25.2 C
Budapest
2021. június 24., csütörtök
Magyar Jelen
Vélemény

Az oltás életet ment, vagy életet menthet?

Az utóbbi hetekben szabályosan elárasztották az óriásplakátok Magyarországot, melyekről a hazai celebek, a sportélet kiemelkedő alakjai, jobb napokat is megélt, korosodó előadó- és színművészek, méltán (és néha méltatlanul) ismert, híres arcok sokasága mosolyog le biztatóan az emberekre, és mindegyikük ugyanazt üzeni:

Az oltás életet ment!

Mindebből is látszik, hogy a miniszterelnök úr nem tréfált, amikor azt mondta, 16 milliárd (!) forintot fogunk elkölteni az oltás további népszerűsítésére. Abból kiindulva, milyen mennyiségű plakát került ismét legyártásra és kihelyezésre, valamint feltételezve, hogy ez a rengeteg közismert személy is némi tiszteletdíj fejében bocsájtotta rendelkezésre saját fejét, indokoltnak is tűnik az óriási összeg átcsoportosítása e – nyilván roppant fontos és hasznos – célra.

Természetesen nem szeretnénk a balliberálisok babérjaira törni, és rácsatlakozni a meglehetősen unalmas Mészáros Lőrinc–stadion–lélegeztetőgép vonalra (ráadásul utóbbi kapcsán már teljesült minden balliberálisok álma: lélegeztetőgép nagyhatalom lettünk!), de nem hagyhatjuk szó nélkülhogy a tisztelt kormány ismét nagyvonalúan költi az adóforintjainkat egy újabb, erősen túltolt propagandakampányra. Annak tudatában főleg nem, hogy korábban magunk is sokszor tapasztalhattuk, néha milyen szűk kebellel mérik azokat forintokat… Emlékszünk például arra, mennyit kellett Ásotthalom polgármesterének, Toroczkai Lászlónak lobbizni, hogy az állam legyen kedves hozzájárulni a mezőőrség működtetéséhez, abban az időszakban, amikor napi ezres nagyságrendben özönlöttek a határsértők a településre, a különböző hazai és külföldi szervezett bűnözői csoportok pedig éjszakánként ellepték a benzinkutat, és néha szamurájkardos párbajokat is vívtak egymással az erdőben. Akkor bezzeg hiába kérték az illetékes szerveket, a kormányt, hogy legalább egy használt terepjárót adjanak, hogy ne a rendőrség és a polgárőrség által már leharcolt, ósdi Lada Nivával kelljen üldözőbe venni a gengszterek luxusterepjáróit. Arra a célra nemhogy 16 milliárdot, de egy néhány millió forint értékű, használt rendőrségi vagy katonai járművet sem tudtak prezentálni. Végül adománygyűjtésbe kellett fognia a polgármesternek, hogy az Európai Unió területének legnagyobb szárazföldi migrációs útvonalán fekvő településén, legalább egyetlen valamire való terepjáróval fel tudják venni a harcot a határsértőkkel, bűnözőkkel szemben.

De az is emlékezetes eset volt, amikor a többek közt a határon túli magyarságért is értékes munkát végző Ifjúsági Mozgalomnak, két évtizedes működés után, végre nagy nehezen sikerült elnyernie pályázat útján egy kisebb, tulajdonképpen jelképes, néhány százezer forintos összegű támogatást egy felvidéki kulturális rendezvény megszervezéséhez – amit aztán végül visszavontak tőlük…

De említhetnék az utóbbi évekből Jelenczki István Trianon filmjét is, melynek költségeit úgyszintén önerőből kellett előteremtenie az alkotónak, mert legnagyobb nemzeti tragédiánk századik évfordulóján sem sikerült néhány tízmillió forinttal megtámogatni egy ilyen témájú film elkészültét.

(Arról nem beszélve, hogy a köztévé is megtagadta e nagyszabású mű bemutatását.)

Természetesen a fentieken kívül is ezernyi olyan esettel találkozhattunk már mindannyian, amikor értelmes, hasznos, fontos dolgokra, ügyekre nem jutott pénz, és méltatlan módon elhaltak kiváló kezdeményezések, jobb esetben pedig megalázó kalapozással, koldulással kellett forrásokat előteremtenie az érintetteknek. Ehhez képest most 16 milliárd forint azonnal, könnyű szerrel juarra, hogy az ország egész területét, egymástól sokszor alig néhány tíz vagy száz méterre, indokolatlan mennyiségű ismert ember arcával teleplakátolják, hogy mindenhol ott virítson a képmásuk mellett az a bizonyos mondat:

Az oltás életet ment.

Mely mondat kapcsán egyébként érdemes elgondolkozni azon is, mi történne, ha például egy táplálékkiegészítőket gyártó cég indítana kampányt a saját termékének „A C-vitamin életet ment” szlogennel. Mernénk rá fogadni, hogy rövid úton betiltanák a készítmény ilyetén reklámozását, és százmilliós, milliárdos összegű bírsággal sújtanák a forgalmazót, valami olyan ürüggyel, hogy „valótlan állítása alkalmas a vásárlók megtévesztésére”. Annak ellenére, hogy ez a kijelentés vitathatatlanul igaz volna, hiszen a C-vitamin tartós hiányában kialakuló skorbut betegség minden esetben halálos kimenetelű, melyet kizárólag C-vitaminnal lehet „gyógyítani”. Az ilyen jellegű termékek hirdetéseiben azonban jellemzően csak igen óvatos állításokat szoktak megfogalmazni, olyan kifejezéseket használva, mint segítHET, javítHAT. Ezzel szemben az oltások kapcsán minden további nélkül, kategorikusan kijelentik, hogy „életet MENT”. Annak ellenére is, hogy nyilvánvalóan és messzemenően nem ennyire egyértelmű a helyzet, hiszen az oltás lehet hatástalan is, de akár komoly és súlyos, halálos mellékhatások is előfordulhatnak, míg például a C-vitamin esetében mellékhatások legfeljebb rendkívül eltúlzott, tartós túladagolás esetén jelentkezhetnek. (Halált meg valószínűleg csak akkor okozhat, ha rázuhan valakire egy raklapnyi C-vitamin…) Annak fényében pedig különösen etikátlannak, félrevezetőnek és kockázatosnak tűnik ez meglehetősen leegyszerűsítő és általánosító kijelentés, mely szerint aoltás életet ment, hogy az utóbbi időben több gyártó termékének alkalmazását nem egy országban konkrétan fel is függesztették már – azok súlyos mellékhatásai miatt. Tehát esetünkben legfeljebb így volna tisztességes, etikus és felelős a szóban forgó reklámszöveg:

Az oltás életet mentHET!

Végezetül érdemes megemlíteni még, hogy a 16 milliárd forintot nem csak az oltás népszerűsítésére, hanem az „oltásellenesek” elleni fellépésre is fordítja a kormány. Vagyis arra költik el a magyar emberek adóforintjait, hogy elhallgattassák, lejárassák azokat, köztük nyilván számos tisztességes orvost, szakembert, jogászt, politikust, újságírót vagy egyszerű átlagembert is, akik esetleg a hivatalos állásponttól, narratívától eltérő véleményüknek is szeretnének hangot adni. Például azért, mert úgy gondolják, aránytalanul nagyok lehetnek a hosszútávú kockázatai annak, ha a teljes magyar lakosságot, akár korábban nem alkalmazott, nem kellően letesztelt készítményekkel, ráadásul esetleg indokolatlanul és szükségtelenül, sorozatosan beoltják.

Vagy csak egyszerűen elfogadhatatlannak tartják, hogy az oltással járó „védettségi” igazolvánnyal a már egyébként is többszörösen és súlyosan megosztott magyar társadalmat újabb, mesterséges törésvonalak mentén szabdalják fel, ilyen módon létrehozva a kiváltságosak és másodrendűek kasztjait.

Márpedig biztosra vehető, hogy komolyan gondolják a fellépést azokkal szemben, akik a kormányzati propagandára nem rímelő állításokat fogalmaznak meg nyilvánosan, hiszen nemrég jelent meg a sajtóban, hogy a titkosszolgálatok megfigyelik és bomlasztják azokat a csoportokat, melyek a jelenlegi oltási program és kampány kapcsán kritikus hangokat merészelnek megütni. A hangadókat pedig konkrétan karaktergyilkosságokkal igyekeznek lejáratni.

Remélhetőleg, ha már ekkora elánnal vetik bele magukat a szolgálatok ebbe az ügybe, arra is jut majd energiájuk, hogy azokat a szakértőket szintén megfigyeljék, akiknek a véleménye alapján a fél ország megbénult, leállt, komplett ágazatok, vállalkozások tömegei kerültek bajba, mentek tönkre. Jó volna tudni például, hogy ezek a bizonyos szakértők esetleg nem állnak-e gyógyszergyártó vállalatokkal összeférhetetlen kapcsolatban? Netán magánéletük, múltjuk okán valamilyen befolyásolás, vesztegetés, fenyegetés, zsarolás hatása alatt, és nem ilyen okok húzódnak-e meg a sokszor feltűnően következetlen, ellentmondásos kijelentéseik, túlzó, felesleg pánikkeltéseik, rendre alaptalannak bizonyuló „világvége” jóslataik hátterében? Hiszen különösebb nyomozás nélkül is kiderült nemrég Karikó Katalinról, az egyik oltóanyag kifejlesztőjéről, hogy annak idején a kommunista titkosszolgálatok beszervezték. De akad olyan oltáspropagandista szakember is, akit korábban egy másik oltóanyaggyártó cég fizetett tanácsadóként alkalmazott.

Az igazán bosszantó és érthetetlen az egészben, hogy a kormány – érdemi párbeszéd, vita helyett – „zéró toleranciát” hirdet azokkal szemben, akik sokszor a legjobb szándékkal, éppen a felelős gondolkozás jegyében megkérdőjelezik, vitatják bizonyos intézkedések helyes, szükséges, arányos voltát. Miközben például a gettószegregátumok antiszociális, agresszív lakóival, a közintézményeket elfoglaló, külföldről támogatott felforgatókkal, a gyermekeinknek deviáns propagandát terjesztőkkel kapcsolatban rendszeresen elnéző, megengedő módon jár el. Olyannyira, hogy ez utóbbiakkal szemben legtöbbször csak a különböző hazafias, jobboldali csoportosulások, szervezetek figyelemfelhívó, tiltakozó akciói, nyomásgyakorlása hatására történik – ha történik egyáltalán – valamilyen szintű, de jellemzően nem túl erélyes, kormányzati fellépés. Jó példa erre, hogy a Fidesz-kormányok hosszú évek óta asszisztálnak a Budapest Pride nevű felháborító, ízléstelen provokációhoz is, anélkül hogy a legcsekélyebb módon igyekeznének – legalább a látszat szintjén – akadályozni a botrányos rendezvény megtartását. Idén is csupán a Mi Hazánk Mozgalomnak és Novák Előd leleményességének köszönhető, hogy a leginkább frekventált helyszínekről kiszorult az Isten-, haza- és családellenes menet, és legalább az Andrássy utat nem csúfítják majd eszivárványos rongyok, vállalhatatlan megjelenésű és viselkedésű alakok.

Pintér Tibor

További híreink

A kommunizmus öröksége

Irányi Dániel

2021: Itt van Európa gyilkos góleme

Faragó Dániel

Fiatalok és politika : attitűdök, szavazói viselkedés, hírfogyasztási szokások

Faragó Dániel

A tartalom és a hirdetések személyre szabásához, a közösségi médiafunkciók és a forgalom elemzéséhez, ez az oldal sütiket használ. A webhelyünk használatával kapcsolatos információkat a közösségi média-, reklám- és elemző csapatunk más olyan információkkal is összehasonlíthatja, amelyeket Ön adott meg, vagy amelyeket a szolgáltatásai használatából adódóan gyűjtöttek. Elfogad Bővebben