek kizárólag az európai embert ostorozzák mindenféle baromsággal, miközben az igazi, mélyigénytelen magatartás a fehérektől áll a legtávolabb a rasszok közül. Elég csak megnézni, Európában mely környékeken a legjellemzőbb a hegyekben álló szemét, és a harmadikvilágbeli igénytelenség.
Egy neoliberális vadkapitalistának ezzel szemben nem számít semmi, csak a profit.
Egy neoliberális vadkapitalista bármikor tönkreteszi a természetet, szennyezi az ivóvizet, a talajt, kiírtja az erdőket, ha attól hasznot remél.
De az ország lakosait se tiszteli, s annak érdekében, hogy ne kelljen őket tisztességesen megfizetnie, harmadikvilágbeli színeseket importál a helyükre, melyek nem csak a bérek mesterséges alacsonyan tartását segítik elő, de az ország népével való keveredésükkel hígul a nemzeti öntudat, és fellazul a közösség összetartóereje. Ami egy összefogásra képtelen, gyenge, kiszolgáltatott társadalmat eredményez, mely kívánatos a neoliberális vadkapitalisták számára. „A sokszínűség a mi erőnk” (Diversity is OUR strenght) – állítják az ilyen politikusok és vállalatok. Nem véletlenül. Valóban, a sokszínűség, és a felhígult társadalmak őket erősítik.
Neoliberális-e a Fidesz?
Kormánykommunikációjában nem véletlen mindig kizárólag „baloldalról” beszél a Fidesz, nem „balliberális” oldalról, hiszen a liberális a házuk táján meglehetősen furcsa szitokszó lenne, mikor nem csak a párt van tele Szájer-félékkel, meg „szabadelvű” kokainon-jachtozós politikusokkal, akik a „házasság szentségét” is meglehetősen sajátosan értelmezik, és sokszor feleségük mellett prostituáltakkal gyakorolják, de az ún. „influencereik” is inkább ilyen szalonkonzervatív, jobbliberális bohócok, akiknek fogalmuk sincs a nemzeti öntudatról.
Vegyük például Rákay Philipet, aki állítólag akkora „nemzeti-konzervatív”, hogy ki se látszik a Fideszből. Akinek Petőfi-filmje nem csak azért került be a köztudatba, mert minden idők legdrágább magyar filmje lehet, hanem azért is, mert a benne szereplő magyar cselédek cigány(!) nemesasszonyokat fognak szolgálni.
Egy ilyen szintű történelemhamisítással úgy beolvadna a sok HBO-s, és Netflixes agymosó szenny közé, hogy fel se tűnne a különbség a szélsőliberális propaganda és a „nemzeti-konzervatív” filmipar terméke között.
A „szivárványos” propaganda ellen is legfeljebb szavak szintjén lép fel a Fidesz-kormány, de azon kívül, hogy ennek köszönhetően ezek Belpesten kihisztizhetik magukat, gyakorlatilag háborítatlanul tehetik a dolgukat, vonulgathatnak, „érzékenyíthetnek”, stb. Az egész csak egy látszat küzdelem, ami sokkal veszélyesebb, mintha nem tennének semmit, hiszen rengeteg emberrel elhitetik, a probléma meg van oldva, nem is kell vele foglalkozni.
Szociálisan biztos, de gazdaságilag?
Tehát szociális kérdésekben egyértelműen liberális a kormánypárt, bár ezt kommunikációjában igyekszik nemzetire mázolni. Nem ez a helyzet viszont gazdaságpolitika terén. Ott
olyan szinten neoliberális vadkapitalista a kormány, hogy arra még az ilyen Momentum-félék is elégedetten csettinthetnek.
Hiszen miközben tönkreteszik a magyar kisvállalkozásokat, milliárdokkal tömik a multikat. Ahol aztán éhbérért dolgoztatják az alkalmazottakat, embertelen körülmények között. Erre persze lehetőségük van, hiszen a magyar kormány jóvoltából a „munkajogok” hazánkban csak papíron léteznek. Ha meg nincs elég munkás, hozzák a harmadikvilágbelieket. Bármire hajlandóak, csak a multik maradjanak. Majd, miután a kamu „piaci áron” adott gáz miatt ismét előkerültek a régi, leselejtezett csempekályhák, egy tollvonással tették lehetővé a védett erdőink kiírtását. Később ezt finomították azzal, hogy „az elbírálás mindig szakszerű és átgondolt lesz”. (Az meg gondolom, csupán a véletlen műve, hogy az ország legnagyobb tűzhelygyára Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozik.)
Az elmúlt pár hónap fejetlenségét látva, van olyan ember, aki komolyan elhiszi, hogy ez a kormány képes előre tervezni, és „szakszerű”, „jól átgondolt” döntések születnek? Hogy érdekli őket bármi, ami nem a saját meggazdagodásukat szolgálja? Még az aszályra sem tudtak felkészülni, nincsenek se víztározóink, se tartalékaink.
Az akkumulátor gyár
Sajnálatos módon a „magyar” kormány véresen komolyan gondolta azt a kijelentését, mely szerint Európa legnagyobb akkumulátor gyártó országává szeretné silányítani hazánkat.
Most éppen a debreceni gyárral dicsekednek, mely 9.000 munkahelyet teremt. Ez remekül hangzik, kérdés, hogy mennyi lesz a dolgozók átlagbére? És még jobb kérdés, hogy
kinek teremti a munkahelyeket? A magyaroknak, vagy a behozott harmadikvilágbelieknek?
Hiszen nem az a lényeg, hogy a magyar embernek olyan munkája legyen, melyből tisztességesen meg lehet élni, hanem hogy termeljünk a multiknak.
De ha már gyár, miért pont akkumulátor? És miért pont a termőföldben és talajvízben gazdag Alföldön? Azzal miért nem dicsekednek, hogy egy ilyen gyár mivel jár? A lítium-ion akkumulátor esetében is, a lítium mellett kobaltot, nikkelt és grafitot is felhasználnak, továbbá a gyártási folyamat során különféle oldószereke, műanyagokat. Azokat is „el kell majd ásni” valahová.
Vagy ott van például a Samsung gödi-gyárát. A dél-korai anyavállalatról azt érdemes tudni, hogy még saját hazájukban is embertelen körülmények között, alacsony bérekért dolgoztatják a koreaiakat. A veszélyes anyagokkal dolgozó munkások közül számosan megbetegedtek, és sokan közülük meghaltak. Ezek után azt gondoljuk, hogy majd pont Magyarországon lesz máshogy? Arról nem is beszélve, hogy legutóbbi információim szerint
a gödi-gyárban foglalkoztatottak alig 48 százaléka magyar.
Magyar mezőgazdaság helyett külföldi érdekek
Hazánk nem hogy önellátó, de még vezető exportőr is lehetne a mezőgazdaság, és az arra épülő feldolgozó ipar tekintetében, jóval kevesebb támogatásból, jóval több munkahelyet biztosíthatna a magyar embernek, mint amit a kormány által kitömött multik adnak. Nem is beszélve a környezetünkre gyakorolt hatásokról.
Ezzel szemben mégis azt látjuk, hogy az állítólagos nemzeti kétharmad negyedik ciklusáig ami termőföldet még nem adtak el a külföldieknek, azt egyszerűen megmérgezik.
Mert ne gondolja senki, hogy az ilyen környezetszennyező gyár környékében marad használható termőföld, vagy egyáltalán tiszta, iható víz. A jó magyar termőföldjeinket tönkreteszik, az erdeinket kivágják, és lassan már vizünk sincs. De kapunk a helyére összeszerelőüzemeket, veszélyes hulladékot, meg egy rakás pakisztáni, indiai, meg ki tudja honnan jött vendégmunkást. Micsoda üzlet!
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
