A gyapjú: veszélyes hulladék vagy kiemelkedő minőségű textilipari alapanyag?

Az országban ma már nincs egyetlen gyapjúmosó üzem sem. Gömörszőlősön van egy kis kártoló, de ez már inkább turistalátványosságként működik, illetve Erdélyben a csíkkarcfalvi kisüzem ismeretes. Van még néhány kézműves, háziipari műhely is, összességében azonban a gyapjúfeldolgozás hazánkban megszűnt iparágnak nevezhető. Utolsó vészjelzésként egy pécsváradi gyapjúkártoló és -fonó kisüzem, Fullér Tibor műhelyének megmentésére április 26-ára közösségi gyapjúmosást hirdetett meg egy civil kezdeményezés Budapesten (VIII. kerület, Auróra u. 11. Auróra Klímakert).  

A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár egykori épülete a Soroksári úton, Budapesten (forrás nlc.hu)

Ennek a nemes anyagnak a felhasználása a sebészeti varróanyagtól a kiemelkedő minőséget adó katonai és sportruházati termékekig terjed. Az angol gyapjúszövetöltöny, a gyapjú télikabát könnyű és komfortos viseletként ma is fogalom, de hordása kevesek kiváltsága, mert olyan drága. Emellett a gyapjú remek bútorkárpit, szigetelőanyag, a veteményesben pedig mulcs és komposzt. 

Az egészségnek ára van… (forrás: doctormatrac.hu)

A matracboltokban harmincezer–kilencvenezer forintba kerülnek az ausztrál merinógyapjúból gyártott takarók, paplanok és derékaljak, amelyek kezelési utasítása kiemeli, hogy milyen fontos szerepe van a gyapjúnak az egészség megőrzésében. Egyenletes testmeleget tart, ezzel segíti a mély, pihentető alvást, védi az ízületeket a kihűléstől, sűrű szálanyaga pedig megakadályozza a lakáson belüli legsúlyosabb allergén, a poratka betelepülését az ágyba.

Most van a tavaszi birkanyírás ideje (forrás: agraroldal.hu)

Ha fel is vásárolják a gyapjú egy részét a főleg kínai felvásárlók, filléreket adnak érte, pedig régen a gyapjú ára fedezte az állatok téli takarmányozásának költségét. Ma egy ötvenfős állományról lekerülő két mázsa gyapjú, harmincezer forint ráfizetést jelent a gazdának. A juhtartó vállalkozó az eladhatatlan anyagot egyszerű hulladékként sem szállíttathatja el, mert 

a gyapjú veszélyes hulladéknak számít az „emberi egészség és a környezet védelmére” hivatkozó 240/2005 (X.27) sz. kormányrendelet B3030 kategóriája szerint. 

Évente több száz tonna veszélyes hulladéknak minősített gyapjút semmisítünk meg, mert nincs hol feldolgozni. A feldolgozó kisipar megszűnése nem magyar jelenség, de tény, hogy a rendszerváltozáskor és a kínai műszálas dömpingáru megjelenésével a magyar feldolgozóipar is teljesen tönkrement. Az egyik legnagyobb magyar gyapjúfeldolgozót, az 1922-es alapítású Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárat 1991-ben számolták fel, és azóta az utód kft.-k is tönkrementek, megszűntek. 

Jelenleg folyik egy dél-alföldi gyapjúmosó és járulékos anyagait feldolgozó gyár építésének tervezése

amely biztosan sok milliárd forintba fog kerülni, de valószínű, hogy jobban megérné az egy nagy helyett a több kisebb feltámasztása. Főleg ott, ahol a hamu alatt pislákol még a magánkezdeményezések egy-egy kis parazsa. 

(forrás: agraroldal.hu)

Az 1870-es évekig Magyarország volt Európa legtöbb gyapjút termelő országa. A jelenlegi juhállomány nagyságrendileg már csak hétszázezer darab, elsődlegesen exportra kerülő hús- és tejeltetési hasznosítású. A most zajló járványintézkedések miatt a húsvéti értékesítésre nevelt állomány java a gazdák nyakán marad. Ez súlyos csapás az ágazatra, amelyet állami intézkedésekkel: felvásárlással, feldolgozással, a termékek tárolásával, vészhelyzetben szociális hasznosításával kellene enyhíteni, csakhogy nincs hozzá működő feldolgozóiparunk.

Gyapjúmulcs talajtakaró szőnyeg (forrás: shop.kert.tv)

A kormányzat azonnali feladata lenne a gyapjú és egyéb textilalapanyagok veszélyeshulladék-besorolásának megszüntetése, a gyapjúfeldolgozó kis- és középvállalkozások támogatása, a hazai tulajdonú termelés feltámasztása. Vannak még bezárt üzemek, gépekkel, eszközökkel, az újraindításuk nem lenne ördögi feladat. Csak akarat kell hozzá.