Gyarmatosított Karib-tenger kalózai és Hollywoodba csomagolt Bud Spencer–Terence Hill-filmek egyvelege – ennyit ér a mi március tizenötünk? Filmkritika a Most vagy soháról.
Óriási érdeklődés mellett debütált minden idők legnagyobb, 6,1 milliárd forintos állami költségből született, a Rákay Philip fideszes influenszer által jegyzett és többedmagával rendezett Most vagy soha! A nagy dérrel-dúrral bejelentett film azonban hamar csalódás lett.
Már az első képkockán megjelenő felirat („Ahogy történt és ahogy történhetett volna”) ad alapot kételyt a nézőnek, hogy mennyire várhat hiteles történelmi filmet az alkotástól, egy bizonyos Farkasch (Horváth Lajos Ottó) megjelenése pedig igazolja is ezt a félelmet. Ugyanis Petőfi Sándor (Berettyán Nándor) fiktív „ellenlábasa” végül a film központi szálát adja, a március 15-i események pedig háttérbe szorulnak. Farkasch-t az a Léderer Ignác császári-királyi főhadparancsnok (Lukács Sándor) bízza meg Petőfi likvidálásával, akivel a „célpont” tárgyal majd a film utolsó jelenetében; márpedig finoman szólva sem csörgedezett diplomáciai vér a szabadságharcos ereiben.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre! A filmet nagyrészt Hans Zimmer-féle vagy ahhoz hasonló hatásvadász zenékkel tűzdelték tele az alkotók, amivel nemcsak az a gond, hogy nem halljuk tőle a párbeszédeket, hanem ezzel filléresen oldották meg nemzeti ünnepünk megjelenítését.
Ha ettől nem támadna olyan érzésünk, mintha a Karib-tenger kalózainak folytatását néznénk (úgy tűnik, más kritikusok is észrevették ezt a hatást – a szerző), akkor Petőfi fakardozásától és az utcai látképektől már igen.
Kardozás mellett azonban bunyót is láthatunk, nem is akármilyet! A márciusi ifjak egyike, Bulyovszky Gyula (Bordás Roland), aki a valóságban hírlapíróként alapítványt hozott létre ezernyolcszáznegyvennyolc ápolására, Bud Spencert megidézve csapja szét a Farkasch által felbérelt verőlegényeket. Hogy még nagyobb legyen a szekunderszégyen, és hogy egy pillanatig se szakadjunk el Hollywoodtól, a jelenetet száznyolcvan fokban elfordítja a kamera, pusztán egy felesleges hatásvadászat kedvéért, de ne feledkezzünk meg a tömérdek lassításokról sem, amik már-már a Feláldozhatók című filmet juttathatják eszünkbe. Az olcsó poénok legalja pedig az, amikor Bulyovszki Gyula és Vasvári Pál (Fehér Tibor) lószarral dobálja Jókai Mór (Koltai-Nagy Balázs) ablakát.
Még fájóbb, hogy a történelmi csúsztatásnak Szendrey Júlia (Mosolygó Sára), Petőfi szerelme esik a leginkább áldozatául. Amikor a költő elmeséli Júliának a Dohány utcai lakásukban, hogy Bécsben kitört a forradalom, a lány közli, gyermeket vár – mindezt március tizenötödikén. Petőfi Zoltán viszont éppen március 15-én fogant meg, vagyis legkorábban március végén-április elején tudhattak Júlia terhességéről. Ám ez még mind semmi, hiszen a lányt egy kisgyermekkel raboltatják el Farkasch karmai közé, alapot szolgáltatva a két szereplő hosszú és szintén felesleges üldözési jelenetének.
A problémahalmaz közel sem teljes, ám a fentiek jól mutatják, hogy mennyire volt fontos Rákay Philipéknek negyvennyolc emlékezete: semennyire. Lóth Balázs személyében pedig olyan rendező működött közre a Petőfi-filmben, akinek a 327 millió forintállami támogatást elnyelő (nem elírás) Pesti balhéval csak egy idegen, hollywoodi szemétre futotta. Nem véletlen, hogy a kormánypárti Magyar Nemzetben így értékelték a filmet: „az importált kliséktől viszont legjobb esetben is csak egy Zs kategóriás amerikai filmre hasonlít, mert mindannyian tudjuk, hogy nem ebben a világban élünk: egy hazug alternatív Budapestet mutatnak be nekünk.”
A Most vagy soha! tehát belépett a Honfoglalás vagy a Szabadság, szerelem történelmi filmjeink hollywoodi mázzal leöntött olcsó, szirupos világába. Árpád vezér és ötvenhat után újabb büszke mérföldkövet gyaláztak meg az alkotók. Pedig a 2017-es Örök tél óta látjuk, hogy lehet méltó módon megemlékezni a múltunkról. Már ha van rá kereslet a kultúrpolitikában…
HG
A véleményrovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a Magyar Jelen szerkesztőségének álláspontját.
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
