Giorgia Meloni: egy posztfasiszta „antifasiszta” mint a globalisták „trójai kancája”

Orbán Viktor a kóserpatrióták legutóbbi franciaországi összeröffenése után azt mondta, hogy Marine Le Pen „soha nem árul el, nem hagy cserben és a becsület törvényét követi”. Az ilyen kognitíve disszonáns és vágyvezérelt fantáziálásra szokás triviálisan azt mondani, hogy álmodik a nyomor. Orbán nyilvánvalóan csak nagyon felületesen ismeri azt, akit a barátjának nevez, és akinek a neve Franciaországban az autentikus – tehát nem a kóser – jobboldal köreiben az árulás szinonimájává vált. Gazdag István véleménycikke.

Az is lehet persze, hogy a magyar kormányfő egészen sajátosan értelmezi az árulás fogalmát. Vajon egy másik barátja, Giorgia Meloni ténykedését hogyan értékelné az alábbiak tükrében? Egyáltalán barátok még, azt követően, hogy Meloni elutasította Orbán kuncsorgását, és nem vette fel a Fideszt az általa vezetett pártcsaládba, helyette George Simion pártját részesítve előnyben? 

Meloni az Olasz Szociális Mozgalom (MSI) nevű újfasiszta párt aktivistájaként kezdte politikai pályafutását, majd az ebből árulások sorozata révén „szalonképesedett” Nemzeti Szövetség (AN) nevű posztfasiszta pártban folytatta, és parlamenti mandátumot is ennek színeiben szerzett. 19 évesen még azt hangoztatta, hogy „Mussolini jó politikus volt, vagyis mindent, amit tett, Olaszországért tette. Az elmúlt 50 évben nem volt hozzá hasonló politikus”.¹

Természetesen nem lenne reális elvárni egy olasz vezetőtől, hogy megvédje a Duce iránti tinis lelkesedését, és utóbb Meloni korábbi mentora, a renegát fasiszta Gianfranco Fini által kitaposott eszmeárulás fénytelen ösvényére lépett, aki nem véletlenül üdvözölte védence kormányra kerülését, kijelentve, hogy „mindig hittem benne, ő egy antifasiszta”.²

Meloni maximálisan rá is szolgált Fini korábbi bizalmára és mostani dicséretére, mert már első beszédében az Európai Parlament előtt megígérte, hogy harcolni fog „mindenfajta rasszizmus, antiszemitizmus és diszkrimináció ellen”, azt állítva, hogy ő személy szerint „sohasem szimpatizált antidemokratikus rezsimekkel, beleértve a fasizmust” (sic!), és hozzátéve, hogy Mussolini 1938-as faji törvényei „az olasz történelem legsötétebb pillanatát” jelentették.³ Meloni semmilyen szentségtöréstől nem riad vissza, hogy minél jobban bevágódjon a „nem létező” lobbinál, ezért egy újabb holokausztszentélyt építtet Rómában, ezúttal Mussolini egykori rezidenciájának helyszínén.⁴ Idén januárban még erre is rátett egy lapáttal, és megvádolta Mussolini kormányát, hogy „cinkos” volt a holokausztban, saját kormányának prioritásává az „antiszemitizmus minden jelenlegi és múltbéli formája” elleni harcot téve.⁵

Mindezzel persze semmi problémája nem lehet Orbánnak, elvégre ő is ugyanúgy megforgatta már az ideológiai köpönyegét, mint Meloni. Ezt ők valószínűleg úgy adminisztrálják önmaguk számára, hogy végül benőtt a fejük lágya, és politikailag elérkeztek oda, ahová valójában mindig is tartoztak. „Nem az a lényeg, amit mondok, hanem az, amit csinálok.” Ez akár Meloni mottója is lehetne.

Marine Le Pen olasz alteregója radikális bevándorlásellenes retorikával nyerte meg 2022 őszén a választást, de Le Pennel ellentétben, aki már ellenzékben feladta pártja korábbi bevándorlásellenes programját és ezzel elárulta a törzsszavazóit, Meloni ezt csak a kormányra kerülése után tette meg, szinte azonnal. Az ő felügyelete alatt 2023 januárja és márciusa között 26 800 migráns érkezett Olaszországba a tengeren át, míg 2022-ben csak 6400. Sokan közülük fekete afrikaiak voltak, és szinte mindnyájan férfiak. Az ENSZ szerint 2023 decemberéig 153 400 illegális bevándorló érkezett, míg az előző évben 105 000. Más szóval, a „jobboldali” kormány több idegen megszállót engedett be, mint az előző, baloldali kormány.

Meloni Donald Trumpot utánozza, és egy újfajta opportunista populista politikát képvisel, amelynek a szavai és a tettei között mély szakadék tátong. Győzelme felszínes szimbolikus sikert jelentett a bevándorlás elleni küzdelemben, gyakorlati politikája azonban tovább súlyosbította a helyzetet. A választási kampánya során megígért tömeges deportálás helyett a bevándorlási törvény általa megvalósított módosítása úgy „oldja meg” az illegális bevándorlók problémáját, hogy egyszerűen tartózkodási engedélyt ad azoknak, akik illegálisan élnek olasz földön, jelentősen megnehezítve a jövőbeli kormányok számára a deportálásukat. Ez csak a szokásos jobboldali átverés, amelynek révén a bevándorlással kapcsolatos őshonos panaszokat a formalitás és a jogszerűség kérdéseire redukálják, holott nem az illegális, hanem a legális bevándorlás az igazi probléma Európa számára.

Meloni a „Decreto Flussi” (migrációs áramlásokról szóló rendelet) révén kvótákat állapított meg a legális bevándorlás számára. Idénre rekordszámú, 181 ezer tartózkodási engedély osztanak ki nem európaiaknak, összesen 508 ezret 2022 és 2025 között. Ugyanezen időszak alatt körülbelül 280 ezer illegális migráns szivárgott be Olaszországba. Végeredményben Meloni „bevándorlásellenes” kormányának mérlege közel 800 ezer további migráns 2022 októbere és 2025 júniusa között. Az előző azonos időszakban, 2020 áprilisa és 2022 szeptembere között Olaszország 620 ezer migránst fogadott be, ebből 450 ezer legális és 170 ezer illegális migráns volt, ami körülbelül 20 százalékkal kevesebb. Más szóval Meloni még radikálisabb bevándorláspárti, mint a baloldal. Tekintettel az olasz családegyesítési szabályokra, amelyek lehetővé teszik a bevándorlók számára, hogy behozzák a családtagjaikat is, könnyű megjósolni, hogy 10 év alatt ezek a számok megháromszorozódnak, és körülbelül 2,5 millió migráns érkezik az országba. A Meloni kormány alatt tehát „a bevándorlási biznisz a szokásos módon” működik – messze a fasizmustól.⁶

Eva Vlaardingerbroek holland politikai kommentátor, a tavalyi CPAC Hungary egyik sztárvendége mondja: „Nagyot csalódtam Giorgia Meloniban. Annak ellenére, hogy a (Klaus Schwab-féle) Világgazdasági Fórum tagja, hajlandó voltam megadni neki a kétely előnyét, amikor Olaszország miniszterelnöke lett – kiderült, hogy ez hiba volt. Mielőtt hatalomra került, hallgattam, ahogyan szenvedélyesen beszélt arról, hogy büszke keresztény, anya és olasz, aki szembeszáll a globalistákkal. Lelkes volt, és nagy ígéreteket tett a tömeges migráció megállításáról. Úgy tűnt, komolyan gondolja, hogy betartja őket. De eddig egyáltalán nem teljesítette őket. A hatalomra kerülése első napjától kezdve nem tett mást, csak nyalt Zelenszkijnek és az EU bürokratáinak. Nem hozta létre a kampányában ígért »tengeri blokádokat«. Ehelyett Tunéziába utazott, hogy Mark Ruttéval és Ursula von der Leyennel hamis megállapodást kössön a migrációról. Ez mind csak látszat. Szégyen, hogy milyen gerinctelen: üres retorika, nulla eredmény.”⁷

Több mint öt millió olasz él a szegénységi küszöb alatt, de Melonit ez nem érdekli. Kormánya hatalmas adósságterhet cipel, de az „Olasz Klímaalap Afrikának” címszó alatt legalább három milliárd eurót ígér Afrikának az elkövetkező öt évben.⁸

Ez azonban csak aprópénz ahhoz képest a grandiózus pénzherdáláshoz képest, amelyet Ursula von der Leyennel együtt főzött ki, akivel júniusi római találkozójukon közösen jelentették be, hogy afrikai infrastrukturális fejlesztés ürügyén újabb 150 milliárd euróval szándékoznak megtömni az afrikai korrupció feneketlen bendőjét.⁹

Akárcsak Orbán, Meloni is előszeretettel pózol keresztényként. „Nő vagyok, anya vagyok, olasz vagyok, keresztény vagyok!” – harsogta egy 2019-es fellépése során, amivel egyrészt teljesen lázba hozta a konzervatívokat Nyugaton, másrészt vicces videómémek egész sorozatát inspirálta. Valójában Meloni éppen akkoriban szakított régi „partnerével”, a tévés újságíró Andrea Giambrunóval, akitől egy lánya született, de akivel soha nem kötött törvényes házasságot. Ettől persze még lehet keresztény, de a katolikus egyház az érvényes házasságon kívüli szexuális tevékenységet bűnösnek tartja, a házasság előtti szexet, vagyis a paráználkodást pedig „súlyos ügynek” és az emberi méltóság ellen elkövetett bűnnek tekinti.

Meloni ugyanakkor saját bevallása szerint a Harahel nevű kabbalisztikus őrangyal rajongója, választási győzelmét is neki tulajdonítja, és mint az önéletrajzában elárulja, minden este beszél hozzá: „És mivel mindig azt gondoltam, hogy valószínűleg az Úrnak sürgősebb dolga is van, mint hogy velem, egy végső soron áldott emberrel foglalkozzon, a mindennapi életben inkább Harahelt, az őrangyalomat zaklattam. Konvencióból hívom így, mert egyszer olvastam, hogy a január 15-én születettek őrangyalát így hívják (a Kabbalában). Nos, nem könnyű számomra ésszerűen beszélni erről a témáról, mert bizonyos dolgokat inkább a szívünk, mint az elménk dolgoz fel, és mert nagyon nagy a kockázata annak, hogy beleesünk a New Age-be. De azt mondom, hogy szilárdan hiszem, hogy az angyalok egyértelműen megnyilvánulnak mindannyiunk életében. Csak tudni kell hallgatni rájuk. Az idő múlásával meggyőződésem lett, hogy őrangyalunk hangja nem más, mint amit lelkiismeretnek nevezünk.”¹⁰  A keresztény Meloni tehát szó szerint azt mondja, hogy egy zsidó fantázialény vezeti a lelkiismeretét. Érdekes lenne megismerni az egyház ezzel kapcsolatos álláspontját.

Meloni az európai vezetők közül a legelkötelezettebben atlantista-cionista, aki egyedüliként vett részt Trump elnöki beiktatási ünnepségén, és aki sokáig egyetlen zokszó nélkül támogatta Netanjahu gázai genocídiumát (míg végül az olasz közvélemény nyomására némileg mérsékelni kényszerült háborús „héja” álláspontját). Nem csoda, hogy az amerikai kontrollált média sztereóban ajnározza: a Forbes szerint ő „a világ harmadik leghatalmasabb asszonya” (2024. december), a Time ráteszi a világ 100 legbefolyásosabb személyiségeinek listájára (2024. április), a Politico pedig kikiáltja „Európa leghatalmasabb személyiségének” (2024. december). Az amerikai jobboldal szemében ő az ideális európai politikus. Mintha bármelyik republikánusról klónozták volna.

Egyébként Olaszország jelenlegi miniszterelnöke szakmunkásképző iskolát végzett, ahol pincéreket, szakácsokat, idegenvezetőket, hostesseket képeztek, és ahol állítása szerint ő nyelvi és újságíró diplomát szerzett. Ezzel csak az a probléma, hogy az általa megnevezett vendéglátóipari szakközépiskola, ahol 19 évesen(!) lediplomázott, nem folytat ilyen irányú szakképzést, tehát értelemszerűen nem ad ki ilyen diplomát sem.¹¹ 

Utólag a történelem valószínűleg azt fogja bizonyítani, hogy jobb lett volna, ha politizálás helyett a szakmájánál marad, még ha nem is tudni pontosan, hogy valójában mi is a szakmája.

Úgy tűnik, némi huzat is lehet nála a toronyban… Számtalan hasonló videó kering róla az interneten Meloni jól van? rohamosan romló idegállapotának illusztrálására. Az árulás és a kokain a jelek szerint nem tesz jót a pszichének. 

Ha egy politikust – ebben az esetben Melonit – azzal az ígérettel választanak meg, hogy véget vet a tömeges bevándorlásnak, de az adott politikus hivatali ideje alatt a tömeges bevándorlás jelentősen megnő, mit tehet a nép?

Olaszországban már minden „szélsőjobboldali” párt hatalmon van, így a szavazás nem tűnik megoldásnak. A demokrácia társadalmi szerződésen alapul: a nép szavazati jogot kap, cserébe nem rombolja le a rendszert. De mi történik, ha a szavazat értéktelenné válik? Mi van, ha a kormányok nem tartják be a szerződés rájuk vonatkozó részét?

A piacgazdaság demokráciájának hatására, annak elkerülhetetlen fogyasztói orientációjával, amely a nőket már régóta a tőke számára nélkülözhetetlen fogyasztókká tette, a születési ráta strukturálisan összeomlik. Ugyanaz a tőke, amely az államot ellenőrzi, diktálja az állam bevándorlási politikáját is, függetlenül a miniszterelnök posztját betöltő báb személyétől. A tömegek figyelmének eltereléséhez a parlamentáris cirkuszban részt vevő pártok úgy tesznek, mintha egymással szemben állnának, miközben a hatalomban ugyanazt a politikát követik, amelyet a tőke diktál.

A GDP-kultusz elősegíti a modern demokratikus rendszerek villámgyors elnégeresedését, és mivel ezek a rendszerek ma már olyan választási többségektől függnek, amelyeknek a tagjai zömükben öregek, akik afrikai nőket követelnek, hogy a pelenkájukat cseréljék, és pakisztániakat, hogy az éttermeikben mosogassanak, ez a pokoli spirál továbbra is pusztító hatást fog gyakorolni. Jelenleg ennek a rendszernek az a filozófiája, hogy egy európai automatikusan lecserélhető egy harmadik világbeli migránsra. Meloni politikája ez a legális népességcserélő bevándorlás. A kapitalista „végtelen növekedés” rendszeréből való kilépés nélkül, amelyben a profitráták határoznak meg mindent, és egy rasszista rendszerbe való belépés nélkül, amelyben az őshonosok sorsa a legfontosabb, Nyugat-Európa összeomlása folytatódni fog, Olaszországgal az élen – és Me(rke)loni asszisztálásával.

Jegyzetek:

1. Giorgia Meloni nel 1996 a 19 anni disse: „Mussolini buon politico, il migliore degli ultimi 50 anni”, gazzettadelsud.it, 2022.08.16.

2. Gianfranco Fini: „Meloni? Ho sempre creduto in lei, è antifascista”, sky.it, 2022.10.04.

3. Giorgia Meloni rejects fascism and embraces EU in first speech, politico.eu, 2022.10.25.
4) Italy’s far-right government approves new Holocaust museum in Rome, timesofisrael.com, 2023.03.18.

5) I partiti fascio-sovranisti? Un baluardo contro l'antisemitismo,
fascinazione.info, 2025.04.24.

6) Take a deep breath, ips-journal.eu, 2023.10.25.

7) Twitter, 2023. 07.17.

8) Meloni pledges €100 million, Global South food security efforts at COP28, decode39.com, 2023.12.01.

9) Meloni opens Mattei Plan summit with VDL, ansa.it, 2025.06.20.

10) Giorgia Meloni, Io sono Giorgia. Le mie radici, le mie idee, 2021, 170. p.

11) Che scuola ha fatto Giorgia Meloni: cosa sappiamo sul curriculum della leader di FdI, money.it, 2022.09.01.

Gazdag István

(Kiemelt kép: theconversation.com)

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.