Bizakodva várták a KVSC szurkolói a kolozsvári derbit, amit ezúttal az ősi rivális otthonában rendeztek meg. Végül egyetlen gól esett a találkozón, amit hazai pályán az U szerzett a Szamos partján lévő otthonában, az egészen elképesztő hangulatban játszott mérkőzésen. A találkozó után sajnos nem maradt el a soviniszta támadás sem a románok részéről.
Alig fújták le vasárnap este kilenckor a Honvéd Csákvár elleni találkozóját Kispesten, útnak is indultunk kelet felé. Hajnali négykor pedig már Kolozsváron parkoltunk le egy kis utcában, hogy néhány óra alvás után megkezdhessük a hangolódást a hétfő esti Universitatea–CFR, vagyis az egyetemisták és a Kolozsvári Vasutas Sport Club (KVSC) bajnokijára.
Aláírom, nem könnyű erről a párosításról indulatoktól mentesen írni a magyarellenes sovinizmus árnyékában. Mégis kísérletet teszek rá, és igyekszem inkább a mérkőzés atmoszférájára koncentrálni. Eddig egyetlenegyszer jártam romániai mérkőzésen, a Sepsi OSK és a KVSC Szuperkupa-döntőt Aradon, a székely csapat szurkolóival néztem meg még 2023 nyarán. Kíváncsi voltam tehát, milyen lehet a másik „magyaros” erdélyi klub meccse, mindjárt egy városi derbin.
A Fellegvárból szálltunk alá a Sétatérre
Kissé borongós, kellemesen hűvös idő fogadott minket Erdély fővárosában. Na meg egy kellemes kis hely a szállásunk földszintjén, ahol a délelőttöt eltölthettük barátainkkal. A KVSC a második, míg az U a negyedik helyről várhatta a kezdő sípszót a Cluj Arena gyepén. Nem cifrázták túl a román csapat stadionjának a névadását, ez tény, cserébe viszont igen impozánsra sikeredett a létesítmény, amely harmincezer szurkoló befogadására alkalmas. Azt nem mondom, hogy futball-lázban égett volna a város napközben, pedig közel harmincezer embert vártak a találkozóra. Mi a Fellegvár negyedben kezdtük az igazi hangolódást, ahonnan a bordó-fehérek hívei sétáltak le a Sétatérre, ahol a fekete-fehérek otthona van.
A KVSC stadionja a Fellegvár negyedben
Érdemes megjegyezni, hogy a Magyar Királyság egyik legelső sportegylete is a városban alakult, a Kolozsvári Athletikai Clubot (KAC) 1880-ban hozták létre. Ennek a labdarúgócsapata pedig 1944-ben bronzérmet szerzett a magyar első osztályban, ahol a bécsi döntéseknek köszönhetően léphetett pályára három szezonban is. A KAC aztán 1948-ban egyesült a KVSC-vel.
Meghatározó szerepre tört a KVSC
A Kolozsvári Vasutas 2004-ben, hosszú évtizedek után jutott fel a román élvonalba, ahol azóta is meghatározó szereplőnek számít. Ezt jelzi a megszerzett 8 bajnoki cím mellett 4-4 kupa és Szuperkupa-elsőség. Hazai meccseiket a 23 500 fős Dr. Constantin Radulescu Stadionban játsszák, amelyet most nyílt alkalmam először megnézni nemcsak kívülről, de belülről is. Egy meccsre el kell ide jönnöm majd, ez biztos.
A találkozóra nagyjából 2500 KVSC-szurkoló kísérte el klubjukat, közülük néhány százan együtt vonultak a Sétatérre. Útközben szinte végig lengtek a zászlók és szóltak a dalok, miközben én a helyi drukkerekkel beszélgettem, természetesen magyarul. Rengeteg, a húszas évei elején járó fiatal volt közöttük, és nagy örömmel állapítottam meg, hogy egy jelentős részük egymás között is magyarul diskurált a vonulás közben. Nem először járok a városban, és mindig meg kell állapítanom, hogy a helyi magyarság összességében sokkal erősebb és meghatározóbb jelenléttel bír, mint azt sokan egyéb benyomások alapján talán gondolják.
Romániában egyébként szigorú előírások vonatkoznak az alkoholfogyasztásra, amit a mérkőzések előtt a stadion másfél-két kilométeres körzetében tiltanak. A dobozos sörért így azonnal „ugrottak” a szurkolókat kísérő rendőrök, amikor meglátták, azonban a műanyagflakonról úgy tűnt, ránézésre is elhiszik, hogy víz van benne, véletlenül sem pálinka. Jelentős mértékben ittas drukkereket nem is nagyon lehetett látni, persze egyéb okai is voltak annak, hogy érdemes volt „észnél” maradni a nap folyamán.
A Sétatérre való érkezés után a beléptetés mondjuk úgy, határozott (a Pride résztvevői biztos élvezték volna a motozást, én annyira nem…), de meglepően gyors volt. Többen a férfi mosdó felé vettük az irányt, ahova azonban nem tudtunk belépni. Ott ugyanis egy szurkoló állt levetkőztetve a rendőrök gyűrűjében. Arra azért kíváncsi lennék, hogy az efféle eljárás mennyire van összhangban az Európai Unió mindenféle előírásával, de van egy sejtésem, hogy erre sem fogok választ kapni. A fiatalembert, mint kiderült: pirotechnika miatt vonták ilyen módon eljárás alá, amelynek végeztével el kellett hagynia a stadiont.
Ismerős látvány fogadott a stadionban
Kezdésre ha teljesen nem is, de szépen telített szektorok előtt vonulhattak pályára a csapatok az Universitatea Cluj–KVSC-derbin. A hazai szurkolók a klubbal közösen egészen elképesztő élőképpel készültek, azonban valahogy ismerős volt a sztori. Egységes méretű fekete és fehér lengetősök jelentek meg a hazai szektorokban, a két színbe borítva az egész arénát. Sokat nem kellett kutakodnunk emlékeinkben, hiszen alig egy hónapja az AS Roma ultrái készítettek egy ilyen látványt, amit az U egyszerűen lemásolt. Koppintás ide vagy oda, a látvány impozáns volt, főleg akkor, amikor a hazai kanyar némi pirotechnikát is „bedurrantott” a lengetősök mellé.
Tüzekből a meccs eleji intermezzóval némileg ellentmondásba keveredve a vendégek oldalán sem volt hiány. A bordó-fehérek az alsó szintet töltötték meg zsúfolásig és szurkoltak egy emberként a „Cseferének”. A kerítésen pedig ott volt a fogas magyar zászlót mintázó drapérián a KVSC feliratú címer éppúgy, mint Erdély zászlaja. Egy kisebb koreográfia is bemutatásra került, amelyen szintén a „Vasutas” magyar rövidítése jelent meg a klub címerén – a magyarokat tömörítő csoport 20. születésnapja adta a látvány apropóját. Magyar nyelvű sálakkal, pólókkal és matricákkal egyébként mindenfelé lehet találkozni a városban és a stadionban is. Érdekes helyzet, nem győzöm hangsúlyozni.
A kolozsvári szurkolói élet kettőssége most is furcsa érzéseket és gondolatokat szült bennem. Az egyik pillanatban körülöttem még mindenki magyarul emlegette a játékvezető édesanyjának vélt foglalkozását, hogy aztán románul szurkoljanak tovább, majd ismét magyarul beszélgessenek.
Az agyamon pedig az futott át, hogy az efféle minta vajon az önfeladáshoz vezető rögös út? Vagy akár ki is lehetne aknázni a sovinizmus elleni fellépéshez, amelynek ha nem is zászlóshajója, de mozdonya lehetne a KVSC?
Ezt persze nem most fogjuk megtudni, ennek a meccsnek nem is ez volt a célja. Az mindenesetre tapasztalható, hogy nemcsak a klub múltjában, de a jelenében is nyomot hagy a magyarság, a lelátókon is. Szurkolhatnának magyarul? Lehet, ám a helyi viszonyokba Budapestről beleszólva nehéz megmondani a tutit, és nem is biztos, hogy szükségük van rá. Nincsenek könnyű helyzetben, ez biztos, de nem lehet azt mondani, hogy ne őriznék magyar identitásukat.
A magyar válogatott sztárja lenne a kolozsvári futballista
A mérkőzés színvonala nem volt jobb, mint bármelyik magyar élvonalbeli meccsé, ám tény, hogy az atmoszféra rengeteget javított az összképen. A szurkolás mindkét oldalon folyamatos és hangos volt, a román nyelv dallamossága pedig már-már a talján lelátók hangulatát idézte. A zászlók folyamatosan lengtek, bizony volt szenvedély a stadion lelátóin. A mérkőzés első, és mint kiderült, egyetlen gólját a hazaiak szerezték a szünet előtt néhány perccel Vladislav Blanuta révén.
Természetesen gyúltak a tüzek, lengtek a zászlók, a hangulat még az addiginál is elképesztőbb volt. Persze, tudom: románok. Tisztában vagyok azzal is, hogy az U szurkolói kifejezetten magyarellenesek, bár ezen az estén ebből mi kevesebbet tapasztaltunk a mérkőzés alatt. Igaz, nem kértünk minden felénk címzett kiírásról azonnali szinkronfordítást. Az idősebb KVSC-fanatikusok is azt mondták, ez az U-tábor azért már korántsem az, mint ami 15–20 éve volt, már ami a keménységet illeti. Felhígultak – fogalmaztak többen. A szünetben aztán egy rég nem látott ismerős mutatta be büszkén a fiát.
„Meglátod majd, egyszer a magyar válogatott legjobbja lesz, nagyon tehetséges!”
– mondta büszkén az édesapja a 8–9 éves srácról, aki maga is aktív labdarúgóként kergeti a labdát, amikor nem a KVSC-nek szurkol. Igen, a magyar válogatottba vágyik onnan, Kolozsvárról, és ez így is van jól. A második félidőben nyomott, nagyon nyomott a „Vasutas”, de nemhogy a gól, a valamirevaló helyzetek is csak nehezen jöttek össze. Az embernek olyan érzése volt, hogy az egyértelmű tudásbéli különbség ellenére ezen az estén nem kaphatnak ki a fekete-fehérek. Így is lett, végül megőrizték az egygólos előnyüket, a győzelmet pedig hosszasan ünnepelték a lefújás után.
A mérkőzés után elcsöndesült minden, legalábbis látszólag. Jó háromnegyed órás várakozás után engedték ki a vendégeket a stadionból, mi pedig egyből a Szamos partján indultunk a belváros felé. Onnan azonban egy bordó csoport jött velünk szembe, őket az U-sok kergették visszafelé – mire mozdulni vagy reagálni tudtunk volna, már két-három szurkoló hátán térdeltek a rohamrendőrök.
Nem maradt el a magyarverés az utcán sem
Később derült ki a hírekből számunkra is, hogy az Universitatea szurkolói vertek meg magyar fiatalokat, akik a KVSC-nek szurkoltak a mérkőzésen. Az esetről itt olvashatnak részletesen.
Mi még egy ismerősünkre várakoztunk, amikor egy félcsövesnek kinéző férfi lépett oda hozzánk. Kezében három zsáknyi, a környéken összeszedett doboz volt, na meg egy fekete-fehér lengetős. Nem lepődtünk meg igazán, de azért határozottan elhajtottuk a rendőrökkel körbevéve. A bajnokságot az egyaránt 32 pontos Craiova és az FCSB vezeti a 30 pontos KVSC előtt, míg az U egyetlen pontra jött fel városi riválisa mögött, tehát garantáltak a további izgalmak.
Universitatea–KVSC: 1–0
Kolozsvári U: Gertmonas – Boboc, Masoero, Van der Werff, Chipciu – Simion, Artean, Nistor – Thiam – Macalou, Blanuța.
Vezetőedző: Ioan Ovidiu Sabau
Kispad: Lefter, Oancea, Mitrea, Codrea, Rața, Silaghi, Fabry, Bettaieb, Miranyan, D. Moldovan
Kolozsvári Vasutas: Hindrich – Graovac, Bolgado, M. Ilie, Rocha – Fica, Djokovic, Korenica – Paun, Munteanu, Kamara.
Vezetőedző: Dan Petrescu
Kispad: M. Popa, Camora, Abeid, Sinyan, Name, Emerllahu, Tachtsidis, Nkololo, Deac, Sfaiț, Postolachi, Juric
Képek: Lipták Tamás / Magyar Jelen
Veszprémben kapott ki Schäfer András csapata, a Haladás (+VIDEÓ)
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
