Köszönetet követelnek a szélsőliberális szervezetek, szerintük ugyanis Magyar Péter nem nyerhetett volna nélkülük

A Tanítanék Mozgalom egyik alapítója és arca, Törley Katalin a szavon.hu-n hosszú írásban panaszkodott amiatt, amiért se ő, se a „Pride” szervezői, se a többi „civil” nem kapta meg a „nekik járó” köszönetet Magyar Pétertől. 

Számukra egy bulit már bejelentett Karácsony Gergely főpolgármester május 9-re, 13 órára, ahová vár mindenkit, hogy együtt mondjanak köszönetet azoknak a „civileknek”, akiket az elmúlt tizenhat évben „üldöztek”, „megaláztak”, „lejárattak” vagy „vegzáltak” azért, amiért kiálltak a rendszer ellen. Ha a főpolgármester tartaná magát eredeti kijelentéséhez, és tényleg a hatóságilag vegzált, zaklatott és ellehetetlenített embereknek és szervezeteknek mondana köszönetet, akkor lenne pislogás a liberális tábor soraiban, mert valójában az elmúlt tizenhat évben ténylegesen a nemzeti oldal szereplőit érte a legtöbb zaklatás: a szivárványos térnyerés elleni fellépés miatt, a Becsület napi megemlékezések miatt, Izrael bírálata miatt – és még sorolhatnánk. De, aligha rájuk gondolt Karácsony. 

„Ellenszélben” a „bántalmazó” hatalom ellen

Most pedig a Tanítanék Mozgalom arca, Törley Katalin is kiállt, aki rezzenéstelen arccal állította, hogy őket a hatalom „üldözte”, hogy ők „ellenszélben” dolgoztak a „bántalmazó hatalom” ellen. Kiderült, ők voltak azok, akik „előkészítették” a „rezsim bukását”. 

„A kishantosi mintagazdaságtól a jogvédőkig, az Ökotárs Alapítványtól a tüntető diákokig, a tiltakozó pedagógusoktól a Pride szervezőiig, az egyetemfoglaló SZFE-hallgatóktól és oktatóktól a roma polgárjogi aktivistákig, a méltó lakhatásért küzdőktől a független sajtó képviselőiig. És a sor korántsem teljes” – sorolta a jobbnál jobb résztvevőket.

Törley szerint „ezek az emberek, civilek és civil szervezetek ásták alá sok év munkájával és küzdelmével a Fidesz aljas rendszerét”, ezért jó lenne, ha a választásokon győztes hatalom is megköszönné „áldozatvállalásukat”. Hiszen, véli ő, ezek „minden bizonnyal hozzájárultak Magyar Péter és a TISZA(sic!) választási győzelméhez azzal, hogy egyre több és több választópolgár szemét nyitották fel az évek során. Előkészítették a talajt. Nem volt egyszerű dolguk, súlyos áldozatokat hoztak. Volt, aki belehalt a küzdelembe, gondoljunk Rózsa Milánra, Foltányi Zsuzsára, Setét Jenőre… Volt, aki egzisztenciálisan ellehetetlenült, gondoljunk Sándor Máriára – a fekete ruhás nővérre –, a kirúgott vagy szolidaritásból hivatásukat vesztő tanárokra… S gondoljunk az országot elhagyni kényszerült színházi és filmes alkotókra, a kivéreztetett civil szférára, a külföldre kényszerített CEU-ra, az akadémiai szabadságért felszólalókra, a beszántott sajtótermékek munkatársaira, a könnygázzal lefújt diákokra, a munkájukat elvesztő gyermekvédelmi dolgozókra, s még sorolhatnám.”

Micsoda vészkorszak! És mégis túlélték! Hát ezek után ne párásodjon be az ember szeme? Nem is csoda, hogy Törley a hivatalba lépő miniszterelnök fejére olvassa: adós maradt a köszönettel! 

Leszögezte, szükség van a megtisztulásra, ám szerinte szükség van arra is, hogy „elismerést kapjanak” azok, akik nem voltak hajlandóak „a bűnös rendszerhez igazodni, akik nem simultak bele kényelmesen az orbáni autokrácia világába”.

Végezetül, pikáns módon, magát és a hozzá hasonlókat nyilvánította a társadalom „immunrendszerének”. 

Kapcsolódó: