loading
Menü
Támogatás

Lejárt az SZDSZ-es múmiák ideje – Nemzeti írók helye a magyar irodalomban

2026. máj. 7. 14:28
5 perces olvasmány
Kép forrása: hvim.hu Kép forrása: hvim.hu

„Még egyszer nem lesz olyan, mint a ’90-es években! Ezt még egyszer nem tolják le a magyarság torkán!” – Kolonits László a HVIM – Magyar Ellenállás vezetőségi tagjának írása reagálásul az irodalom érettségiben megjelenő hazafi művészek által kiváltott, baloldali létrontók révén görgetett aljas hisztéria kampányára.

„Fölbüffent a csatorna… Másfél évtizede gyáván hallgató SZDSZ-es szellemiségű múmiák ismét úgy érzik, visszatértek a ’90-es évek, ismét eljött az ő idejük. Különösen bosszantó, hogy ugyanazt a jól bevált taktikát alkalmazzák most is, mint az elmúlt évtizedekben mindig és mindenhol: összehangoltan, hálózatban, kórusban visítanak, ajvékolnak. Ugyanazt, minden csatornán. Teljes hangerővel. Most épp az irodalom érettségi, Wass Albert és Herczeg Ferenc kapcsán.” 

Mint írta, „a téma megér néhány misét, de amiért minden körülmények között foglalkozni szerettem volna vele néhány mondat erejéig – mint a kultúra iránt elhivatott, évtizedek óta a kulturális területen tevékenykedő személy –, az az, hogy egy Szombathely kulturális élete szempontjából sokak által fontosnak tekintett szereplő is markáns értékítéletet nyilatkoztatott ki a kérdésben, amit – természetesen – egyes médiafelületek igyekeztek is felhangosítani.” 

Kép forrása: hvim.hu
„Szakértőnk az irodalom érettségi kapcsán megállapította, hogy »ennél már nincs lejjebb«. Fontosnak érezte leszögezni a következőket is: »Kérem, tekintsük ezt az otromba utánrúgást a letűnt korszak végső vonaglásának – és ezzel tényleg legyen vége a Herczeg Ferencek, Wass Albertek, Nyirő Józsefek, Tormay Cecile-ek [sic!], Szabó Dezsők fertőzte irodalomtanításnak! / Kezdjük el őket még ma, az érettségi napján kisöpörni mindenféle NAT-okból, kerettantervekből és tankönyvekből, s a nevüket is felejtsük el mindörökre! Legfeljebb negatív példaként hivatkozzunk rájuk a történelmi emlékezetben!« Wass Albertet pedig szimplán »dilettáns és antiszemita szerzőnek« nevezi, aki szerinte azáltal jutott volna a csúcsra, hogy érettségi téma lett belőle. Ismerős klisék...” 

„Bejegyzését az alábbi sorral zárja: »Boldog és szabad irodalomtanítást kívánok mindannyiunknak!« Értsük jól, szakértőnk a szabad oktatás jegyében söpörne ki, tüntetne el szerzőket, életműveket. Talán könyvégetésre is készül? Nem tudhatjuk. Érdekes megközelítése ez a szabadságnak. Nekem rögvest a kommunista békeharc kifejezés ugrott be róla” – élcelődik Kolonits, hozzátéve, hogy:

„rettenetesen rossz ómen, hogy ismét ott tartunk, ahol hatminc éve tartottunk, amikor a közel ötven évnyi kommunizmus sötét reflexeit még nem sikerült levetkőznie a magát az előző rendszerből átmentő kultúra és kultúrpolitika ágenseinek, de a hétköznapi embereknek sem. (Utóbbiaknak a rettegést.) Amikor megvetés terhe nélkül nem lehetett kiejteni azon jelentős művészeink neveit, akiket a kommunista »kultúrpolitika« a damnatio memoriæ büntetésével sújtott, akiknek még az nevét is megpróbálták kitörölni a magyarság kollektív emlékezetéből.” 

Kolonits hangsúlyozta, hogy „erre minden eszközt felhasználtak, a fasiszta és antiszemita bélyegtől az írói dilettantizmus rájuk sütéséig és a nevetségessé tételig. De a művek utat törtek maguknak félszáz év távlatából, és a mai ember is meglátja a bennük rejlő üzenet mélységét, fontosságát és aktualitását. Ezeket a könyveket azért olvassák, mert a mai emberhez is szólnak. Tehát ma már az nem fog menni, mint az eredeti »rendszerváltás« utáni évtizedben, hogy az embereket ledorongolják, megfélemlítik, és akkor majd nem olvassák az Uz Bencét, a Tizenhárom almafát vagy a Bujdosó könyvet. Ez már a múlté, ezt ma már nem lehet megtenni.” 

Kiemelte, hogy „a magyar szellemi életnek legalább olyan fontos része az úgynevezett népi, mint az urbánus vonal, kifejezetten jelentős szerzők és izgalmas alkotások fűződnek a Napkelet köréhez is, amely szellemiségét tekintve méltó antitézise volt a sok szempontból dekadensnek nevezhető Nyugat folyóiratnak.” 

„Vannak szerzők, akiknél az se bűn, ha kommunista szervezkedésben vesznek részt, merényletet készítenek elő a miniszterelnök ellen. Így a mai napig büszkén viseli Szabó Ervin nevét a budapesti könyvtárhálózat. Bizonyos szempontból hajlamos vagyok elfogadni azt a nézetet, amit a tanáraim rendre hangoztattak, hogy a művészeknél nem azt kell nézni, mennyire voltak perverzek, drogosok, milyen aknamunkát végeztek a politikai életben, csupán a művészetükre szabad tekintettel lenni. Már csak azt nem értem, hogy ezt a mércét miért mindig csak a baloldali művészek esetében alkalmazzák” – tette fel a jogos kérdést Kolonits, hozzátéve, hogy: 

„akik pedig azt hiszik, hogy megint eljött az SZDSZ-es »kultúrpolitikai« Kánaán, azokat el kell keserítenem. Még egyszer nem lesz olyan, mint a ’90-es években! Ezt még egyszer nem tolják le a magyarság torkán! Lehet erőlködni, de nem fog menni! A múmiáknak pedig azt üzenem, hogy bújjanak vissza azokba a katakombákba, ahol eddig rejtőztek! Az ő idejük régen lejárt!” – zárta sorait Kolonits László a HVIM – Magyar Ellenállás vezetőségi tagja.

Kapcsolódó:

Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
További cikkeink
Támogassa munkánkat!

Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.

Támogatás
Összes
Friss hírek
Támogassa munkánkat!

Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.

Támogatás