Oktatási rendszerünket nagyon sok jogos kritika éri: alulfinanszírozott, nem elég modern, a tananyag túl sok, elavult és még sorolhatnám. Véleményem szerint azonban a probléma sokkal mélyebben gyökeredzik; a rendszer nem véletlenül így van felépítve. A tanterv nem önálló embereket akar kinevelni, akik még a jég hátán is megélnek, hanem életképtelen, szolgai gondolkodású tömegembereket, fogyasztókat, akik lenyelik azt, hogy naponta legalább nyolc órán keresztül jórészt haszontalan munkát/tanulást kell végezniük szinte életük végéig.
Néhány példán keresztül szeretném alátámasztani előbbi állításomat; azt azonban előre leszögezném, hogy természetesen közoktatásra szükség van, de olyan jelentős reformokra lenne szükség, amelyeket még a legradikálisabb lázadó tanárok sem mernek felvetni.
Lakhatás
Kezdjük az alapoktól: mi kell ahhoz, hogy életben tudjon maradni az ember? Például egy ház, amelyben élhet, nem árt. Őseink, ha gondoltak egyet, felhúztak egy házat: vályogból, fából, később téglából, vagy éppen abból, ami kéznél volt. Ez a tudás generációról generációra öröklődött; egy férfi számára szégyen volt, ha nem tudott otthont teremteni magának. Ma megismerhetjük a szögfüggvényeket, a geometriát, de gyakorlati hasznát bizony keveset vesszük az elsajátított ismereteknek, ez csupán az ilyen irányban továbbtanulóknak jöhet jól.
Annyira földtől elrugaszkodott dolog lenne, hogy legalább az otthonteremtés alapjait megtanulhassák a diákok az iskolában?
Még a végén nem kellene mindenkinek méregdrága albérletben laknia, mert egy saját, modern ház már szinte megfizethetetlen. Egyszerű anyagokból készült házban, kevésbé bonyolult bürokráciával, egy vidéki kistelepülésen az ember a saját keze által épített otthonban él. Ez normális volt évszázadokig, ma még az ötletet leírni is polgárpukkasztó.
Közlekedés
A nagy távolságok leküzdésére ott az autó, ilyen régen nem volt, most viszont boldog-boldogtalannak van jogosítványa. Legtöbbünknek azonban a vezetésen és a közlekedési szabályok ismeretén kívül nagyon minimális technikai ismeretei vannak egy autó működtetésében, megjavításában. Nemhogy az oktatási rendszer, de még a jogosítvány megszerzése sem ruház fel a megfelelő tudással.
Ördögtől való gondolat, hogy mindenki számára gyakorlati órákat tartsanak ezen a területen jártas szakértők a középiskola folyamán? Ha minél önállóbb generációk felnevelésére törekednénk, ez is alapvetés lenne.
Önellátó gazdálkodás
Visszatérve az alapvetésekhez: egyre fogyatkozóban van a gazdálkodók száma, a környezeti hatások, a külföldi termények beáramlása és a túlzott bürokrácia lassan teljesen kiirtja a legősibb foglalkozás művelőit. Az átlagembernek fogalma sincs arról, hogyan kell gazdálkodni, egyre több gyermek nő fel úgy (sajnos már falun is), hogy családja sosem tartott haszonállatokat. Teljesen rá vagyunk utalva több ezer kilométerekre élő emberekre és az árukat szállító kereskedőkre.
Ha egyszer leállna az ellátási lánc, az emberek tömegesen halnának éhen, nem azért, mert nem lenne lehetőség megtermelni az élelmet, ahogy azt több ezer évig mindenki képes volt megtenni, hanem mert kiveszett a tudás a társadalomból.
Nyilvánvalóan ez a globális üzletembereknek jó, és meg merem kockáztatni, hogy szándékosan alakítottak ki a politikusi bábjaik által olyan társadalmakat, melyek életképtelenségük miatt teljesen rá vannak utalva az ellátási láncra. Mi lenne, ha az alapvető gazdálkodási ismereteket újra mindenki megtanulhatná? Mi lenne, ha a sok felesleges tananyag helyett megtanulhatná a jövő generációja, hogy hogyan ne haljon éhen?
A jelenlegi helyzet: teljes képzavar
Egyelőre ott tartunk, hogy az egész helyzetet, az ellátási láncokat, azt, hogy miért jó magyar terméket venni, hogy a termelői egészségesebb, mint a teszkós, az emberek többsége nem érti, fel sem fogja. Ilyen jellegű oktatás a jelenlegi rendszerben nincs, a gazdaság működéséről szinte nulla tudással kerülnek ki a fiatalok az iskolából. Az egészséges étkezésről esik néhány szó, de közel sem elegendő. A testünk működése szintén ebbe a kategóriába tartozik, bizonyos alapvető ismereteket átadnak, de egy ilyen fontos témáról sokkal többet kellene beszélni.
Számos témára kitérhetnék még, de például a történelemoktatás és a magyarok idegennyelv-tudásának hiányosságairól szerencsére jóval több szó esik a fősodratú médiában is.
Ezt az írást egyfajta gondolatébresztőnek szántam, mert ugyan a felszíni hiányosságokat szinte mindenki érzékeli, a valódi problémát nagyon kevesen látják.
Azoknak, akik felettünk állnak, akik a kapitalizmus képzeletbeli rendszerét működtetik, nem áll érdekében egy kritikusan gondolkodó, önellátó ember. Nekik az a jó, ha nem ismered a környezeted, nem ismered saját magad, és teljesen rá vagy utalva arra, hogy valaki megmondja neked, mit és hogyan kell tenned.
Sikerült kinevelniük most már több olyan generációt is, melynek nem áll rendelkezésére az ősi tudás, hogy hogyan ne halj éhen, hogyan teremts otthont, családot, élhető környezetet. Cserébe a nyugati civilizáció jelentős része már azt sem tudja, fiú-e vagy lány, hogy a krumpli nem a polcon terem, nincsenek tisztában alapvető viselkedési normákkal. Egyszerűen kiirtották belőlünk a kritikus gondolkodást, a józan észt és a túlélési ösztönöket. Ha nem kezdjük el újra életképessé nevelni az utánunk következő nemzedékeket, félő, hogy nem lesz visszaút, és minden leszármazottunk a rendszer tetején ülő néhány kiváltságos rabszolgája lesz.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
