Az egészségügyi államtitkár azt kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy utasítsa el a kötelező oltás elleni beadványt

Az Alkotmánybíróság teljes ülése kedden tárgyalta először annak a kormányrendeletnek az alkotmányosságát, ami alapján a munkáltatók a munkavégzés feltételeként előírhatják az oltás felvételét munkavállalóiknak.

A sérelmezett kormányrendelet főbb rendelkezései:

• A kormány lehetővé teszi a munkáltatóknak, hogy a munkahely és a munkakör sajátosságaira tekintettel a munkavégzés feltételeként előírják a koronavírus elleni védőoltás felvételét dolgozóik számára, akár minden dolgozótól elvárt egységes munkafeltételként, akár – munkakörtől függően – egyéni munkafeltételként.


• A munkáltató még beoltatlan dolgozóknak 45 napos határidőt állapíthat meg az első oltás felvételére. Kétdózisú oltóanyag esetén a védőoltás második dózisát az oltó orvos által meghatározott időpontban kell felvenni.


• A munkáltatóknak e-mailben vagy papíralapon tájékoztatni kell a foglalkoztatottat az intézkedésről, a határidőről, valamint a vakcina felvétele elmaradásának lehetséges jogkövetkezményeiről.


• Nem kötelezhető a védőoltás felvételére az a foglalkoztatott, aki részére egészségügyi indokból ellenjavallt a védőoltás felvétele, és ezt orvosi szakvélemény is alátámasztja.


• Ha a foglalkoztatott a védőoltást a munkáltató által meghatározott határidőn belül nem veszi fel, akkor a munkáltató fizetés nélküli szabadságot rendelhet el, és ha egy éven belül továbbra sem veszi fel az oltást, akkor a jogviszonyát felmentéssel, illetve felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti.

Az indítványozó álláspontja szerint az alapvető jogok veszélyhelyzeti korlátozása nem lehet parttalan; a korlátozásnak meg kell felelnie az Alaptörvény 53. § cikk (2) bekezdésében foglaltaknak, valamint a sarkalatos törvényben megszabott garanciális szabályoknak, így elsősorban annak, hogy az csak szükséges mértékű és az elérni kívánt céllal arányosan lehet.

Álláspontom szerint a védőoltás felvételének elmulasztásához fűzött joghátrány, azaz a foglalkoztatott kényszerű fizetés nélküli szabadságra bocsájtásának elrendelése olyan súlyú anyagi és erkölcsi következményekkel jár, amely egyáltalán nincs arányban a pandémia visszaszorításának céljával.

Azzal továbbá, hogy a szabályozás az oltást de facto kötelezővé teszi, sérti a testi és lelki integritáshoz való jogát. 

Az indítványozó szerint az sincsen rendben, hogy a munkáltató képesítés nélkül tesz kötelezővé egészségügyi előírást, és az oltatlanok közül is vannak megkülönböztetettek, hiszen nem minden munkáltató vezette be a kötelező oltást.

Horváth Ildikó egészségügyért felelős államtitkár az ügyben eljuttatta véleményét az Alkotmánybírósághoz. Semmi meglepő, természetesen az indítvány elutasítását kéri: 

"A kötelező oltás elrendelésének a legitim célja, hogy növekedjen az átoltottság, ezáltal a dolgozók biztonsága és védelme, ami az oltási kötelezettség előírásával kapcsolatos, a helyi körülményeket pontosan ismerő munkáltatóhoz telepített, a munkakör veszélyeztetettségi kitettségén alapuló elrendelési jogkör biztosításával a gazdaság működésének fenntarthatóságát eredményezi" -írja.

Önmagában a halálos következményekkel is járó fertőzés továbbterjedésének esélye is megalapozhatja és indokolttá teheti a jogszabályi kötelezettség előírását– állítja Horváth Ildikó egészségügyi államtitkár.

(kiemelt: A Mi Hazánk az Alkotmánybíróság előtt - index nyomán)

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!