Nem értik a telexesek, miért fáj bárkinek, ha magyar települések cigányosodnak el

„Megkülönböztetésre alkalmas mondat maradt az M5-ön és a Dunán is vetített heti műsor, a Hazajáró néhány héttel ezelőtti adásában – a meglepő mondatra a Dunaszerdahelyen készülő Közöd című podcast műsorvezetői figyeltek fel, és hosszan beszéltek is róla a csütörtöki adásban” – ajvékolt az erre mindig érzékeny Telex, mely a magyarverések és az Antifa-terroristák EU-s felmentésekor valahogy elfelejtett felháborodni. Kinek mi fáj, ugye?

S, hogy mik is voltak ezek a „vészkorszakot” idéző, „megkülönböztetésre alkalmas” szörnyűségek, amiket a tévénézőknek meg kellett hallgatnia? Szerencsére nem csigáz túl sokáig minket jól fizetett firkászunk, a következő sorokban megosztja velünk a kifogásolt részt, így nem kell végignéznünk a harmincperces „göbbelsi propagandát”. Ez a telexesek által mélyen felháborító rész pedig így hangzik: „Minden adott, hogy nagy magyar település legyen Nagymagyar. Ám az a szomorú valóság, hogy ahol egykor az Esterházyak, a Zichyek, a Batthyányak és a Pálffyak voltak az urak, ott ma már szinte csak cigányok élnek. De nem kell messzire menni innen életerős magyar közösségért”. „Szó szerint!” – emeli ki a cikk szerzője, Iván-Nagy Szilvia, akit valósággal szíven ütött, amit hallott. 

Az nem derült ki, hogy vajon ő volt az, aki egész nap a dokumentumfilmeket és podcasteket pásztázta a napi felháborodnivalóért, vagy pedig egy hasonszőrű olvasójuk nosztalgiázott egy kicsit, mikor besúgó módjára jelentette a „problémás tartalmat” (a régi berögződések nehezen halnak ugyebár). Nem is igazán számít. A lényeg, hogy a „szörnyű eset” még szombat előtt Iván-Nagy Szilvia tudomására jutott, így menten megírhatta felháborodását. 

Ki is akadt teljesen, egyszerűen nem fér a fejébe, miért is lenne gond az, ha a magyarság teljesen kiszorul az életteréről, helyét pedig a cigányság veszi át. Elvégre most attól, hogy innentől kezdve nem magyarok, hanem cigányok laknak egy-egy települést vagy városrészt, mi változik? A belpesti, cigányoktól kellő távolságban élő álértelmiség szerint nyilvánvalóan semmi. Elvégre ember és ember között nincs különbség. Egyébként kiderült az is, a fentebb is idézett podcastnek is ez volt a problémája: hogy a köztévé néven merte nevezni azt a bizonyos „kisebbséget”(?), amely átveszi a magyarok helyét.

Valóságról tájékoztatni a nézőket? Hallatlan sajtóetikai kihágás! Iván-Nagy se igazán szereti az ilyet. Nem véletlen, hogy a megkéselt német polgármester asszony esetében is csak addig érezte szükségességét a folyamatos tudósításnak, míg ki nem derült, hogy örökbefogadott néger gyerekei voltak az elkövetők. Akkor a cikket egy semmitmondó lezárással gyorsan befejezte, még csak képet se illesztett be az elkövetőkről, származásukat pedig végképp nem tartotta említésre méltónak. Bizonyára nem szerette volna, hogy írása „megkülönböztetésre alkalmas” legyen. Ahogyan a magyargyűlölő Krasznahorkai méltatásánál is „elfelejtette” az olyan apróságokat idézni, amivel a zsidó származású „művész” kiérdemelte a díjat. Ami mondjuk érthetetlen, hiszen az ilyesfajta kinyilatkoztatásokat köreikben nem búgás, hanem tapsvihar kíséri. (Mondjuk, az is sokatmondó, hogy a „művészúr” a magyarokat nem kifejezetten kedveli, ellenben Budapesten igen jól érzi magát.)

Vagy esetleg a negatív felhanggal volt a probléma a köztévé tudósításában? A magyarság fogyását a belpesti álértelmiség körében úgy illik fogadni, ahogyan az amerikai elvtársaknál a fehérek fogyását?

De, mielőtt még kormánypártisággal vádolnának minket, azért mutassunk rá arra a szomorú – igen, kedves Telex, ez szomorú – tényre, hogy a köztévé munkatársainak nem kell a gúnyhatáron túlra menniük, ha elcigányosodó településeket akarnak bemutatni a nagyérdeműnek. 

A Telex által kifogásolt Hazajáró-adást alább lehet megtekinteni: