A hevesi természetvédők addig fognak menni, amíg meg nem tudják Vona Gábor „csúnya kis titkát”

Vona Gábor bejelentette, hogy pártja, a Második Reformkor megméretteti magát a 2029-es önkormányzati választáson. Jóllehet a viharos múltú politikus a polgári jobboldal szavazóit tervezi megszólítani, Bóday Pál állat- és természetvédő szerint akadnak még olyan kérdések, amelyek tisztázásra szorulnak.

Vona Gáborról köztudott, hogy tősgyökeres gyöngyösiként szívén viseli a vidék sorsát. Bóday Pál szerint a helyi zöldeket éppen ezért régóta mardossa a kétség: vajon miért pont az ex-pártvezér köreiből érkezett az a kezdeményezés, amely elismerést hozott a Tarnát csonttá szárító borászatnak? A Tóth és Tóth Pincészetet ugyanis az a Szűcsné Major Ildikó terjesztette fel a nívós Telekessy-díjra, aki a Heves Megyei Közgyűlésben ült, és Bóday információi szerint kifejezetten bizalmas, közeli viszonyt ápolt a Jobbik egykori elnökével.

Bár a díj 2019-es átadásakor Vona már háttérbe vonult és lemondott a pártvezetésről, tagságát egészen az év októberéig megtartotta. A természetvédők szerint így nehezen hihető, hogy elkötelezett lokálpatriótaként ne lett volna tűzközeli információja a saját választókerületében zajló, vihart kavaró ügyekről.

A természetvédő lapunk kérdésére kifejtette: az aldebrői Tóth és Tóth Pincészet tulajdonosai – akik ma már természetkárosítás bűntette miatt állnak a bíróság előtt – hazánk egykor legnagyobb vízhozamú, teljes egészében hazai eredetű és torkolatú folyóját, valamint annak egészen egyedülálló élővilágát tarolták le. Ezt a borászatot koszorúzták meg jobbikos javaslatra azzal a Telekessy-díjjal, amely a megye rangos területfejlesztési elismeréseként szolgál.

A történet legbizarrabb szála mégis az, hogy Vona Gábor mélyen hallgat. Pedig a Második Reformkor lépten-nyomon azt hirdeti, hogy a reformkori hagyományokhoz hűen létfontosságú a nyílt társadalmi párbeszéd. Úgy tűnik, ebben a kínos ügyben a sokat emlegetett párbeszéd mégis zátonyra futott, a pártelnök pedig inkább a némaságot választja.

Nem Bóday az egyetlen, aki szerint lenne mit tisztázni: Dudás Róbert, a Jobbik korábbi alelnöke – aki szintén ott ült a Heves Megyei Közgyűlésben – korábban levélben fordult egykori elnökéhez. Dudás arra kérte Vonát, hogy végre oszlassa el a díj körüli sötét mendemondákat. Vagy ha erre nem is hajlandó, legalább gyakoroljon némi önreflexiót, és férfiasan ismerje be: óriási hiba volt a párt részéről egy ilyen környezetpusztító vállalkozást kitüntetésre javasolni.

„Azt gondolom, hogy ha Vona Gábor visszatér a politikai porondra, akkor bizonyára lakossági fórumokat is fog tartani. Mi pedig addig megyünk utána, amíg ki nem derítjük a csúnya kis titkát”

 – fogalmazott kendőzetlenül Bóday Pál. A természetvédő hozzátette: ha nem lenne takargatnivalójuk, már rég kaptak volna valami épkézláb választ vagy őszinte önreflexiót arra, hogy miért éppen ezt a – szakmailag egyébként cseppet sem kiemelkedő – borászatot juttatták ilyen magas szintű elismeréshez.

A történet legironikusabb csavara azonban az, hogy időközben a Heves Vármegyei Közgyűlés is kénytelen volt önreflexiót gyakorolni. Más kérdés, hogy a fideszes többségnek ez nem magától jutott eszébe: a Mi Hazánk frakciójának határozott kezdeményezésére és nyomására végül hivatalosan is megfosztották a Telekessy-díjtól a Tarnát letaroló borászatot.

Évekig károsították a környezetet, de még ennél is korábban kezdődtek a problémák

A vádirat szerint a környezetkárosítás nem egy egyszeri botlás volt, hanem hosszú évek óta szisztematikusan folyt – időszakosan ugyan papírokkal, de rendszerint mindenféle engedély nélkül. Ráadásul a vizsgálat arra is rámutatott, hogy a szigorú szabályozás dacára még a hatósági engedélyek birtokában is jóval több vizet csapoltak le a Tarnából, mint amennyit a törvény megengedett volna. A nyomozás gyakorlatilag kimondta: a háttérben valósággal „osztogatták”  a Tarna vizét.

„Amíg nem sújtott le ez a most tetőző, de valójában évek óta gyűrűző, szörnyű aszály, a folyó nem száradt ki teljesen, így a pusztítás sem tűnt fel senkinek”

– magyarázta Bóday Pál.

A természetvédő hangsúlyozta: Vona Gábor abban a pillanatban, amikor a pártja kezdeményezésére kitüntették a borászatot, még nem feltétlenül tudhatott a környezetkárosításról, hiszen a legsúlyosabb tények csak később láttak napvilágot. Éppen ezért hat ma már végképp érthetetlennek és indokolatlannak a politikus makacs hallgatása az ügyben.

A nyomozás ráadásul arra is fényt derített, hogy a borászat háza táján már a kitüntetés odaítélése előtt is komoly problémák adódtak. Ezen múltbéli foltok fényében pedig végképp nehezen magyarázható, miért pont egy ilyen hátterű vállalkozásra esett a választás a Telekessy-díj odaítélésekor.

Bóday Pál úgy véli: ha Vona Gábor valóban be szeretne törni a polgári jobbközép térfelére, nem hagyhat maga mögött ilyen elvarratlan szálakat. Ezen a politikai palettán ugyanis ma már alapvetőek a határozott „zöld” elvárások, amelyekkel a pártelnök némasága teljesen összeegyeztethetetlen.

Bóday szerint egy olyan politikustól, aki egyébként fáradhatatlanul kommunikál, mindent aprólékosan elmagyaráz, és lépten-nyomon magasztos, erkölcsi alapú szónoklatokat tart a helyes politikai viselkedésről, egyszerűen alapvető fontosságú lenne, hogy végre ebben a kínos ügyben is tiszta vizet öntsön a pohárba.

Vona Gábor állítása szerint nincs köze az ügyhöz

Kapcsolódók: