Vékony Csongornak, a Magyar Életvédők Egyesületének véleménycikke.
A nemi identitás válsága című, 2022-ben megjelent könyvemben többek között a következőt írtam: „Mesékbe és filmekbe kötelező jelleggel került bele 1945 után a szőke, kék szemű főgonosz, utalva ezzel a Harmadik Birodalom árja harcosaira; a felsőfokú végzettséggel rendelkező néger hős, iskolaigazgató vagy hivatalnok, elültetve ezzel azt a hazugságot, hogy a négerek átlagos intelligenciája felér a fehérekével; és végül megjelent a rasszok közti keveredés, legújabban pedig a kötelező homoszexuális jelenet; – akkor is, ha egyáltalán nem illik az mű cselekményébe. Mindez azért is történt, mert Oscar-díjra csak úgy pályázhat egy film, ha annak szereplői és producerei közt is akad valamilyen »alulreprezentált csoport« tagja. Tehát többnyire zsidó, néger vagy buzi.”
Az elmúlt hetekben sokat lehetett hallani a Hunyadi című filmsorozatról. Számos kritikát kapott többek között a filmben szereplő leszbikus jelenet miatt, de mint azt mára már tudjuk, homoszexuális tartalmak is feltűnnek benne. Tény, hogy a szexuális szabadosság mindig jelen volt a világban, azonban egy középkorban játszódó magyar filmnek, amellett, hogy történelmi hűségre kell törekednie, mind a ruházat és a díszletek kiválasztásánál, mind a szereplők etnikai hovatartozását illetően, elsődleges felelőssége a hőskultusz építése, és nem annak rombolása.
Könyvemben kitérek arra is, hogy a Hunyadi Mátyás-féle Fekete Sereg messze a korabeli seregek erkölcsössége felett állt. Ezt a történelmi tényt beárnyékolják a Hunyadi-film egyes képkockái. Mi volt az adott kor történelmi valósága?
„Egy 3500 fős német keresztes sereghez 1342-ben 1000 fős ringyó kíséret járt. Általában ez volt az arány. Feladatuk azonban nem csupán a katonák szexuális vágyainak kielégítése volt, hanem cipekedés, ápolás, mosás, főzés. Ringyóvezért neveztek ki, aki rendet tartott soraikban. Még a harmincéves háborúban is voltak ringyóvezérek, igaz, akkor már jóval kevesebb tekintéllyel bírtak.
Bonfini feljegyzéseiből tudjuk, hogy Hunyadi Mátyás Fekete Serege volt a pozitív ellenpélda. A Fekete Sereget nem kísérte prostituáltak tömege, a táboron belül teljes fegyelmezettség volt, prostituált nem tehette be a lábát a táborba, asszonyaikat nem csalták meg a katonák. Ha valakit mégis paráználkodáson kaptak, örök becstelenséggel bélyegezték meg. Mátyás katonái nem erőszakolták meg az elfoglalt területek asszonyait, de ha módjuk volt rá, természetesen nem vetették meg a női társaságot. Óriási különbség más korabeli seregekhez képest az is, ha a Fekete Sereg katonája szexuálisan közösült egy nővel, elrejtőzött, és nem a tábor közepén mindenki előtt tette magáévá. Hunyadi Mátyás műveltsége és erőskezű vezetése tükröződött masszív seregének derék katonáin.
A békés korok mindig erkölcsi hanyatlást eredményeztek. A tatárjárás és a török vész előtt is egy olyan békés időszakról beszélhetünk, amikor megromlottak az erkölcsök, és ezt követően tudott az ellenség felettünk győzelmet aratni. Csak azon kevesek tudtak ellenállni, akik az erkölcsi romlásnak is ellenálltak. Hunyadi János és Hunyadi Mátyás seregei azért tudtak győzelmet aratni, mert seregük sorai, katonáik erkölcsei rendezettek voltak. És ha nem is lett erkölcsösebb abban az időben sem az udvar, sem a nép, képmutatóbb igen. A nyílt szabadosság rejtett szabadossággá alakult át, ami Mátyásnak volt köszönhető. Hiába hozta Beatrix királynő magával az olasz reneszánszt, erkölcstelen táncstílusát, Mátyás udvarában a konzervatív értékrend és az intelligencia győzedelmeskedett – látszatra mindenképp.”
Napjaink közszereplői, különösen a politikai közszereplők azonban nem fordítottak olyan figyelmet az elmúlt évek történelmi magyar filmjeire, mint azt most tették. Megragadva az alkalmat, kettőt ezért mindenképpen kiemelnék közülük, hogy ne csak a Hunyadiról essen szó.
2023-ban a Tündérkert – Kísértések kora című filmsorozat is bemutatásra került, ami Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első kötetéből, a Tündérkert című regényből készült és középpontjában a Báthory család, azon belül Báthory Gábor erdélyi fejedelem áll. E filmnél is óriási szerepet kapnak a szexuális jelenetek, melyek erkölcsileg rombolják Báthory Gábor és a Báthory család tekintélyét.
2024-ben a Most vagy soha! című film jelent meg, mely 1848. március 15. eseményeit hivatott bemutatni. „Természetesen” itt is helyt kap a szexuális szabadosság, de jóval kisebb mértékben. Vasvári Pál személyét úgy tünteti fel a film, hogy a forradalmi hangulat közepette is elsődlegesen a nőkön járt az esze, ami szintén tekintélyromboló, de a három film közül talán ez az, amely a legpozitívabb számomra.
A nemzetközi filmekkel összehasonlítva mindenesetre az mondható el, hogy ezek a magyar filmek identitáspolitikai szempontból messze jobbak, mint azok a középkori filmek, melyek néger vagy ázsiai származású szereplőket alkalmaznak egy-egy lovag vagy földbirtokos nemes szerepének eljátszására. Ilyen volt a 2020-ban Tonke Dragt fantasy regénye alapján készült Levél a királynak című filmsorozat, mely mindezek mellett szintén tartalmazott homoszexuális jeleneteket is.
Ami még rosszabb, ha ez a jelenség egy rajzfilmben tűnik fel. A 2023-ban megjelenő Nimona, melynek megalkotója egy transznemű személy volt, már a mese elején két lovag egymás iránti homoszexuális vonzódását tünteti fel a képernyőn.
A gyermekvédelem és az életvédelem megköveteli, hogy a keresztény erkölcsön nyugvó követendő példát állítsuk az ifjúság elé, és ne adjunk teret az abnormális filmjeleneteknek! Soha ne tüntessük fel pozitív színben a nem heteroszexuális, vagy az erkölcstelen eseményeket. Ne adjunk teret történelemhamisításnak néger, vagy más, az europid rassztól eltérő fajtájú színészek fiktív történelmi szerepekben való alkalmazásával!
(Kép: Facebook)
„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
