Mihez kezd a Fidesz a Mi Hazánk erősödésével?

Nagy kolonctól szabadult meg a magyar politikai élet, Gyurcsány Ferenc ugyan 19 éves késéssel, de visszavonul a közélettől. Ezzel kvázi megkezdte a DK felszámolását, hiszen azt meg kell hagynunk neki, hogy minden hazugsága és aljassága ellenére az ő karaktere százalékokban mérhető szavazótábort hozott pártjának. Bár válófélben lévő felesége, a köreikben viszonylag népszerű Dobrev Klára fogja vélhetően megörökölni tőle az irányítást, ez nem fogja megmenteni őket a közép, de akár rövidtávú párthaláltól. Mindenesetre mára egyértelműnek tűnik: három párt képviselői fogják adni 2026-ban az Országgyűlés tagjait.

Abban is egész biztosak lehetünk, hogy pusztítóan alpári lesz a kampány, ennek nyomait már most érzékelhetjük. A személyeskedés a NER és a NER 2.0, azaz a Tisza között gyakorlatilag Magyar Péter megjelenése óta állandó, érdemi politikai vitára nem igazán láthatunk példát, egymást méltatlanul köpködő és vádoló kirakatpolitikára annál inkább. Sajnos az a rossz hírem, hogy erről fog szólni az előttünk álló durván egy év is.

A 2022-es választáson érdemi programot egyedül a Mi Hazánk mutatott fel, és már bejelentették, hogy a következő választáson ennek a továbbfejlesztett változatával készülnek szavazóik megnyerésére, illetve Toroczkai László is kategorikusan kijelentette, hogy ki szeretne maradni a személyeskedésből, és a saját programjuk ismertetésére kívánja felhasználni a kampány időszakát. Azonban azt is hozzátette, hogy tisztában van azzal, hogy mind a két rivális a Mi Hazánk szavazótáborát fogja megcélozni.

A Tisza Párt esetében a stratégia világos és egyszerű: minden erővel azt a narratívát terjeszteni, hogy a Mi Hazánk a Fidesz szatellitpártja, ezt próbálja mantrázni Magyar Péter az első perctől kezdve. Bár a saját híveinél ez természetesen bejön, a Mi Hazánk keménymagjára egészen biztosan nincs hatással – náluk szóba sem jöhet egy globalista hatalom által vezérelt erő, így legfeljebb azt tudja elérni ezzel a taktikával az új wishes messiás, hogy a bizonytalanok kisebb eséllyel veszik számításba a nemzeti ellenzéki pártot. 

Ennek a nyilvánvaló hazugságnak az ismételgetését egy dolog állíthatja meg: ha végre kiadja az illetékes hatóság Magyar Péter mentelmi jogát, és kimondhatja a bíróság, hogy bizony amit terjeszt, az rágalmazás. Azonban kevés esély van arra, hogy ez megtörténjen, látván, hogy frakciójának tagjai szinte bármit megúszhatnak – gondoljunk csak Ursula von der Leyen vakcinabizniszére. Tehát Toroczkaiéknak még egy jó darabig el kell viselniük a vádaskodást a Diákhitel Központ korábbi vezérigazgatója részéről.

Mihez kezd a Fidesz?

Nem a véletlen műve, hogy Orbán Viktor ennyi ideje hatalmon tudott maradni, taktikai-hatalomtechnikai érzékét senki sem vitathatja el. Egészen biztosak lehetünk tehát abban, hogy nem olyan primitív eszközökkel akarja majd magához vonzani a Mi Hazánk táborát, mint Magyar Péter. 

Már csak az a kérdés, hogy milyen taktikát választ a Fidesz? Fokozzák az elhallgatást? Megpróbálják továbbra is közelebb húzni magukhoz a nemzeti radikális szavazókat a Mi Hazánk programpontjait megvalósítva, vagy esetleg elkezdenek felépíteni egy narratívát ellenük? 

Az utóbbira jelenleg csekély az esély, hiszen nem őket tartják a legnagyobb ellenfélnek, ráadásul sok ember szemében lemoshatnák róluk a Fidesz-bélyeget. Ezt az opciót legfeljebb akkor fontolná meg Orbán, ha hirtelen nagyon megugrana a Mi Hazánk támogatottsága és ezzel párhuzamosan csökkenne a Fideszé. 

Világosan látszik, hogy Orbán teszteli a közvéleményt: vajon hogyan reagálnak, ha kirak egy képet Toroczkaival? Mit szólnak, ha a Mi Hazánk néhány fontos programpontját megvalósítja a kormánya? Itt kitérnék arra, hogy milyen jellegűek is ezek a megvalósított programpontok: a készpénzhasználat alkotmányos védelme, a magyar kvóta a nemzeti labdarúgó bajnokságban, a Pride-vonaglás „korlátozása”, a drogosbűnözés elleni küzdelem felvállalása, vagy akár korábban a szívhangtörvény. 

Jóllehet kétségtelenül egytől egyig nagyon fontos sikerek, egyik sem érinti a gazdasági struktúrát, és véleményem szerint ezt nagyon fontos kiemelni. A Fidesz populista, ideológiáját időről időre változtatja. Most abban lát hasznot, hogy ezeket az ideológiai, elvi kérdéseket felvállalja, ezzel megpróbálva megszólítani a Mi Hazánk szavazóit anélkül, hogy valódi mivoltát akár minimálisan is érintenie kellene. 

Az emberek zsebét, jólétét érintő kérdések többségében a Fidesz és a Tisza pont ugyanazt képviseli. Nemzetközi kiszolgáltatottságot, gyenge valutát, multinacionális cégeket, összeszerelő üzemeket, bankdiktatúrát. Egy érme két oldala, két egymással a hatalomért éles háborút vívó szövetségi rendszer tagjai, akik azért küzdenek, hogy ki kerüljön a pénzcsaphoz. Orbán az újonnan megerősödött Trump–Netanjahu tengelyen mozog, Magyar Péter a régóta fennálló európai–amerikai bankárdinasztiák szolgálatába állt.

Ennek fényében már nem meglepő, hogy a Fidesz nem a Mi Hazánk nemzetgazdasági programpontjait kezdte el megvalósítani, nem az önellátásra kezdett el törekedni, hanem azokat a dolgokat igyekszik kisajátítani, amelyeknek nincs, vagy csak minimálisan van gazdasági jelentősége. Nekik oly mindegy, mi történik az országban: rohadhat az egészségügy, megszűnhet az oktatás, elfogyhat a magyar ember az országból – teljesen mindegy. Majd jön még több vendégmunkás – fenntartva a gazdasági stratégiát –, folyik be a pénz, a kommunikációt meg majd intézi a Tóni.

A leírtak alapján fenntartom tehát a lehetőségét annak, hogy a Fidesz továbbra is szemezgetni fog a Mi Hazánk programjából, és a lehető legrafináltabb trükkökkel próbálja majd magához közelebb húzni a pártot és szavazóit. Magyar Péter pedig a szatellitpártozással még adja is alá a lovat, hiszen neki is az az érdeke, hogy kétpártrendszer alakuljon ki, de egy dolgot ne felejtsen el senki: a Fidesz–Tisza kétpártrendszer lényegében egy bankrendszer. Ezzel szemben kínál egy szuverenista alternatívát a Mi Hazánk, nem csoda tehát, hogy össztűz alá kerültek a „világ összes pénze” által.