Tükör által homályosan, avagy választások a közvélemény-kutatások tükrében

A pártok kampányát, a médiát és a szavazói hangulatot döntően befolyásolják a közvélemény-kutatások. A kérdés az, mennyire tükrözik a valóságot, vagy mennyire épp a valóság befolyásolására törekednek. A 2018-as és 2022-es országgyűlési választások tapasztalatai alapján a válasz: a tükör gyakran torzított, főként, ha a kisebb pártok társadalmi beágyazottságát próbálta megmutatni.

A legsúlyosabb, minden bizonnyal szándékos és tendenciózus alábecsülést a Mi Hazánk Mozgalommal szemben követik el a szakma képviselői. A 2022-es országgyűlési választások előtt, 2021 szeptemberében a legtöbb felmérés 1–2 százalékos sávban mérte a Mi Hazánk Mozgalmat a teljes népesség és a biztos pártválasztók körében is. Például a Závecz és a Republikon elemzései szerint a párt 1 százalékon állt. 

Ez a választási eredményekhez képest nyolcvan százalékkal alacsonyabb adat már szakmai hibaként sem magyarázható, még akkor sem, ha a közvélemény-kutatók a rejtőzködő szavazókra hivatkoznak.

A 2022. februári adatok szerint a párt 2-3 százalékon állt, ez még mindig ötven százalékos aláértékelést mutat, hiszen a választásokon kis híján hat százalékot hozott a párt. A választások előtt közvetlenül a mundér becsülete miatt ugyan felhozták 3-4 százalékra a pártot, de a valós eredmények fényében ez még mindig harminc százalékos eltérést mutat, ami mérési hibának kínosan sok.

A közvélemény-kutatók jelenleg is 3–5 százalék közé becsülik a pártot annak ellenére, hogy a 2025. évi időközi országgyűlési választáson Dúró Dóra, a Mi Hazánk elnökhelyettese Bonyhádon húsz százalékot kapott, a szeptemberi gyömrői időközi választáson pedig Kisberk Szabolcsot választotta meg polgármesternek a település, harminc százalék feletti eredménnyel, és például Békésen 2023-ban az időközi önkormányzati képviselő-választáson Földesi Mihály ötven százalék feletti eredménnyel nyert mandátumot.

Ezért a 2026-os választások előtt mindenképp fontos, hogy a sajtó felelősségét szorosabb felügyelet alá vonja az erre rendelt hatóság. 

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) tegyen ajánlást, és fokozottan ellenőrizze a sajtót: 

csak azoknak a közvélemény-kutatóknak a kutatási eredményeit tegyék közzé, amelyek az elmúlt tíz évre visszamenően bizonyítják, hogy adataik és következtetéseik tudományos eszközökkel mért adatok, és a valósághoz közelítő eredményt hoztak.

Závecz, Nézőpont, Medián, Publicus, CEU, Republikon: megbuktak az előző választásokon. 

Közléseikben súlyosan torzított képet mutattak a valóságról. Hogy politikai elfogultságból-e, vagy szakmai hiányosságaik következtében, egyre megy. A közvélemény tájékozódáshoz való jogát jogát sértették meg.

A 2018-as kampányban a kormánypártok 49,3 százalékos listás eredményt értek el, miközben a közvélemény-kutatások többsége 41-43 százalék körüli támogatottságot jelzett az utolsó hetekben. A Medián, a Závecz Research, a Republikon és a Publicus is hasonló nagyságrendű alulbecslést mutatott, 6–8 százalékpontos eltéréssel.

Ez nem kis különbség: egy ilyen hiba a parlamenti mandátumeloszlásban akár több tucat képviselői helyet jelenthet. Ráadásul a baloldali pártokat a legtöbb kutatás túlértékelte. A közvélemény-kutatók akkoriban azzal védekeztek, hogy a politikai polarizáció és a rejtőzködő szavazók miatt a minta nehezen kezelhető, valójában azonban a 

módszertani korlátaik, hiányosságaik és elfogultságaik befolyásolták eredményeiket.

A 2022-es választás előtti hetekben a legtöbb mérés fej-fej melletti küzdelmet vetített előre. Az ellenzéki összefogás 47-49 százalék körül, a Fidesz–KDNP pedig 48-50 százalék körül mozgott a biztos pártválasztók körében. A kampány utolsó napjaiban a Závecz Research például 39 százalékos Fidesz-listát mért, miközben a valóságban 54,1 százalék lett a végeredmény. A hibaarány tehát hatalmas: 15 százalékpontos eltérés. Mandátumbecslések tekintetében a Nézőpont Intézet, a Medián és más kutatók azt prognosztizálták, hogy a Fidesz–KDNP 119–128 mandátumot szerez, az ellenzék pedig ennél kevesebbet. A valós mandátumállás: 135 mandátum a Fidesz–KDNP-nek a 199-fős Országgyűlésben.

Nem mindenki tévedett ekkorát, de a Medián, a Republikon és a Nézőpont Intézet is 4–6 százalékponttal maradt el a tényleges értéktől. Amikor pedig a Fidesz végül több mint húsz százalékponttal nyert az ellenzékkel szemben, az egész politikai mezőny sokkoltan állt a tény előtt. 

A kutatások, amelyek hetekig a „fej-fej melletti verseny” illúzióját tartották életben, hirtelen hitelességi válságba kerültek.

A 2022-es eset még jobban rávilágított a közvélemény-kutatások strukturális problémáira. Az eltérés nem csupán véletlen zaj volt, hanem rendszerszintű torzítás.

A magyarországi közvélemény-kutatások legnagyobb hibája, hogy a mintavétel nem képes tükrözni a teljes társadalmat. A telefonos kérdezés túlreprezentálja az idősebb, vidéki szavazókat, az online panelek pedig a fiatalabb, városi rétegeket. Az intézetek próbálják ezt súlyozással korrigálni, de nem sikerül.

A valós politikai aktivitás és a válaszadási hajlandóság nem egyenletes: például a Fidesz-szavazók közül sokan tartózkodnak a politikai kérdésektől, míg a kisebb ellenzéki pártok támogatóit gyakran az átlagosnál aktívabban érik el. Ehhez jön a bizonytalanok kezelése. 

A legtöbb kutatás egyszerűen eldobja azokat, akik nem tudják biztosan, elmennek-e szavazni. 

Ezzel viszont a kisebb pártok támogatói gyakran „kiesnek” a képből – ők ugyanis sokszor a kevésbé elkötelezett, de politikailag mozgósítható rétegekből kerülnek ki.

Hogyan lehetne pontosabban mérni a valóságot? A megoldás nem az, hogy több közvélemény-kutatást kell végezni, hanem az, hogy jobban kell kutatni. A szakmában már évek óta ismert, hogy az egyszerű telefonos vagy online mintavétel önmagában kevés. A kisebb pártok alulmérésének javításához több módszertani reformra lenne szükség.

Vegyes adatfelvétel

A kutatók kombinálhatnák a telefonos, online és személyes megkérdezést, hogy elérjék azokat a csoportokat is, amelyek egyik csatornán sem szívesen válaszolnak. Ez drágább, de a valóságos társadalmi eloszlást sokkal pontosabban visszaadja.

Valószínűségi súlyozás

A biztos és a bizonytalan szavazók közötti éles határ mesterséges. Egy olyan modell, amely minden válaszadónak súlyt rendel a szavazási valószínűsége szerint – például 0,7 annak, aki „valószínűleg” elmegy, 0,3 annak, aki „inkább nem” –, közelebb viheti az előrejelzést a valós részvételhez

Az ismertségi hatás kezelése

A kisebb pártok szavazói gyakran azért hiányoznak, mert a válaszadók nem ismerik őket. Egy rövid, semleges pártleírás vagy emlékeztető a kérdőívben segíthetne abban, hogy a válaszadás informáltabb legyen, ne csak a legismertebb márkákról szóljon.

Transzparens adatközlés

A nyers mintaadatok – kor, nem, településtípus, válaszmegtagadás aránya – nyilvánossá tétele lehetővé tenné, hogy független elemzők is leellenőrizhessék a súlyozást és az esetleges torzításokat. Ez nemcsak szakmai, hanem bizalmi kérdés is.

A közvélemény-kutatás mint politikai tényező

A magyar nyilvánosságban a közvélemény-kutatások nem pusztán leíró, hanem formáló szerepet játszanak. Egy-egy mérés képes mozgósítani vagy éppen elbizonytalanítani a szavazókat, tematizálni a médiát, sőt, a kampánystratégiákat is befolyásolni. Ezért különösen fontos, hogy a kutatók tudatosan és felelősséggel végezzék a munkájukat – ne csak technikailag, hanem kommunikációs szinten is.

A választás előtti hetekben nemcsak az számít, hogy ki mit mér, hanem az is, hogyan értelmezi az adatokat. 

A „szoros verseny”- vagy „biztos győzelem”-típusú leegyszerűsített üzenetek gyakran messze túlmutatnak a statisztikai bizonytalanságon. A valódi szakmai hitelesség éppen abban rejlik, ha egy intézet képes világosan kommunikálni: mit tud biztosan, mit nem, és mekkora a hibahatár.

A közvélemény-kutatások nem jóslatok, hanem pillanatfelvételek. De ezek a pillanatképek annál élesebbek, minél korszerűbb lencsén keresztül készülnek. Magyarországon az elmúlt két választás azt mutatta meg, hogy a módszertani korlátok, a rejtőzködő szavazók és a mintavételi torzítás együtt akár 10–15 százalékpontos hibát is okozhatnak.

Ha a közvélemény-kutatás valóban a demokrácia tükre, akkor időről időre le kell törölni róla a port: pontosabb mintavétellel, átláthatóbb adatkezeléssel és a bizonytalanok valóságosabb modellezésével. Mert a választások előtti napokban nemcsak az számít, hogy mit gondol az ország, hanem az is, hogy hogyan mérjük meg ezt a gondolatot.