Amikor már a bíró sem tartja be a törvényt

A Miskolci Törvényszék egyik bírája, dr. Tóth László nemrégiben egy adójogi per tárgyalása során megtiltotta, hogy a tárgyaláson róla felvétel készüljön, majd rendőrt is hívatva kidobatta a sajtó képviselőjét a tárgyalóteremből, pedig a polgári perrendtartásról szóló törvény világosan rendelkezik arról, hogy a bíróság tagjairól hozzájárulásuk nélkül készíthető kép- és hangfelvétel.

Dr. Tóth László bíró viszont úgy gondolta, hogy a sajtófelvételt az ügy ismertetésének idejére korlátozza. Amikor a sajtó képviselője, jogának tudatában nem hagyta abba a felvételkészítést, 

a bíró gyorsan hozott egy végzést az újságíró kiutasításáról a tárgyalás megzavarására hivatkozva, majd rendőröket hívatott, akik fizikai kényszer fenyegetésével kényszerítették a sajtóst a terem elhagyására.

Ügyes, mondaná Móricka, de a konkrét ügy sokkal messzebbre mutat egy borsodországi bíró önkényeskedésénél és jogszabályokat semmibe vevő bíráskodásánál. A sajtószabadság, amelyre a közösségi média hangzavarában hajlamosak vagyunk legyinteni, már Petőfiék tizenkét pontja között is első helyen szerepelt, nem véletlenül. A sajtószabadság ugyanis nem azért fontos, hogy a „hisztis firkászok” szabadon irkáljanak, amit akarnak.

A sajtószabadság elsősorban mint közösségi alapjog kiemelt fontosságú: a közügyekben való tájékozódásnak a jogát jelenti,

nem is elsősorban az újságírók szólásszabadságát. Ez az, amelyet minden sajtótúlkapás ellenére biztosítani kell az Alkotmánybíróság szerint is, hiszen „a sajtó olyan fórumot kínál a szólás szabadságához, és a közügyek szabad vitathatóságához, amely kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a közvélemény és a politikusok számára ellenőrizhetővé válhassanak a közhatalmat gyakorlók, illetve a köztisztséget vállalók” – ahogy 3325/2024. számú határozatában deklarálja.

Vagyis a sajtó a korlátlan hatalomgyakorlás kordában tartásának eszköze. 

A Miskolci Törvényszék bírája, mint közhatalmat gyakorló éppen a hatalmával élt vissza, amikor kitiltotta a sajtót a teremből, ami súlyosabban esik latba, mintha egy politikus vagy cégvezető élne vissza a hatalmával, hiszen a bíróság a jogbiztonság első számú őre. Legalább is eddig az volt, és ne jussunk el odáig, hogy a társadalom csalódik ebben az eszmében, mert az anarchiához vezet, amely a bíróságot sem fogja kímélni.