A nemzeti oldalon évek óta beszélnek arról, hogy szép csendben gyakorlatilag megvásárolják termőföldjeinket, és a migráció problémáján túl ezekről a kérdésekről is beszélni kell. Ha megnézzük, Nyugat-Magyarországon már számos földterület került osztrák kézbe.
Néhány héttel ezelőtt Dócs Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője is a helyszínen járt, és Kovács Gyulát, a Tündérkert Mozgalom alapítóját kérdezte.
Kovács Gyula Makovecz-díjas pomológus az 1990-es években kezdett tudatosan ősi gyümölcsfajták gyűjtésével foglalkozni. Hogy a kutatásai egy génbank létrehozásához vezetnek, az a kétezres évek elején dőlt el. – Nem arra készültem, hogy óriási gyűjteményem lesz, csak a Göcsej pusztuló örökségét szerettem volna megőrizni. Amikor egyre több lett a fajták száma, és egyre több ember értesült erről, sokan tekintették szívügyüknek ennek az örökségnek megtartását – fogalmazott korábban. A gyümölcsész így most több kisebb-nagyobb telken körülbelül 3500 fajtát őriz: alma, körte, kajszi, cseresznye, birs, őszibarack, szilva, naspolya, meggy nő kertjeiben. Ezzel Európa legnagyobb egy nemzethez kötődő gyümölcsgyűjteményét hozta létre.
– Itt beszélhetünk arról, hogy a labanc földet szerez, de csak azért, mert mi hagyjuk, erre lehetőséget adnak a magyar törvények
– mutatott rá Kovács Gyula a lényegre.
Arról is beszélt, hogy azon a részen, ahol ő él Zalában, már alig akad magyar tulajdonban föld. Kiemelten foglalkoznak ezzel a problémával. Hatalmas felelőssége van a helyi önkormányzatnak, olyan esetek is megtörténtek, hogy még a hősi emlékmű helyét is eladták az osztrákoknak is, de ugyanígy jár az a terület is, ahol Európa legnagyobb fából készült keresztje található, amely a magyarság szempontjából egy szakrális helynek mondható.
Ezek a folyamatok károsan hatnak a vidéki demográfiai folyamatokra is, a falvak lakossága csökken, egyre kevesebb az iskola, az óvoda, és most már a posták száma is.
Óriási ellentmondások feszülnek egyébként, hiszen Magyarország Alaptörvénye elvi síkon védi a magyar termőföldet, ennek ellenére mégis azt látjuk, hogy gond nélkül folyik az osztrák terjeszkedés.
A Mi Hazánk politikusa, Dócs Dávid szerint indkokolt feltenni a kérdést, hogy Dél-Dunántúlról vagy Kelet-Ausztriáról beszélhetünk-e ma már?
Arról a káros folyamatról beszélt, hogy a vidéki lakosság komfortérzetét szolgálni hivatott szolgáltatások bezárnak, és végül már a föld sem marad meg mint megtartó erő, amit művelni lehetne, „hiszen azt majd egy osztrák megveszi”. Így jutunk el Nyugat-Magyarországon (is) a vidék elnéptelenedéséhez,
de információink szerint ez már nem csak a határmenti vármegyékre igaz, Somogy vármegyéből is kapott portálunk információkat, hogy ott is elkezdődtek az osztrák felvásárlások.
– Nézzük meg, hogy az előző rendszer hogyan viszonyult ehhez a kérdéshez. A parasztokat, akiket kuláknak neveztek, kitelepítették a Hortobágyra. A családok gyökerestől kitépésre kerültek a saját környezetükből, a vidék népességét pedig besöpörték ipari központokba és lakótelepekre – erre pedig már Hébbey Zsombor, helyi gazdálkodó emlékeztetett. Majd rámutatott, hogy a föld elvesztése, a községhatár elvesztése azzal jár együtt, hogy egy úgynevezett végfelszámolás zajlik, aminek a végén az ember és a falu is eltűnik.
(Kiemelt kép: agrarszektor.hu)
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
