Hogyan működik? Kielemeztük a Fidesz által módosított választási rendszer logikáját

A 2010-es országgyűlési választások alkalmával szerzett kétharmados többség olyan irányítást adott az azóta is regnáló Fidesz kezébe, aminek köszönhetően a kormánypárt fokozatosan, egyre erősebben rá tudott markolni a hatalomra. A választást akár közvetve, akár közvetlenül befolyásoló intézkedések, módosítások sora folyamatosan leépítette az ellenzéki jelöltek érvényesülési lehetőségeit, miközben az Orbán Viktor vezette politikai csoport számára megteremtette a feltételeket, hogy gyökeret eresszen az ország élén. A Fidesz kommunikációja sokszor úgy állítja be, hogy ezek a lépések a kormányzás „stabilitását” és „hatékonyságát” szolgálják. Egyebek közt a választási törvény módosítása, a győzteskompenzáció bevezetése, a média feletti állami befolyásolás növelése, a választókerületek átrajzolása valódi célját azonban nem könnyű palástolni.

Régen kétfordulós választás volt

2010 előtt Magyarországon kétfordulós rendszerben történt a választás. Ez azt jelenti, hogy ha az első fordulóban egyik egyéni listás jelöltnek sem sikerült megszereznie a leadott szavazatok több mint felét, akkor két héttel később egy új szavazást tartottak. A választópolgárok ezen már csak a három legtöbb szavazatot elért jelöltre adhatták le a voksukat, valamint azokra, akik az első körben a szavazatok legalább 15 százalékát megszerezték.

Ez a rendszer a mostanihoz képest jobban lehetővé tette, hogy kisebb pártok is képviseltetni tudják magukat az Országgyűlésben, és ösztönözte a szavazókat arra – legalábbis az első fordulóban –, hogy az X-et őszinte meglátásuk szerint húzzák be. A Fidesz–KDNP 2010-es kétharmados győzelme azonban megágyazott az alkotmány és a választási törvény egyoldalú módosításának.

A Fidesz meg is ragadta az alkalmat, és felforgatta a rendszert – úgy, hogy jobban kedvezzen a pártnak, de azért még demokratikusnak lehessen nevezni. A választási törvény 2011-es módosításával megszűnt a kétfordulós rendszer, így az egyéni listás jelöltnek az első (és egyetlen) fordulóban elég volt a szavazatok többségét megszereznie – úgynevezett relatív többséget. Ez egyértelműen kedvez a Fidesznek, hiszen pusztán a párt méretéből fakadóan könnyebb ezt elérnie még akkor is, ha egyébként a szavazók többsége egy adott választókerületben nem a kormánypárti jelöltre voksolna.

Ez viszont csak egy a sok módosítás közül, ami a győztes pártot tovább erősítette – ráadásul a Fidesz nem is csak a választási törvény megváltoztatásával szerzett magának előnyt.

Mi változott még?

A parlamenti mandátumok számát a Fidesz 386-ról 199-re csökkentette. Bár a kormánypárti kommunikáció a törvényhozás hatékonyságának javításával és az állami kiadások csökkentésével indokolta a képviselői helyek számának csökkentését, vitathatatlan, hogy ez az átalakítás szintén a regnáló nagy pártnak kedvez. Az egyfordulós rendszerrel kombinálva a könnyebben megszerzett Fidesz-mandátumok arányaiban többet érnek, ha kisebb az országgyűlés mérete. A képviselői helyek számának csökkentése azzal járt együtt, hogy újra kellett rajzolni a választókerületeket is, ami a hatalmon lévő pártnak szintén megteremtette a lehetőséget a visszaélésre.

A választások során a vesztes egyéni jelöltek szavazatai beleszámítanak a párt országos listára vonatkozó szavazatai közé – erre szoktak „veszteskompenzácóiként” is hivatkozni. A kormány viszont a választási rendszer feltúrásakor bevezette a „győzteskompenzációt” is, amelynek következtében már a győztes jelölt „felesleges” szavazatai is erősítik pártjának országos listáját. Mivel a második helyezetthez képest egyetlenegy többletszavazat is elég lett volna a győzelemhez, így a többi voks számít itt „feleslegesnek”. Ennek következtében egy nagy párt dupla előnyt élvezhet: sok körzetet nyer, amivel megszerzi az egyéni mandátumokat, és még ezenfelül plusz listás szavazatokat is kap ugyanazokból a győzelmekből.

Miniszterelnök-jelölti vita, kormányprogram

Bár nem kötelező az indulni kívánó pártoknak kormányprogramot készíteniük, és a miniszterelnök-jelölti vitán sem kell reprezentálniuk magukat, 2010 előtt bevált politikai gyakorlat volt mindkettő. Orbán Viktor utoljára mintegy 20 éve, azaz 2006-ban állt ki vitára Gyurcsány Ferenccel, az akkori miniszterelnökkel, ahol nem teljesített éppen valami fényesen. Nem meglepő tehát, hogy a Fidesz vezetője azóta nagy ívben kerüli a nyilvános vitákat. Az induló pártok eszméinek összeütköztetése azonban nemcsak abból a szempontból hasznos, hogy a választópolgárok betekintést nyerjenek a jelöltek nézeteibe, terveibe, de ez alapján azt is felmérhetik, melyik jelölt lenne alkalmasabb az országvezetői posztra. A Fidesz utoljára a 2010-es kormányalakításkor terjesztett be utoljára formális programot. 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben ez már elmaradt.

A Mi Hazánk Mozgalom az elmúlt évtizedek szokásaival ellentétben a választáson való indulás feltételeként szabná meg a miniszterelnök-jelölti vitán való részvételt, valamint a kormányprogram készítését. A párt a saját programját, a Virradat Programot már közzé is tette.

Hogy mi a helyzet a Tiszával? Nos, Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a viták elől hasonló módon próbál kibújni. Nyilvánosan megszólítja ugyan a mi hazánkosokat, hogy jöjjenek el a fórumára, de amikor Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke ezt megtette Dorogon, akkor a tiszás vezető a karhatalommal próbálta eltávolíttatni. Ráadásul Magyar korábban azt mondta, hogy ki fog állni vitázni Toroczkaival, de ez azóta még nem történt meg. A kormányprogramot tekintve pedig a Tisza is összeállított egyet, ám a párt saját szakértői súlyos kritikával illették azt.

Kapcsolódó: