Fiatalként bekerülni a nagypolitikába sosem egyszerű, hiszen általában évtizedek óta bebetonozott politikusok és bürokraták szorongatják pozícióikat, esélyt sem adva lendületnek, változásnak. Ez az EP-ben sincs másképp, azonban Orosz Patriknak, a Mi Hazánk Ifjai alelnökének lehetősége nyílt betekinteni az európai elit működésébe. Őt kérdeztük múltról, jelenről, jövőről.
– Mi motivált arra, hogy a külpolitikát válaszd?
– Nagyon nehéz egyetlen pontot megnevezni, hogy miért és hogy pontosan honnan is jött: igazából egész életemben érdekelt a külpolitika, illetve a kedvenc tantárgyam is az ehhez szorosan kapcsolódó történelem volt.
Őszintén szólva egy elég szokatlan ösztönzőm is volt: még kisebb koromban a rengeteg történelemmel foglalkozó számítógépes játék, amelyekben különböző nemzeteket vezethettem győzelemre. Nem untam bele újra és újra végigjátszásukba, mert minden nemzetnek vagy országnak, amit választottam, megvolt a maga varázsa, a maga egyedisége.
Így megértettem és kicsit talán át is éltem ezeknek az országoknak a nemzeti sorsát, de még fontosabb, hogy megtanultam tisztelni is őket.
2015-öt követően, mikor az Iszlám Állam a legnagyobb területét birtokolta és a legnagyobb migrációs válság zúdult Európára, korábbi tapasztalataimra alapozva már könnyebb volt megértem a geopolitikai helyzetet – így az osztályban is olyan tudással rendelkeztem ezen a téren, mint kevesen az akkori teremben, de talán az iskolában is.
Mindemellett fiúként mi más, mint a harcászat és annak minden aprósága is érdekelt – hadat pedig két külön nemzet visel egymással legtöbb esetben. És bár a katonai technológia azóta is megmozgatja a fantáziám, tisztában vagyok vele, hogy a való életben nincs mentési lehetőség, nincs “savescum” és a katonák nem térnek vissza a fiókba egy véres nap után és tudom, hogy a béke a legfontosabb.
– Milyen előzményei voltak az ESN-frakció megalakításának?
– Nos, ez is szép történet. Az egész önmagában megér egy teljes mesedélutánt, így inkább én a Mi Hazánk Ifjai szempontjából közelíteném most meg.
Elvitathatatlan érdeme volt kezdetekben a lengyel-magyar kapcsolatoknak: a legelső dolog, ami eszembe jut és fel tudom idézni, az a 2021-es Lengyel Függetlenségi Menet. Itt találkoztunk és megismerkedtünk a lengyel nacionalista politikai elit nagy részével, valamint az észt nacionalista párt ifjúsági képviselőivel, és miután ez idő tájt az Ifjaknak nem volt úgymond külügyi vezetője, én vettem kézbe ezeket: még aznap este készült egy közös videó a három szervezet tagjaival – és habár én először egy közös fotót szerettem volna a három szervezet vezetőjével, végül olyanok is szerepeltek a felvételen, mint Robert Winnicki, úgyhogy én ezt többnek éltem meg, mint egyszerű sikert.
Ezt követően teljesen kézbe vettem az Ifjak külügyi kapcsolatait.
Mint minden politikai párt és ifjúsági szervezete között, úgy a Mi Hazánk és az Ifjak között is kiemelkedően fontos a harmonikus együttműködés, így a már kialakult és a jövőben kialakuló kapcsolatokat is igyekeztem nem csak az Ifjak, de a párt részére is építeni.
Innen pedig nem volt megállás – tudtam/tudtuk, hogy Európában vannak még józan hangok, csupán a média elhallgatja őket, mint az jó szokása – de nem adtuk fel és megtaláltuk egymást: Dublintól Szófiáig, Madridtól Tallinnig, szerte egész Európában.
Számtalan tárgyalás, utazás, egyeztetés zajlott le az évek során, hiszen Európa nagy része sem nagyon tudta még magát merre, hova tenni – gondolok itt a Fidesz szélmalomharcára, hogy csatlakozni kívánt az ECR-be, az ECR viszont nem akarta a Fideszt. Az ID nagyon szeretett volna a soraiban tudni egy kormánypártot, a Fidesz viszont ettől elzárkózott; aztán jöttek Gregorz Braun és Maximilian Krah incidensei, amiktől hetekig visszhangzott az EP.
– Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?
– A legbüszkébb a nemzetközi konferenciánkra vagyok. Több mint fél tucat nemzeti párt ifjúsági vezetőit tudtuk Budapestre szólítani az együttes kooperáció reményében, amelyet teljes siker koronázott: a híre egészen az Egyesült Államokig jutott, és ezen felbátorodva szerveződött egy újabb Bulgáriában és most nemrég (bár ez már az alakulást követően) Prágában is.
Ismét fellobbantottuk azt az 56-os lángot, amelynek fénye kihunyni látszott a mai európai politikai elit árnyékában és sötétségében.
– Az Európai Parlament működése külső szemmel nézve nem mindig tűnik logikusnak. Belülről más a helyzet?
– A logisztikai része annyira nem is megbotránkoztató, mint a színfalak mögötti működése.
Szavaznak a képviselők, természetesen rengeteg érdekes és fontos dologról, közös állásfoglalásokat fogadnak el, amelyek sok esetben még a szavazás előtt, megegyezésekkel és kompromisszumokkal el is fogadnak, a Parlament meg már csak rábólint, mintha csak aláírna egy “szerződést”.
Ezek a megállapodások, főleg miután többségi liberális-szocialista meg mindenféle istentelen ideológiák, társaságok szüleményei, így könnyen és gyorsan létrejönnek:
igen ám, de azt vajon hányan tudják, hogy hány ilyen közös határozati javaslatban van benne az európai “jobboldal” is?
Számos olyan dokumentummal találkoztam, ahol minden további nélkül nem csupán együtt szavaztak, de együtt is adták be a Parlament elé a dokumentumokat az EPP, az ECR de még a PfE is – érdemes utánanézni, hány ilyet tudna találni bárki mondjuk az ESN részéről.
– Néha a témákat figyelve is csak ámulok, múltkor például Tuvalu volt a vita tárgya.
– Az, hogy mit is tartalmaznak ezek a határozati javaslatok, szintén külön megérne egy misét: hosszas tárgyalások során megegyeznek arról, hogy az “Európai Unió elítéli/sürgeti/aggodalmát fejezi ki…” bizonyos témákban, amelyek valljuk meg őszintén, elég abszurdak: el sem merem képzelni Kirgizisztán vagy Kína elnökét, ahogy az EP-től megérkezik a határozati javaslat, hogy “aggodalmát fejezi ki” a belügyeivel kapcsolatban. Valószínűleg az illetékes vezető megvonja a vállát és kiröhögi az egészet, majd egy hidegebb téli napon bedobja a levelet gyújtósnak.
De ha már Kirgizisztánnál vagy Kínánál tartunk: „hatalmas örömmel” tölt el engem személy szerint, hogy az Európai Unióban minden annyira tökéletesen működik, hogy sürgetgetjük egy nemhogy nem EU-s, nemhogy nem európai, de egy teljesen más kontinens szuverén államait, hogy változtassanak magukon, különben aggodalmunk fogjuk kifejezni.
Esküszöm, kíváncsi lennék, mi történne, ha pl. a Kínai Népköztársaság egy ilyen válaszlevelet megfogalmazna, hogy “Kína sürgeti az Európai Uniót és annak tagországait, hogy maradjon csak a saját kaptafájánál, különben elítélnek minket a magatartásunkért.”
De miután rendesen beleszólt az EU minden létező ország belpolitikájába, ami csak a napirendbe befért, ezt követően érkezik a pikáns rész:
hosszú órákon át vitáznak pl. a kambodzsai NGO-k jogfosztásáról, közösen aggódnak az online cenzúra nem elég jó hatékonysága miatt, valamint érvelnek, hogy a „gyűlöletbeszéd” (pontosan tudjuk, ez mit jelent…) bűncselekménynek minősüljön.
De nem szeretnék igazságtalan lenni sem: néhány Európát “leginkább égető” kérdés is napirenden van és napokat töltenek el a megvitatásával: az LMBTQ-jogok, teljesen nyilvánvalóan. A szokásos kotta ilyenkor is felzendül: antidemokratikus, jogtiprás, visszaélés, “emberi jogi aktivisták” stb. – Bingo játéknak kicsit morbid, ivós játéknak pedig abszolút öngyilkosság lenne ezt összerakni.
Na de a komolyabb témákról is egy-két mondatot, mert ilyenkor is elképesztő, ép ésszel felfoghatatlan és komolyanvehetetlen a történet: pl. az ukrán-orosz konfliktus alkalmával, a realitások talaján maradva az orosz csapatok teljes kivonását és Oroszország kizárólagos felelősségre vonását követelik, az ukrán hadifoglyok azonnali szabadon engedését, amely ilyenkor az orosz hadifoglyokra nem vonatkozik, legalábbis erről nincs szó.
– Az elmondottak után muszáj megkérdeznem: mi a frakció véleménye a HUXIT-ról?
– Nem véletlen mondjuk, hogy az EU jelenleg egy gyarmati sorba taszított globalista birodalomként működik. Magyarul, a Mi Hazánk által kitűzött célokat a jelenlegi EU-ban nem lehetne megvalósítani – radikális változtatásokra van szükség.
Az elmúlt évek európai szintű, nemzeterősítő törekvéseinek folyamatos támadása és az az erőszakos folyamat, amely szerint az EU globalista vezetése Európát nemzetek szövetsége helyett egy globalista birodalommá kívánja olvasztani, jelenleg azt mutatja, hogy a 21. század húszas éveiben el kell kezdenünk felkészülni egy potenciális EU-n kívüli életre.
De természetesen van még némi esély a jelenlegi EU megváltoztatására, ezt a vonalat képviseli az ESN. Amennyiben ez sikerül, akkor ettől függetlenül is csak nyerhetünk azzal, ha megerősítjük Magyarország önállóságát és nemzetgazdaságát.
