"Nem is tudom, miért van akkor a munkaügyi bíróság?"

Egyik olvasónk keresett meg minket az alábbi üggyel, melyről úgy gondoltuk, érdemes közreadni. Természetesen biztonsági okokból nevét nem írjuk ki, ahogyan a céget sem nevezzük meg, maga a történet a lényeg. Évekkel ezelőttre kell visszamenni, 2017-től 2020-ig dolgozott az egyik légitársaság egyik leányvállalatánál, mint védelmi ellenőr (utasbiztosítási ellenőrzésen). 

Mint tudjuk, 2020 elején az ún. járvány kitörésekor az utasforgalom minimálisra esett vissza, de a repülőtér hamis illúziókba ringatott minket: munkaidő felezést (és fizetésfelezés) illetve 20 százalékos fizetéssel honorált "készenléti szabadságot" (lehetett választani) ígért, nyilván így kevesebb pénzért, de legalább a munkahelyünket megtarthatjuk jeligével - ismerteti az előzményeket.

- 2020 márciusában alá is írtam az előbbi választást (a felére csökkentett munkaidő), de az új rendszerben csak két napot dolgozhattam, utána elküldtek rendes felmondással a járványra hivatkozva, mégpedig igen megalázó stílusban és körülmények között. Ez annyiban is érdekes, mivel ezzel párhuzamosan már ők is beismerték, hogy ez nem mindenkinél tartható, tehát csoportos létszámleépítés is lesz, mindazonáltal közvetlenül ezt megelőzően engem és 20 kollégámat soron kívül elküldtek - folytatja.

- A munkánkat tisztességesen végeztük, ez dokumentálva is van. Mégis "velünk szerettek volna legkevésbé dolgozni" ahogy a biztonsági szolgálat pökhendi vezetője ezt megfogalmazta. Hivatalosan nem tudjuk miért, hiába kérdeztük a tárgyalás során.

Az üzemi tanács semmit nem tett azért, hogy minket megtartsanak, bár az egyik tagja később azt az információt mondta nekünk (amit bírósági tárgyaláson tanúként idézve is megerősített) hogy "valami baja volt velünk" (a vezetőségnek) - mondja.

Jellemző, hogy a csoportos létszámleépítésbe került kollégáknak felajánlották a későbbi visszatérést (az utasforgalom újraindulásának függvényében), illetve létrehoztak egy, az elbocsátott, nehéz helyzetbe került dolgozókat támogató alapítványt, ahová anyagi segítségért lehetett fordulni.

Egyik lehetőséget sem ajánlották fel a soron kívül elbocsátott dolgozóknak, így nekem sem. Súlyosan diszkrimináltak minket. Egyszerűen egy súlyos gazdasági helyzetben simán, érzéketlenül az utcára löktek

- részletezte.

S, hogy mi lehetett vele a személyes probléma, azt csak találgatni lehet. Úgy gondolja, az lehetett, hogy kritizálta a cégen belüli rossz hangulatot, a fluktuációt, a munkafolyamatokban lévő problémákat, egyes durva, goromba, emberileg a feladatra alkalmatlan kollégákat, az egyenlők közt az egyenlőbbek elvét. A másik ok szerinte politikai hovatartozása volt, vezetője többször is "jóindulatúan" figyelmeztette, ha előre akar lépni, akkor nem vet jó fényt rá a nemzeti elkötelezettsége.

- Nem is tudtam előrelépni a jól végzett munkám ellenére sem. A reptér vezetésében és a kollégák közt is rengeteg a "toleráns" liberális, illetve szivárványos beállítottságú, ez még önmagában nem baj, csak én lettem a "rossz fiú" ott az ő szemükben, meg a vezetőség szemében úgy, hogy senkit sem bántottam, munkámat odaadással, hivatástudattal végeztem, bent nem politizáltam velük ellentétben. Az ügyben munkaügyi pert indítottam, egy flegma, visszataszító, arrogáns bírónő, mellettünk tett tanúvallomások , az alperes munkáltató ellentmondása és hazudozása ellenére a munkáltatónak adott igazat első fokon - összegzi.

- Nem is tudom, miért van akkor a munkaügyi bíróság? Hogy bízzon az ember az igazságszolgáltatásban? Fellebbezünk az ügyvédemmel, másodfokon folytatódott a per, ám az is helybenhagyta a korábbi döntést. Most azt fontolgatjuk, hogy a Kúriához fordulunk

- összegezte gondolatait.

(Képünk illusztráció - Forrás: Budapest Airport)

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!