A mai napig érezteti destruktív hatását az a hamis történelemszemlélet, amelyet 1945 után a magyar nemzeti öntudat megtörésének céljával terjesztett el a kommunista propaganda: „A magyarok minden csatát elvesztettek, mindig a rossz oldalra álltak”. Ezen káros szemlélettel szemben azonban történelmünk igenis bővelkedik győztes ütközetekben és heroikus helytállásokban. Történelmünk ápolása, valamint hadi sikereink felidézése nem merengés a múltban, hanem a nemzeti önbecsülésünk helyreállításának elősegítése. Mint azt gróf Széchenyi István is útmutatásul adta: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” – fogalmaz írásában Csarnai Márk történész.
Egy elfeledett győztes huszárroham története
Az első világháború után sokan gondolták, hogy a lovasság mint fegyvernem elvesztette jelentőségét. Az újabb háborúban azonban bebizonyosodott, hogy mozgékonysága miatt nélkülözhetetlen a fronton.
A magyar lovasság egyik ilyen akcióját 1941. augusztus 15-én Nyikolajev mellett hajtotta végre.
A város elfoglalására és az ott védekező szovjet alakulatok bekerítésére előrenyomuló német és magyar csapattesteket biztosító „Hadik András” 4. honvéd huszárezred katonái kapták azt a feladatot, hogy derítsék fel és semmisítsék meg a német 16. páncélos hadosztály 79. gépkocsizó lövészezred oldalába, illetve hátába került ellenséges erőket. A nyíregyházi helyőrségű huszárezred elsőként egy felderítő osztagot küldött, melyet nemes szalontai Kenéz Géza százados vezetett. A 4/4. lovasszázad egy túlerőben lévő, harckocsikkal támogatott ellenséges csoportra bukkant. Az aknavető- és tüzérségi tűzben a század kénytelen volt visszavonulni. Kenéz Géza ekkor kapott halálos nyaklövést. A szolgálatteljesítés közben hősi halált halt százados számára posztomusz adományozták a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, hadidíszítménnyel, kardokkal.
Nemes szalontai Kenéz Géza
A felderítést követően a Hadik-huszárok azt a parancsot kapták, hogy a Nyikolajevbe tartó vasútvonaltól nyugatra biztosítsák a németek balszárnyát, és akadályozzák meg a szovjetek észak-északkeleti irányú kitörési kísérletét. A huszárkötelékek nyílt, könnyen áttekinthető terepen, folyamatos ellenséges tüzérségi és aknavető tűzben, lángoló gabonatáblák között, tikkasztó hőségben bocsátkoztak harcba. Az emlékezetes lovasrohamot vitéz nemes Mikecz Kálmán őrnagy 4/II. huszárosztálya hajtotta végre.
A német 79. gépkocsizó lövészezred katonái aznap már reggel óta kemény harcban álltak a szívósan védekező szovjetekkel, akik négy támadást is visszavertek. A németek már csak a tüzérségi tűztámogatástól remélték az ellenállás megtörését, amikor feltűntek a támogatásukra érkező huszárok. A lovasroham szemtanúja volt egy német haditudósító, Erich Kern, aki a háború után megjelent memoárjában (Der Große Rausch: Der Rußlandfeldzug 1941-1945) az alábbiakat jegyezte le:
Mikecz Kálmán harccsoportja példás lendülettel, fegyelmezetten, halált megvető bátorsággal tört át a szovjet vonalon.
Vitéz nemes Mikecz Kálmán
A nyíregyházi huszárok az 1939-ben megjelent Harcászati szabályzatban foglaltak szerint jártak el: „…a sereglovasság jellegzetessége az igen nagy harcászati mozgékonyság, amellyel váratlan időben és helyen alkalmazhatja nagy tűzerejét. A lovasság mozgékonysága legjobban a támadásban érvényesül. Ezért legtöbb feladatát támadással oldja meg. A támadás végrehajtásánál mindig a gyorsaságra és a meglepetésre törekedjék.”
Nyikolajevbe másnap benyomult a gyorshadtest, a német 16. páncéloshadosztály pedig 2.500 szovjet hadifoglyot ejtett.
A harcokban hősi halált halt huszárok temetése
Az 1941 őszén hazatérő huszárokat Horthy Miklós kormányzó Nyíregyházán fogadta.
Mikecz őrnagy 1941. november 1-jén alezredessé – 1943-ban pedig ezredessé – léptették elő. Helytállásáért megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal.
A huszárok megállták a helyüket a keleti fronton, ugyanakkor a háborúskodásba már korábban, 1939 és 1941 tavaszán, Kárpátalja és a Délvidék visszavételekor belekóstoltak.
A háború utolsó huszárrohamát a rimaszombati 20. felderítő osztály huszárszázada hajtotta végre Nagy Kálmán százados vezetésével Gyula mellett, 1944. október 6-án.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
