Hiába élvez alkotmányos védelmet a magyar termőföld, az elmúlt harminc évben megvoltak azok a jogi csavarok – kiváltképp a rendszerváltás utáni zavaros időszakban – amivel osztrákok szerezték meg az értékes magyar földeket. A termelőszövetkezetek felbomlásával a föld gazdasági társaságokba került, amelyek háttere, tulajdonosi szerkezete mára már sok esetben lekövethetetlen. Magyar állampolgárság felvételével, beházasodással is sokan éltek, a végeredmény szemmel látható. Osztrák rendszámú autók, osztrák traktorok, munkagépek mindenütt, a legértékesebb földeket két méter magas kerítés öleli körül, kiszorítva embert és vadat.
A gazdák azt mondják, ha például Göcsejnél körbenézünk, ott már egy talpalatnyi magyar föld sincs, még az Árpád-kori templom helyét is eladták. Vékony parcellákra osztott zártkertekben próbálkoznak azok az elhivatott, elkötelezett gazdálkodók, akik felvették a harcot az elnéptelenedéssel. A földek elvesztésével a megélhetés, az élettér is elveszett.
Ahol egykor családi gazdaságok, terményekben gazdag kertek, szőlők, gyümölcsösök sorakoztak, ma elvadult, magára hagyott területek árválkodnak, beomlott pincékkel. Eltűnt a helyi kultúra, bezártak az iskolák. Az értékes magyar földet pedig kizsigerelik az idegen gazdák, akiknek nem az az érdeke, hogy a föld évről évre enni adjon, hanem az, hogy minél nagyobb profitot termeljen. Már a Pannon-üledéket szántják. Megállítható-e a folyamat? Vagy előfordulhat az, hogy alkotmányellenes módon gyakorlatilag kihúzzák a földet a talpunk alól? Lehet-e újra magyar, ami évszázadokon át az volt? És hogyan? Hogyan tölthetnénk meg újra élettel a vidéket? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
