„Roma holokauszt” emlékmű épült Óbudán – a DK-s polgármester még egy „szégyentükröt” is kitett, amibe a magyaroknak kell belenéznie

Noha a Demokratikus Koalíció, mint olyan, méltó helyére, a történelem szemétdombjára került, bizonyos politikusai, akik időben pozíciót szereztek maguknak, még évekig túlélhetik a párt halálát. Ilyen Óbuda-Békásmegyer polgármestere is, akit a mélyen tisztelt, bölcs választók ültettek székébe.

Kiss László hálából az adófizetők pénzén fel is építtetett egy „roma holokauszt” emlékművet, amely – a kollektív bűnösség dicsőségére – vádol és bűntudatot kelt minden magyarban. Legalábbis azokban, akik még fogékonyak az ilyesmire. 

Az emlékmű avatásról az Infostart számolt be. Erre a III. kerületi Csíkszereda parkban került sor, ahol a DK-s polgármester is beszédet mondott. Bevezetőjében arról beszélt, „nagyon sokan mentegetik magukat, a történelem viharaira vagy élethelyzetekre, kényszerekre hivatkozva”. „De erre nem mondhatunk igent, mert nincs olyan kényszer, ami engedheti egy ember életének elvételét" - hangsúlyozta Kiss László.

Majd kijelentette:

Nem tudjuk a számokat, nem tudjuk, hogy hány ember esett áldozatul a terrornak.

És, mielőtt még holokauszt-tagadásért kattant volna a bilincs a szélsőliberális vezetőn, gyorsan hozzátette, hogy „azért nem tudjuk a számokat”, mert „annyira olcsó volt egy ember élete, hogy nem kellett elszámolni vele”. Ennyi. Aki nem hiszi, annak utánajárnak. 

Egy tükör, hogy mindig szégyelld magad

Kiss László szerint az emlékmű legfontosabb eleme a gigantikus tükörszerű acéllemez, amellyel kapcsolatban a globalista polgármester tetemre hívott:

Mindenkinek itt a helye a tükör előtt. Akkor is itt a helye, ha nem tetszik, amit látunk, akkor is, ha el kell számolni azzal a 36 évvel, hogy miért nem épült meg ez az emlékmű korábban, és akkor is, ha azzal kell elszámolni, hogy 1945 óta miért nincsenek ilyen emlékművek.

„Akkor is itt a helyünk, ha nehéz. Ha emlékezni kell. Ha hibáink vannak, ha bocsánatot kell kérni, sőt annál inkább itt a helye mindenkinek” - fogalmazott.

Felszólalt Szabó Zsolt Iván, Óbuda-Békásmegyer Cigány Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke is. Beszédének a lényege nagyjából annyiban foglalható össze, hogy szerinte a magyar társadalom nem igazán érzi magáénak a „roma holokausztot”, de bízik benne, hogy ez az emlékmű majd „hozzájárul ahhoz, hogy a többségi társadalom is eljusson a felismerésig”. Hozzátette, hogy nem a felejtés, hanem az emlékezés vezethet el egymás megismeréséhez, megértéséhez, az egymással vállalt szolidaritáshoz.

Harmadik felszólalónak megtalálták Gulyás Klárát, aki a hiánypótló „kisebbségkutató” titulussal büszkélkedik. Igaz, ő nem ment el az avatásra, így Horváth Kristóf olvasta fel szavait. Gulyás mondta tehát, csak Horváth hangján, hogy „az Oláh Norbert képzőművész tervei alapján készült emlékmű több elemből álló, szimbolikusan felépített térkompozíció. Olyan alkotás, amely egyszerre beszél kollektív emlékezetről, történelmi tapasztalatról és a jelenkori felelősségről”.

Majd részletes leírást adott az emlékműről a megjelenteknek, ami kissé furcsán hatott, hiszen első ránézésre nem bővelkedik emlékművekből a terület, így bizonyára senki nem ment rossz tüköracél elé szégyenkezni, ahogyan gyengén látókat sem észleltek a tömegben. Ha rosszmájúak lennénk, azt mondhatnánk, valamivel ki kellett tölteni az időkeretet.