„A hazaszeretet, közösség, hagyomány értékek mentén valósítottuk meg táborunkat”

Elindult a Mi Hazánk által életre hívott Pajtárs Gyermekmozgalom, az elmúlt napokban tartották meg első táboraikat. Igazán szimbolikus helyen, a Parlamentben kezdődtek a programok, a gyerekek megnézhették többek között a Szent Koronát is, amelyről Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke is beszélt néhány szót, illetve kiemelte, miért tartja elengedhetetlenül fontosnak a gyermekmozgalmat. Majd az egyik csoport Homorúdra, a másik Cserháthalápra vette az irányt.

Cserháthalápon „nem adták a zászlót”

– A Pajtárs Gyermekmozgalom cserháthalápi táborában nagy hangsúlyt fektettünk a hazafias és a közösségi nevelésre, a hagyományőrzésre, a jövőnk szempontjából fontos értékek átadására. Utóbbinak egyik eszköze, hogy a táborban saját fizetőeszközük volt a gyermekeknek, mely a készpénz használatára, az azzal való bánásmódra, gazdálkodásra neveli őket.

Játékokkal, vetélkedőkkel színesítettük napjaikat a hagyományőrző tevékenységek és kirándulások mellett, hiszen fontosnak tartjuk a közösség erejét és mivel gyermekekről van szó, így a játék, a jó kedv, a felhőtlen szórakozás került a középpontba – nyilatkozta nekünk Gulyás Anita, aki a cserháthalápi helyszínen végzett önkéntes munkát és foglalkozott a gyermekekkel.

Együttműködésre alapozó feladatokat teljesítettek a gyermekek, megtapasztalták az együtt gondolkodás, a közös alkotás örömét, azt is, hogy milyen érzés önzetlenül adni a sajátból, besegíteni a házimunkába, az étkezések előtt és után, érezhették milyen egy közös cél érdekében teljesíteni, osztozkodni, döntéseket hozni. A versenyek, játékok során tapasztalt jókedvet, az étkezések alatti kötetlen beszélgetéseket, nevetéseket öröm volt nézni.

– Ez a pár nap csupán kis szelete volt annak, amit mi nyújtani szeretnénk a gyermekeknek, amely irányba terelni kívánjuk őket, mégis sok értéket hordozott magában. A játékok alatt, a hagyományőrző programok során észrevétlenül ültettük el azokat a magvakat, melyeket csíráztatni kívánunk a jövőben, de már azonnali visszacsatolást jelentett egy népviseleti menyasszonyi ruha felöltésével járó elégedett, bűbájos mosoly, vagy akár csak egy jóízű beszélgetés hajfonás közben, pont úgy, ahogy mi felnőttek tapasztalhattuk meg drága nagyszüleinktől. A hagyományos ételek, azok elosztása, a tábori zászló visszavásárlásáért önzetlenül adott tábori pengő adományok, a „nagycsaládosok vagyunk” játék, az együttműködésre alapozó vetélkedők, a frissességet adó reggeli torna, a kirándulások, a tábortűz, a zene, a beszélgetések úgy formáltak közösséget egymásnak idegen gyermekekből, hogy közben valódi értéket közvetítettek, úgymint az egészséges életmód, gazdálkodás, család, hagyomány, közösségi élet. A „Nem adjuk a zászlónkat!” „Visszafoglaljuk a várunkat!” „Legyőzzük az ellenséget!” kiálltások jelezték számunkra, szervezők, nevelők számára, hogy ez a kis csapat már valamit ért a hazaszeretetből is – részletezte.

Néhány nap után az érzékenyebbeknél jelentkező honvágy megtapasztalása, majd az emiatti ölelések, egymás vigasztalása mind hozzájárult a gyermeki lelkek fejlődéséhez és a fentiekkel együttesen mindez elindítja őket egy minőségi élet irányába. Ahol a telefonok nyomkodása helyett értékelik az ételt, az otthont, a szülői szeretetet, a természetet, tisztelik a hagyományokat, óvják, ami magyar és élvezik a közösség adta élményeket. A hazatéréskor tapasztalt szülői köszönetek, elismerések jelezték számunkra, hogy jó hírek érkeztek haza az esti telefonálások alkalmával. Célunk élmény és alapelveink átadása volt.

– A hazaszeretet, közösség, hagyomány értékek mentén valósítottuk meg táborunkat.

A mosolygó arcok, az ölelkező búcsúk, az elérhetőség cserék, a „Jövőre is jövünk!” felkiáltások jelezték számunkra, szervezők felé, hogy sikeres tábort zártunk, jó úton haladunk és folytatnunk kell tovább. Szívből hívok minden gyermeket, akik hasonló élményekre vágynak, tartsanak velünk legközelebb – összegezte gondolatait.

– A Pajtárs Gyermekmozgalom és annak táborai nem csak a gyermekek élményhez juttatásáról szól, hanem annál sokkal többről, valódi bajtársias közösség építéséről a kis pajtások között, a jövő nemzedékének az utánpótlás kineveléséről, arról, hogy ők már gyermekként büszkék legyenek magyarságukra, hogy felnőttként tenni tudjanak, s akarjanak a hazájukért!

Ehhez kezdésként az okoseszközeiket beszedtük, s a virtuális világ helyett igyekeztünk inkább a valódi ezer arcát és szépségét bemutatni számukra, olyan dolgokat, melyek nem TikTok videókhoz és Youtube shortokhoz hasonlóan a pillanatra alapoznak, hanem élethosszig tartó élményt és muníciót adnak nekik -ezt pedig már Dócs Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője, Cserháthaláp volt polgármestere nyilatkozta nekünk.

– Mindezt a természet varázsának, az ősiség hívó szavának és a hagyományok megélésének a segítségével. Este pedig az élményeket át lehetett beszélni a tábortűz pattogása mellett. Jó volt látni, ahogy a gyerekek kockulás helyett a megannyi új és érdekes élményt tárgyalták ki. A számtalan program mellett, mint például a lovaglás, íjászat, néptánc, nemezelés, viselet és ostromgép bemutató, sokat kirándultunk is, mind Cserháthaláp határában, mind tágabb pátriámban, így ellátogattunk Hollókőre, valamint felvidéki várakhoz is. Ez mellett igyekeztünk ízelítőt nyújtani a helyi ételekből is, melyeknek nagy sikere volt. A tábor vezetőjeként igyekeztem minden percet a gyerekekkel tölteni, akik hálával és érdeklődéssel viszonozták ezt, s remélem, hogy hozzám hasonlóan mindnyájan jó szívvel gondolnak vissza ez év augusztus végére – zárta gondolatait.

Homorúd mellett az elszakított Délvidéken is jártak a pajtársak

– Azt hiszem, fontos megjegyeznem, hogy korábban soha nem szerveztem gyermektábort. Mégis amikor Toroczkai László elnök úr, bizalmába fogadva felkért a Pajtárs Mozgalom homorúdi táborának megszervezésére, valamiféle ösztönös módon, mint amilyent csak az állatvilágban tapasztal az ember, tudtam a célt, azt, hogy mit akarok létrehozni és végig kristálytisztán lebegett előttem a célhoz vezető út is! Azt szerettem volna elérni, hogy a táborozó gyermekek önként és boldogan vegyenek részt saját személyiségük fejlesztésében, az egészséges nemzettudatuk kialakításában, egy összetartó, egymást segítő közösség építésében. A tábor programjait tudatosan és alaposan válogattam össze, úgy, hogy azok építő jelleggel bírjanak és a kitűzött célokat szolgálják. Rámutassanak a való élet igazi értékeire, amiket a kis pajtársak útravalóként magukkal vihetnek és egyfajta iránytűként hasznosíthatnak majd életük során – fogalmazott Éberling Balázs, Homorúd polgármestere.

– Megismertettük őket Homorúd település történetével, az 1956-os jeges árvíz iszonyatos pusztításával és a falu újjáépítésének folyamatával. Ezzel a programmal a célom az volt, hogy megmutassam nekik, hogy bármekkora tragédia is éri Őket életük során, abból minden esetben fel lehet és fel is kell állni és ehhez csak a kellő elszántság szükséges! A mohácsi csatára emlékezve ellátogattunk a sátorhelyi történelmi emlékparkba, ahol a dicsőséges és sok esetben tragikus, mégis páratlan Magyar történelem tanításaival ismerkedhettek meg a gyerekek. A haza szeretetével, a haza védelmének fontosságával, a hősies és önfeláldozó magatartással és a mindhalálig tartó hazaszeretettel. Egy délután erejéig birtokba vettük a mohácsi Busóudvart is, itt a gyerkőcök az interaktív kiállításon keresztül nyerhettek betekintést a Mohácsi Busójárás kulisszái mögé. Játszva tanulták meg, hogy mennyire fontosak a hagyományaink és népszokásaink. Az, hogy ezeket ne ápoljuk, mint egy beteget, hanem nap mint nap megéljük, ezzel is táplálva nemzeti identitásunkat – folytatta.

– Hazánk páratlanul gyönyörű és magában határtalan lehetőségeket hordozó természeti csodáira egy dunai hajókirándulás keretei között hívtuk fel a kis táborlakók figyelmét. Megragadta őket a dunai életérzés és boldog mosollyal az arcukon hagyták el a hajót. Esténként igyekeztünk lehetőséget biztosítani a gyerekeknek arra, hogy a napközben kapott inger és élményáradatot kötetlen módon, szabad foglakozás keretében, közös játékokkal, sporttal, tábortűzzel dolgozzák fel. Az elvem az volt, hogy a gyermekeket hagyni kell gyermeknek lenni! Csodák csodájára, annak ellenére, hogy egy esetben sem vettük el tőlük az okostelefonjaikat, mégsem az érdekelte őket, képesek voltak arra, hogy önfeledten és boldogan játszanak egymással – ismertette.

– A keddi napon ellátogattak délvidékre, a jelenleg Szerbia területén található Vajdaságba, ahol meglepődve tapasztalhatták, hogy a magyar múltunk minden lépésben és pillanatban tetten érhető.

Azt hogy a mai napig jelentős számú magyar közösség lakja az elszakított területeket, mely közösség a korábbi kirándulások során megismert alapvető értékeknek köszönheti megmaradását. Testközelből tapasztalhatták a nemzetünkre mért legnagyobb csapás, a trianoni békediktátum terhének súlyát, melyet a mai napig cipel a vállán az anyaországi és a határon túli magyarság – mesélte tovább.

– A tábor utolsó teljes napján felkerestük a Karapancsán található vadászkastélyt és majorságot, ahol a Pajtársak egy időutazáson vehettek részt, betekintést nyerhettek az egykori főhercegi birtok működésébe, láthatták, hogy a korabeli emberek milyen módon voltak képesek egyensúlyben együtt élni a természettel, nem kizsákmányolva és felélve azt. A délutánt a dávodi strandfürdőben töltöttük el, élvezet volt látni azokat a boldog, mosolygó gyermekarcokat, ahogy önfeledten, felszabadultan pancsoltak a kellemesen langyos vízben. A táborba tartva útba ejtettük a hercegszántói Vodica Máriakert kegyhelyet, ahol Polyák Imre plébános úr lélekemelő és lebilincselő előadását hallgathattuk meg a kegyhely történetéről, az ott történt csodákról, a meggyógyult, hálás hívekről. Megismerhettük azokat a krisztusi tanításokat és keresztény értékeket, melyek a Szent Korona országát naggyá tették és hozzásegítették nemzetünket ahhoz, hogy államiságunk 1000 éven át megmaradjon. A táborbontás napján nehéz szívvel, de mégis boldogan búcsúztattam a kis pajtársakat, bízva abban, hogy tábor során megismertettet értékeket tovább tudtuk adni és ezzel sikerült egy kis darab követ beágyaznunk abba a fundamentumba, amelyre egy szebb Magyar Jövendő fog megépülni! Mert a jelen munkája értéktelen, ha az nem a jövő építését szolgálja – összegezte.

Hatalmas sikerről beszél a Pajtárs Mozgalom alapítója

– Hatalmas sikerrel zárultak a Pajtárs Mozgalom idei gyermektáborai, folyamatosan érkeznek a pozitív visszajelzések a gyermekektől és a szülőktől egyaránt, többen már most jelezték, hogy szeretnének bekapcsolódni a mozgalom tevékenységébe és jövőre is részt venni a táborainkban. A Mi Hazánk Mozgalom támogatásának köszönhetően idén hatvan gyermek vehetett részt ingyenes táborainkban, jövőre ezt a számot jelentősen növelnénk.

Gyermektáboraink résztvevőinek ünnepélyes fogadására és ezzel egyidejűleg a Pajtárs Mozgalom zászlóbontására egy igazán szimbolikus helyen az Országházban a Szent Korona előtt került sor. A Szent Korona pedig mint tudjuk a magyarság összetartozását, ezredéves küzdelmét és megmaradását is szimbolizálja – mondta a Magyar Jelennek Kispalkó Szilveszter, a Pajtárs Mozgalom a Gyermekekért Alapítvány alapítója.

Zászlóbontás és a gyermekek fogadása az Országházban

– Az országházi séta után a csapat kettévált, egyik része Homorúdra, másik része Cserháthalápra utazott. Ezúton is szeretném megköszönni Éberling Balázs és Dócs Dávid táborvezetők odaadó munkáját. A táborokban a felhőtlen szórakozás mellett a gyermekeknek lehetőségük volt ismeretterjesztő vetélkedőkön, csapatépítő játékokon és néptáncoktatáson is részt venniük. Nagyokat túráztak, kastélyokat fedeztek fel, strandolhattak és hajós kiránduláson is részt vehettek. Megismerkedhettek az ijászkodással és lovaglással is – fejtette ki.

Lovasoktatás Cserháthalápon

– Külön kiemelném az elszakított területekre szervezett kirándulásainkat, melynek során a gyermekek Felvidékre illetve Délvidékre kirándultak. Nagyon fontosnak tartom az ilyen utazásokat, ugyanis lehetőséget biztosítanak arra, hogy tudatosuljon a gyermekekben, hogy Ők valójában nem külföldre utaznak, hanem hazajárnak, és hogy az elszakított területeken élő magyarok, ugyanolyan testvéreik, mint az anyaországban élők – mondta.

A homorúdi tábor résztvevőinek kirándulása a délvidéki Tóthfaluba

– Igazán felemelő pillanat volt, mikor a gyermekek helyet foglaltak a szabadkai Városháza dísztermében, azokban a 111 éves padokban, ahol egykoron az épület megálmodói ültek, fentről pedig a gyönyörű üvegvitrázsokon keresztül a magyar történelem nagyjai tekintettek le rájuk – emelte ki.

Csoportkép a szabadkai Városháza dísztermében

– Öröm volt nézni, ahogy a gyermekek az öt nap alatt végre kiszabadulnak a mobiltelefon és világháló fogságából és végre a virtuális közösség helyét felváltja a valódi közösség. Este a táborban pedig nem a mobiltelefon fénye pislákolt, hanem tábortűz mellett szalonnát sütöttek, énekeltek és egymással beszélgettek. A tábort csend helyett gyermekzsivaj, unott arcok helyett önfeledt gyermeki öröm, csillogó szemek és vidám tekintetek jellemezték. Életre szóló barátságok alakultak ki és egy erős összetartó közösség született.

Elindult és folyamatosan frissül internetes oldalunk a pajtars.hu. Emellett folyamatban van a Pajtárs Mozgalom a Gyermekekért Alapítvány bejegyzése is, várjuk azok jelentkezését, akik szeretnék támogatni munkánkat és fontos számukra az ifjúságnevelés

– összegezte az első tábor tapasztalatait.